Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)

A HETVEHELYI TEMPLOM KUTATÁSA 131 lett, mint építtetők a XIII. században mind nagyobb számban megjelennek a kisbirtokos nemesek. A hetvehelyi templom karzata arra utal, hogy a templom kegyura kisbirtokos nemes lehetett. A kivitelezői nem túl gyakorlott mesterek voltak. A hajó kitűzése még szabályos, de a szentélyé in­kább trapéz forma. A templom magán viseli azo­kat az építészeti jellegeket, amelyek általában jel­lemzik az egyenes szentélyzárású templomokat. Egyszerű kiugró lábazat övezi körben. A nyugati homlokzatán semmi középkori kiképzés nem ma­radt meg, itt szokás legalább egy résablak elhe­lyezése a padlás meg világítására, esetleg alatta egy kerek ablak. A barokk átalakítás ezeket teljesen eltüntette, mert bizonyos, hogy egy résablak volt a homlokzaton. A déli falat három középkori ab­lak törte át, az elsőt magasabbra helyezték, ez jel­zi, hogy a templomnak a középkorban is volt kar-­zata. A másik két ablakot egy magasságban a be­járat túlsó oldalán képezték ki. A bejárat délről az első és második ablak között nyílt. Sajnos az ablakok zárását nem ismerjük, tölcséresek, szűk nyílásúak, a szentély ablaka mintájára lehetséges, hogy félkörívesek voltak. A bejárat egyszerű kora­gótikus formát mutat, anyaga is jelzi, hogy egy­időben készült a hajó ablakaival. A szentély déli oldalán szokásos középkori ablak elpusztult, a ke­leti falon átalakított formában maradt meg. A szentély keleti ablaka felett középkori résablak lát­ható, mely a padlástér megvilágítását szolgálta. A hajót sík mennyezet, a szentélyt dongaboltozat fed­te, a két teret ennek félköríve választotta el. A ha­jó nyugati felében a karzat két falpillérének alap­ja maradt meg. Tornya nem volt. A templom épí­tésekor sekrestyéje sem volt. A templom tömeg­aránya, mérete (közepes méretű), a megmaradt részletek alapján építését a XIII. század utolsó ne­gyedére helyezzük. A komlói régi temetőben álló templomot talál­juk a hetvehelyihez legközelebb állónak. Az első említése Komlód néven 1256-ból ismeretes. Sze­repel a XIV. századi pápai tizedjegyzékben is. 55 A templom erősen romos állapotban maradt meg, délről egy gótikus bejárata nyílt. A XIV. század elején már biztosan állt a templom, de mi alap­rajzi elrendezése alapján a XIII. század végére tesszük építését. Az egyenes szentélyű baranyai templomok kö­zött korai a mecseknádasdi első templom, melyet 1235-ben említenek már. Az alapfalai kerültek elő. A kutató megállapítása alapján a XIII. század 30­as éveiben épült. 56 A másik korai, a patacsi Bol­dogságos Szűz tiszteletére szentelt templom, me­lyet 1252-ben említenek először. 57 A Komlóhoz tartozó mánfai templomban 1973­55 Csánki D.: i. m. 498.; Ortvay T.: i. m. 252. 56 G. Sándor M.: i. m. 138. 57 Csánki D.: i. m. 515. ban folytak kutatások. A pápai tized jegyzékek Ma­lafalva néven említik, ez az első adat rá, de egy sokkal korábbi templomról van szó. Gerevich Ti­bor a XIII. század elejére tette építését. 58 A pécsi Szt. Bertalan templom helyén állott korábbi temp­lom is ebbe a csoportba sorolható. Az első okle­veles adata 1279-ből való. Gosztonyi Gyula azt ál­lapította meg, hogy a tatárjárás körül épült. 59 Végül két XIV. század eleji emlékről szólnánk, a mecseknádasdi második, valamint a pécsváradi Mindenszentek templomáról. Az utóbbi már 1158­ban szerepel írásos feljegyzésben, viszont mai for­májában az épület a XIV. századra tehető. A hetvehelyi templomhoz feltehetően a XIV. szá­zad első felében sekrestyét építettek, és ezt köve­tően gótikus átalakításokat végeztek. A templom belsejében a szintet lesüllyesztették, új oltárt, pasz­tophoriumot, sediliát képeztek ki a szentélyében, és keleti ablakát válltól felfelé átalakították. Nincs rá konkrét adatunk, de elképzelhető, hogy a pa­tacsi gótikus pálos építkezések is hatással lehet­tek az itteni átalakítási munkálatokra. A részlet­kiképzések alapján a hetvehelyi gótikus átalakí­tások időpontját a XIV. század derekára, vagy in­kább a század második felére tehetjük. Az egyenes szentélyzáródású templomok elter­jedési területe szinte az ország minden területén kimutatható. Kivételt képez Vas, Zala megye te­rülete, ahol a XIII. század derekán is a román templomok félköríves szentélyzárással épültek, de részletkiképzéseiken már a gótikus jegyek is meg­jelentek. A Balaton-felvidék, Győr-Sopron megye, 60 Borsod, Szabolcs-Szatmár és legutóbb Baranya me­gye területe is feldolgozásra került. A Balaton­felvidéken épült a legtöbb a tárgyalt templom­típusból, és ez a legkutatottab terület. Az egye­nes szentélyzáródású templomok jellegzetes cso­portját alkotják a Szabolcs-Szatmár megyei emlé­kek, melyek nagyrészt téglából épültek. A XIII. században a falusi templomépítkezés legszélesebb skálája alakult ki. A félköríves és egyenes szentélyzáródású templomok mellett a XIII. század végén a polygonális szentélyzárás is megjelenik, még először támfalak nélkül (Vele­mér, Somlószőlős, Berhida, Budajenő, Nagyvázsony, Bakonyszentlászló, Szt. István templom, Mátra­szőlős, Gutor). A XIV. század első felében még építésének egyenes szentélyzárású templomokat ­mint a baranyai példák is mutatták — de he­lyükbe mindinkább a sokszögzáródású szentélyki­alakítás alkalmazása lép. 61 58 Gerevich T.: i. in. 31. 69 G. Sándor M.-, i. m. 188., 36. jegyzet. 60 Kozák K.: Győr—Sopron megye középkori egye­neszáródású templomairól. Arrabona 7 (1965), 133— 154. 61 A helyreállítási terveket készítette Schőnerné, Pusztai Ilona. A rajzok Simonne Spiesz Gabriella, a fo­tók Mihalik Tamás és a szerző munkái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom