Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)
A HETVEHELYI TEMPLOM KUTATÄSA 129 A szentély keleti falán ma is megfigyelhető a leszedett falképek helye, és foltokban megmaradt az alatta húzódó színes festés is. A szentély déli falán nagyobb felületben látható falkép maradványa. A gótikus járószinttől 180 cm-re kezdődik a sedilia két oldalán egy-egy képmező. A jobboldalon lévőről megállapítható, hogy egy ülő alakot ábrázol, a ruharedőzete elég jól kivehető. 40 A szentély boltozatának egy részén csak egyrétegű vakolat figyelhető meg, ez jelzi a barokk átalakítást. A templom középkori titulusát nem ismerjük, a XVIII. században folyó helyreállítási munkálatok után szentelték fel a Szt. Háromság tiszteletére. Sajnos a megmaradt falképek azonosított ábrázolásai sem utalnak a templom középkori patrónusára, mert a Szt. Ilona és a Mettercia-ábrázolás igen gyakori téma XIV— XV. századi falképeken.« A templom régi berendezései közül megmaradt két középkori keresztelő medence töredéke. Az egyik egyszerű kiképzésű díszítetlen, medencéjét egy kőből faragták ki. Lábazata ismeretlen, úgyszintén helyét sem tudtuk a feltárás során rögzíteni. Hasonlót tártak fel a mecseknádasdi templomban, ott alapja is előkerült a diadalív keleti és a szentély déli fala által határolt szögletben. 42 A máaik keresztelő-medence oldalát kereszt díszítette, és sikerült rekonstruálni reneszánszos ízű díszítésű lábazatát is. 40 A mecseknádasdi templomon is erősen töredékes állapotban falképek kerültek feltárásra, koruk XIV. század utolsó negyede, esetleg vége (Hokkyné, Sallay M.: A mecseknádasdi Szt. István templom falképei. Magyar Műemlékvédelem (1971—72/203—205.). A A mánfai templomban is láthatók némi festésnyomok (Schőnerné, Pusztai Ilona szíves közlése). 41 Szt. Ilona ábrázolással találkozunk a következő helyeken: Nyíracsádon, a diadalív belső részén (XIV— XV. század fordulója) (Sz. Kürti K.: A nyíracsádi református templom és freskói. Műemlékvédelem (1976) 4. szám 235. 7. kép); Rudabányán a szentély déli falán (1420—30); Cserényben (Cerin, Zólyom megye) a diadalív szentély felőli oldalán {1380—90); Csetneken (Stitnik, Gömör megye) a diadalív hajó felőli északi részén (1400—1450); Mártonhelyen (Martijanci) a szentély északkeleti falán és a hajó északi falán, Mettercia (1392); Nagytótlakon (Selo) említi Rómer, hogy volt Szt. Ilona-ábrázolás ; Veleméren a diadalív hajó felőli oldalán Mettercia (1378). Ez utóbbi hérom helyen a képeket Aquila János festette. Szmrecsányban (Smrerány, Liptó megye) a hajó északi falának nyugeti felében Szt. Ilona-ábrázolás (1400). (Radocsay D.: Falképek a középkori Magyarországon.) (Bp. 1977) 161; 128; 130; 151; 172; 170. 42 G. Sándor M.: im. 129; Schőnerné, Pusztai I.: im. 200., 200. kép. Az ecséri templomoromban a padlószint alatt került elő egy nagy kerek kőtál darabja, melyet a régész keresztelőkútnak határozott meg. Eredeti helyét nem sikerült rögzíteni, kora nem szerepel a tanulmányban. Sz. Czeqlédy I.—Koppány T.: A középkori E<~sér falu és temploma. Arch. Ért. (1964) 47—48., 13. kép). A templomot övező udvarrészen, a déli és nyugati oldalon egy-egy árokkal átvágtuk a terepet (4. és 8. árok). Semmi nyomát sem találtuk kerítőfalnak, vagy ároknak. A templomban és a templom körül a középkorban temetkeztek. Belül a többszöri átalakítási munkálatok során annyira felbolygatták a talajt, hogy érintetlen középkori sírokat nem találtunk, csak csontmaradványokat. A templom déli bejárata közelében kívül sikerült egy ép középkori csontvázat feltárnunk. Melléklete egy kis fémveret volt. Az előkerült leletanyag nagyon kevés: néhány XIII— XVI. századi kerámiatöredék, egy szép késógótikus bronz könyvveret, koporsószegek. A faragott kőanyag szintén kevés, mind puha mészkőből valók. A déli bejárathoz tartozó két keretkő értékes volt számunkra, támpontot nyújtott a rekonstrukcióhoz. Összefoglalás Az egyenes szentélyzáródású templomok már a IX— X. században megjelennek a szomszédos középeurópai államokban. A nagy Morva birodalom központjában, Mikulcicén a feltárt 10 templom közül 4 egyenes szentélyzárású. Ebből hármat a kutatók összefüggésbe hoznak azokkal a papokkal, akik Bajorországból jöttek (Passaui Püspökség). A negyedik templomot kívülről támfalak övezték, ennek analógiáit a dalmát—adriai anyagban találjuk, ahol a IX. század óta építenek ilyen templomokat. 43 Lengyelországban Ostrów Lednickin — mely Poznan és Gniezno között fekszik - a poljan törzs szálláshelyén már a X. századból maradt fent egyenes szentélyzárású templom. 44 Ná 1 unk Magyarországon a jelenlegi adatok alapján a XII. században jelenik meg ez az építési forma, a szerzetesi és valószínű a falusi építkezésekben is feltűnik. Ebben az időben szomszédos területeken a falusi templomok körében megtaláljuk példáit. így megemlíthetjük Ausztriában, az Enns völgyében a pürgg-i Johaneskapelle-t, 45 sőt Szlovákia területén a kosztolányi templomot (Kostol'any pod Tribecom) a XI. századból, 46 de a Felvidék és Erdély területén is tömegesen a XIII. században terjed el építésük. 43 Poulik J.: Mikulőice. (Praha, 1974) 97; 99—100; 34; 36; 39. k. 44 Lomniczki ].: Ostrov Ledniczki. (Poznan, 1968) 45 Mittelalterliche Wandmalerei in Österreich (Wien, 1970) 91—92., 51. kép. Faliképei a XII. sz. 3. negyedéből valók. 46 A zoborhegyi bencés apátság tulajdona volt. A kis korai egyenes szentélyzáródású templomot nyugati irányban bővítik a XIII. sz. közepén egy hajóval (Tóth M.: Árpád-kori falfestészet. Müv. Tört. Füzetek (1974) 9. 53.).
