Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Történettudomány - Rövid közlemények

250 RÖVID KÖZLEMÉNYEK hátralékért évi 5%-os kamatot fizetnek; abban az esetben, ha nem fizetnek a meghatározott időre, a város minden formaság nélkül árverést rendelhet el; amikor a kapu tornyát az alapjáig lebontják, a vevők kötelesek az ott húzódó utcát ugyanolyan tágasra és egyenlő szélesre hagyni; a kaput és a záróláncot vissza kell adni a városnak; az őrházat nem adta el a város, ezért a vevők a torony lebontása idejére kötelesek az őrnek egy másik lakást adni; tekintettel arra, hogy az őrházra ezen a helyen szintén nem lesz szükség, ezért azt a vásárlóknak 20 forint megtérítésért átengedik; abban az esetben, ha a vevők a megvásárolt helyen építeni akarnak, kötelesek lesznek az épület alatt egy tágas, hosszú helyiséget („einen gräumen Schlauch") létesíteni; az építés idejéig nem fizetnek adót, azonban az nem húzódhat 6 évnél tovább. A fentieket közölték a királyi biztossal és a Királyi Kamarával is. A vevők a Budai kapu vételárának az első részletét, 215 forintot, ugyanakkor ki is fizették.

11 Három nap múlva, 1786. február 25-én, a polgármester, Wagner telekkezelő (Grundverwalter) és Ranics azt jelentették a tanácsnak, hogy a Budai kaputól északra fekvő 220 négyszögöles városárok darabot Priczlmayer (!) Ferenc, mint legtöbbet ígérő, 271 forintért megvette. A vételbe a tanács azzal a kikötéssel egyezett bele, ha a vevő 71 forintot azonnal lefizet, a maradékot évi 100100 forintjával törleszti, 5%-os kamattal együtt.

12 Priczlmayer ezt a területet még abban az esztendőben, mint üres házhelyet, szintén 271 forintért eladta Müller Józsefnek.^ Ugyanakkor Frank György nyilatkozatot nyújtott be a tanácsnak, mely szerint a Budai kaputól délre fekvő házhelyet, amelyet Pritzlmayer (!) Ferenccel közösen vett meg, egészen átengedi társának, aki az ajánlatot készségesen elfogadja. A tanács az átadást tudomásul vette.

14 A Budai kapu eladásánál leírt 260 négyszögöles területről rendelkeztek. Egy héttel a Budai kapu eladása után, 1786. március 1-én a polgármester és a telekkezelő jelentették, hogy a Siklósi kaputól nyugatra eső 260 négyszögöles telket Pratschka Józsefnek és Aigner Jánosnak 402 forintért árverésen eladták az alábbi feltételekkel: a vevők azonnal fizessenek le 302 forintot, a maradékot egy éven belül a szokásos kamattal együtt adják meg,- a megvásárolt helyen 5 éven belül emeljenek épületet, addig nem fizetnek adót; a másik oldalon, tehát a kaputól keletre, az út felett addig nem építkezhetnek, amíg az a hely a túloldali vevők részére fel van tartva; amikor a vevők már az egész kaput lebontják, a fa és vas részeket adják át a városnak; az építkezésnél legyenek figyelemmel a szimmetriára és a tervet előzetesen kötelesek a tanácshoz beterjeszteni. A vételt a város tanácsa jóváhagyta.

15 1786. augusztus 16-án Salamon Ferenc sebész azzal a kérelemmel fordult a város tanácsához, hogy azért a fáradozásáért és kiadásáért járó 29 forint 49 krajcárt, amelyet a Siklósi kapu lebontása közben balesetet szenvedett kőműves inas gyógyítására fordított, megkaphassa. A tanács, tekintettel a gyermek szegénységére és az anyja nyomorára, azt javasolta a sebésznek, hogy barátságosan egyezzen meg velük kisebb összegben.

1

" 1786-ban a siklósi vámot is áthelyezték. November 6-án Retzenwingler Woligang kőműves a Siklósi külvárosi őrház építéséért 100 forint kifizetését kérte a tanácstól. A tanácsülés utasította a pénztárt az összeg kifizetésére.

17 A Szigeti kapu lebontására jóval később került sor. 1818. február 3-i tanácsülésen az alábbiakat foglalták jegyzőkönyvbe:

18 „Mivel az úgynevezett Szigeti kapu („porta sic dicta Sigethana") amellett, hogy szinte semmi célt sem szolgál, a közutat is nagyon beszűkíti, ezen kívül zavarja a Belváros es a Szigeti külváros közötti közlekedést, a íenti okok miatt vagy el kell szenvedni („vei suííerre"), vagy, ha hasznosítani akarjuk, költeni kell rá („impendere oporteret")." A tanácsülés megbízta a városi mérnököt, hogy a kapu telkét mérje fel és mutassa be a tanácsnak; addig nem rendelkeztek az ügyben. A kapuról nem találtunk további adatot, sem a következő évek tanácsülési jegyzőkönyveiben, sem a város számadáskönyveiben. A Vas kapu (Kaposvári kapu) lebontásának az évéről még megközelítő adatunk sincs. Az eladott városfal részeit az új tulajdonosok vagy lebontották, vagy hozzáépítették a házaikat, esetleg kerítésnek használták. így megmaradhattak egyes szakaszai. A város árkát szakaszonként betömték földdel, építőanyag törmelékkel, szeméttel, de van hely, ahol a timár ökörfejekkel is szaporította a feltöltést. A város feletti hegyoldalból lefolyó csapadékot és a fakadó vizeket régen falakat övező árokrendszer vezette le a déli fal alatti rétbe. A déli árokba vezették ki a közepük felé lejtősre kövezett úttesteken a belváros csorgókútjainak a vízfeleslegét és az udvarokból kifolyó szennyvizet is. A feltöltés után az árok fölé emelt házak udvarából, derítőiből, emésztő gödreiből, esetleg a rossz csővezetékeiből is a szennyvíz leszivárgott az árok aljára és a lejtős régi mederben utat talált dél felé; így lassan alámosta a Rákóczi út északi és a Felső malom utca nyugati oldalára épített házak jó részének az alapjait. A felparcellázott keleti és déli árokszakaszon tehát nem „pince probléma" áll fenn, hanem a belváros régi erődárka okozza a házak megrokkanását. A lebontott városkapuk alapfalai, a közművek felújítása, javítása közben elő-előkerülnek az árkokból. Mint a Budai és a Siklósi kapu esetében leírják, a vevők a szomszédos telekkel együtt vet-