Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról II. (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ŰJ ÉS RITKA BOGÁRFAJOK A DÉL- ÉS NYUGAT-DUNÁNTÚLRÓL II. (COLEOPTERA) HORVATOVICH SÁNDOR Abstract. (For the Hungarian Fauna New and Rare Beetles Species from South and West Transdanubia II. — Coleptera.) The faunistical data of 80 rare beetles species are given of wich 9 proved new for Hungary (Bembidion doris Panz., Bidessus grossepunctatus Vorbr., Platysoma angustatum Hoffm., Rhizophagus cribratus Gyll., Airaphilus elongatus Gyll., Silvanoporus fagi Quer., Hydroporus elongatulus Sturm, Isorhipis nigriceps Mannh. Myrmecoxenus subterraneus Chevr.). Egy év gyűjtőmunkájával ismét sok hazai bo­gárritkaság került elő a címben megjelölt terü­letről. Kilenc faj bizonyult a magyar faunára új­nak: Bembidion doris Panz (Carabidae, Barcsi Ős­borókás) ; Bidessus grossepunctatus Vorbr. (Dy­tiscidae. Őrség : Magyarszombatfai-láp) ; Platyso­ma angustatum Hoffm. (Histeridae, Barcsi Ősbo­rókás) ; Rhizophagus cribratus Gyll. (Rhizophagi­dae, Barcsi Ősborókás) ; Airaphilus elongatus Gyll. (Cucujidae, Villányi-hegység : Harsányi hegy) ; Sil­vanoporus íagi Guer. (Cucujidae, Vendvidék: Sza­konyfalu) ; Hydroporus elongatulus Sturm (Ditsci­dae. Őrség : Magyarszombatfai-láp) ; Isorhipis nig­riceps Mannh. (Eucnemidae, Mecsek hegység: Tu­bes, déli lej l ő); Myrmecoxenus subterraneus Chevr. (Colydiidae, Őrség és Vendvidék, hangya­boly rostálás). A most felsorolt fajok egy részének vannak példányai egyéb gyűjtésekből a Természet­tudományi Múzeum bogárgyűjteményében Buda­pesten, melyeket azonban mostanáig nem közöltek. Két faj esetében (Bidessus grossepunctatus Vorbr., Silvanoporus íagi Guer.) van egyetlen korábbi iro­dalmi adat hazánkból (Simontornya, illetve Eger), melyeket azonban bizonyító példányok hiányában nem lehet megbízhatónak tekinteni. A Dunántúl faunájára új, egyben a második hiteles hazai lelőhely a Menesia bipunctata Zoubk. Szőcén, a tőzeglápban kopogtatott példánya. Két, mostanáig nagyon ritkának tartott bogárfaj került elő nagy példányszámban. Dytiscidae: Hydroporus dor salis F. (Barcsi Ősborókás: több kisebb láp és zsombékos tavacska vizéből több, mint 100 pél­dányát fogtuk vízihálóval 1979 februárja és már­ciusa folyamán) ; Cerambycidae : Calamobius íilum Rossi (Pellérd, a rétet átszelő kocsiút két olda­láról 335 példányt hálóztunk, 1978. VI. 20.). Higanygőzlámpán fogott, hazánkban csak né­hány lelőhelyről ismert nagyon ritka fajok: Ca­rabidae: Bembidion lunatum Duft. (Szőce, higany­gőzlámpa, 1976. VII. 19.), Perigona nigriceps Dej. (Barcsi Ősborókás, fénycsapda, 1978. IX. 26.) ; Cantharidae: Cantharis paliida Goeze (Szakony­falu, higanygőzlámpán, 1977. VI. 8.), Rhagonycha nigriceps Waltl. (Szakonyíalu, higanygőzlámpa, 1977. VI. 8.) ; Scarabaeidae: Bolbelasmus unicor­nis Schrank (Villányi-hegység: Csukmahegy, 1972. V. 5.); Cerambycidae: Saperda perforata Vall. (Komlósd, higanygőzlámpa, 1972. VII. 31.-VIII. 1., Vásárosbéc: Dióspuszta, fénycsapda, 1978. VII. 3.). A legtöbb fajnál a szakirodalomban szereplő, megbízhatónak látszó adatok, valamint a TTM anyagának átnézése alapján összeállítottam a jelen­leg ismert hazai elterjedést. Ezt azért tartom fontosnak, mert az egyre intenzívebbé váló ha­zai faunisztikai kutatások sok, eddig ritkának tar­tott, vagy faunánkból még ki sem mutatott faj előfordulását fogják bizonyítani és az új adatok értékelése — összefoglaló faunisztikai adatközlés nélkül — nagyon szerteágazó feladat. Az elterje­dési adatok értékelésének nehézségét két tényező fokozza: a régi bizonytalan adatok és — számos családnál - a TTM hatalmas Kárpát-medencei anyagának feldolgozatlan állapota. A legfontosabb gyűjtőhelyek: Dél-Dunántúl: Mecsek hegység, Villányi-hegység, Barcsi Ősboró­kás Tájvédelmi Körzet, Zselic Tájvédelmi Körzet; Nyugat-Dunántúl : Szőce, Magyarszombatfai-láp, Szakonyfalu. Az anyag túlnyomó többségét a szerző, továb­bi hányadát a szerző Sár Józsefiéi - a JPM Ter­mészettudományi Osztályának preparátorával — közösen gyűjtötte. Néhány ritka fajt gyűjtöttek: Dr. Uherkovich Ákos, dr. Vass Anna, Sár József és Puchner József. A gyűjtők nevét mindig zá­rójelben lévő nagybetű jelzi. Az alábbi rövidíté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom