Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)

126 M. KOZÁK ÉVA 15. ábra: A szentély keleti ablaka. Abb. 15. Ostfenster des Chors. A fennmaradt adatok alapján a szentély északi falánál már 1785-ben sekrestye épülete állt. A sekrestye keleti falának síkja egybeesik a szentély keleti síkjával. A szentély északi falán végzett falkutatás során megtaláltuk a barokk bejárat szegmensíves káváját. Az ajtónyílás az épület arányaihoz mérten igen nagyméretű, de ez mondható el a templom többi barokk nyílásáról is. A mai sekrestyét a déli bejárattal együtt a XVIII. század derekán építették ki. A keleti bejárata a plébániaház építésekor készült. A barokk sekrestye elhelyezésének módja felvetette azt a kérdést, hogy nem számolhatunk-e itt egy korábbi középkori előzménnyel? Ennek megállapítására a sekrestye nyugati felében (13. árok), valamint a sekrestye és a templom északnyugati csatlakozásánál (5. árok) megnéztük a réteg- és alapozási viszonyokat (17—18. kép). A sekrestye középkori alapokra épült, melynek faltextúrája elüt a templom falszövetétől. Ez utóbbi eltérő méretű, megmunkálatlan terméskövekből készült, és kötőanyaga durva, kavicsos. A sekrestye alapfalát kisméretű kövekből rakták és kötőanyaga sárgás, finomabb szemcséjű. A sekrestye alapfala a templom falához hozzáépült, tehát egy későbbi építkezés eredménye. A fal vastagsága 60 cm, az alapozás 130 cm mély. A sekrestye belsejében megfigyelhettük a felmenő fal egy részletét is, mely 26 cm magasan maradt meg. A barokk ráfalazás jól elüt, az kő és tégla felhasználásával készült. A belül ásott árkunk keleti metszetfalában a középkori sekrestye lehullott kőfalának maradványait figyelhettük meg. A kőtörmelék egy részét a barokk sekrestye falába építették be. A járószintet a XVIII. századi nívóra alakítottuk ki, ez igazodik a déli bejáratához (—26 cm). Egyébként a középkori ajtóra vonatkozóan semmi adatunk nem maradt fent. Annyi bizonyos, hogy funkciójának megfelelően a szentély északi falán helyezkedett el. A ko'ábbi sekrestyét feltehetően a XIV. század első felében építették.

35 Az építészeti részleteket tekintve az egyenes szentélyzáródású templomok zöme igen szegényes. Ezt ellensúlyozták avval, hogy a templomok belsejét színes, változatos falképekkel díszítették. A hetvehelyi falképek felfedezése, mint erről már írtunk Szőnyi Ottó nevéhez fűződik, aki baranyai, pécsi születésű volt, és sokat fáradozott szülőföldje régi emlékeinek kutatásával. Megállapította, hogy a középkorban az egész templomot festés fedte, és a falképeket a XVIII. században lemeszelték. Észrevette, hogy a szentély keleti falán maradtak meg a falképek leginkább, mivel itt a boltozat is részben eredeti. A hajót nagy pusztítás érte. A szentély keleti ablakától balra, a padlótól 60 cm-re, 150 cm magas festett felületet talált, melyet három képmezőre osztottak vörös vonalakkal. Az első mezőben állt egy szent, kezében könyvet tartva, erősen rongált állapotban. Középen Krisztus jobb kezében keresztett, baljában könyvet tartott. A harmadik mezőben egy érsek szentet ábrázoltak, aki jobbját áldásra emeli. Az ablaktól jobbra csak két mezőt talált, melyek csak 132 cm magasak voltak. Az első mezőben Szent Ilonát ábrázolta, kinek alsó ruhája elfedte lába fejét, vörös színű tunikát viselt, a fején fehér kendő és korona volt. Jobb kezét áldásra emelte, baljában a keresztet tartotta, melyet ő talált. A másik képmezőben Mettercia, Szt. Anna ölében tartotta leányát, Máriát, s az pedig Jézust. Szőnyi véleménye szerint a két utóbbi régebbi, mert a XVIII. századi vakolaton kívül ezek felett még egy festékréteget talált. Véleménye szerint a két képsor kivitele is más. A Szt. Anna kép közelében egy köpenyes, koronás, kardos alak részletei is láthatók voltak. Szent 35 A baranyai egyenes szentélyzáródású templomok sorában más helyen is olyan módon helyezték el a sekrestyét, mint Hetvehelyen. A mecseknádasdi korábbi templom (1235) szentélyének északi falához — feltehetőleg a XIII. század második felében — a szentéllyel egyező méretű sekrestye épült. (G. Sándor M.: im. 141; 20; 23. kép.) A Komlóhoz tartozó mánfai és komlói temetőkápolnánál is hasonló sekrestye elhelyezést találunk.