Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Mendől Zsuzsa: Lechner Ödön pécsi épülettervei. Adatok a pécsi városháza építéstörténetéhez

392 MENDÖL ZSUZSA A pécsi városház tervpályázata után elhatározott szűkebb pályázatra Lechner és Pártos három alternatív változatot nyújtott be, melyből a város vezetősége a „B" változatot tartotta megfelelőnek és fogadta el kivitelre. Részletes tervük után azonban egy újabb felülbíráló bizottság 1890. jún. 9.-i keltezésű jegyzőkönyvében 14 pontban foglalta össze észrevételeit, s annyi új módosítást kívánt, mely tervük alaprajzát teljesen megváltoztatta volna ; „ ... s végül a külső homlokzatra nézve egyszerűbb (esetleg olasz reneszánsz) stylben, bár díszesre tervezendő vázlatrajzot" kértek. „Miután a külső homlokzatot említik, de maguk is beismerik, hogy a belső berendezésnek szükségszerűen összhangzatosnak kell lennie az udvarok, csarnokok, termek stb. architektúrájának a külső homlokzattal, de ha a belső architektúrát is megváltoztatjuk, kérdjük, mi marad meg eredeti tervünkből?" — panaszolják Lechner és Pártos Aidinger János polgármesternek írt levelükben.

10 Csakis a részletterveik díjazása után hajlandók a munkát új vázlatokkal újra kezdeni.

11 Az 1891. május 5. keltezésű, második felülbíráló vélemény Lechnerék tervén főként a magas tetőket kifogásolja, „ ... amelyek új szerkezetet kívánnak és erősen terhelnék a falakat ... és ezek borítása a stil érdekében felhasználandó drága mázas cserépfedés s előirányzott vert rézmunkák következtében — végül az épület külső pazar díszítése mellett a belső berendezésnek szükséges, összhangzatos, tehát nagy költségű kivitele folytán a városháza építésének összköltsége igen magasra emelkednek." Lechner és Pártos ezután arról értesíti a tanácsot, hogy hajlandók leutazni Pécsre „ezen megfeneklett ügy tisztázása végett." 1893-ban a város vezetősége azzal kereste meg a Lechner—Pártos irodát, hogyha a homlokzatot nem hajlandók módosítani, „ ... készek-e és menynyiért a csekélyebb módosítások mellett általában helyes belső tervezetet a város közönségének átengedni?" Aidinger János polgármesterhez írott válaszlevelükben kifejtik eklektika ellenes nézeteiket: „...bátran merjük állítani, hogy a választott stil szerinti homlokzat előállítása szolid anyagból olcsóbb; mint bármely, olasz reneszánsz homlokzat, ha csak az úgy nem képzeltetik, hogy minden párkányzat vakolva legyen és a díszítések meglévő minták szerint gipszből vagy cementből ráragasztassanak — mi éppen nem volna méltó egy előkelő város újonnan átalakított székházához, hisz még a meglévő régin is a párkányok és ablakkeretek kőből vannak. Mi különös súlyt fektettünk arra, hogy Pécs város székházának külső architektúrája jellegzetes legyen és a választott 10 P. A. L. A városház iratanyaga, 34., 2492/93. sz. Pártos és Lechner levele 1893. II. 13. 11 P. A. L. A városház iratanyaga, 34., 7710/92. sz. Pártos és Lechner levél 1892. VI. 2. műidomok és egyes színes motívumok alkalmazása által a Zsolnay-féle pirogránit, azon a díszítési anyag jusson érvényre, mely nemcsak hazai műiparunkban bír korszakot alkotó jelentőséggel, hanem úgy Bécsben, mint külföldön is nagy elismerésben részesül.

12 Az Építő Iparban megjelent módosított városháztervükön a Széchenyi téri homlokzat középtengelyébe helyezett közgyűlési terem a régi épület nagyobb mérvű bontását tette szükségessé — „ ... e felfogás keresztülvitele mindenesetre több költséget okoz, s éppen ez hátráltatja még mindig a terv foganatosítását" — írják a terv magyarázatában.

13 A Széchenyi tér felé egy tengely mélységű, három tengelyes erőteljes rizalit osztja szimmetrikusan az egyszerű homlokzatot. A Percei (Ó-posta) utca felé levágott sarokkal és az ide helyezett bejárattal fordul az épület. A középrizaliton a gótikus vimpergás nagy ablakok jelzik a közgyűlési termet. Az ablakok alatti rátett, emblémaszerű díszítés valóban nem látszik kellőképp indokoltnak. A tetőpárkány pártáiba helyezett domborművű portrék folytatták volna az első terv szobordíszítésének programját. Az épület mértéktartó díszítése, egyszerű, vakolt homlokzata kivívta az eklektikus ízlés ellenszenvét és támadását. A Pécsi Figyelő cikkírója szerint

14 a „ ... Széchenyi térre néző facade méreg drága és mégis szörnyen sivár. A tervezők ugyanis Zsolnay-féle majolika burkolattal akarják bevonatni az egész külsőt, amelyen aztán a lapos burkolaton kívül semmi egyéb ornamentális díszítés nem lenne... Holott egy egyszerű reneszánsz facade párkányokkal, pilaszterekkel, ablakszemöldökkel ízlésesebb és többet mutat és mégis hasonlíthatatlanabba olcsóbb." A Fünfkirchner Zeitung

15 ad erre a támadásra méltó választ, a Lechner-féle városházterv mellé állva azt írja : „ ... örüljünk, hogy végre Zsolnaynak, a kiváló majolika gyárosnak is alkalma lesz művészetét saját szülővárosa egyik monumentális épületén bemutatni." A pécsi városháza átépítésének elhatározásával egyidőben vetődött fel egy új színház létesítésének terve. A Pécsi Hírlap tudósítása szerint Pártos Gyula már 1888-ban dolgozott a pécsi színház tervén.

16 A Lechnerrel közösen készített pályatervet a kibővített, nagyobb költséggel felépítendő színház épületére 1891-ben 200,— Ft-ért megvételre 12 P. A. L. A városház iratanyaga, 34., 2492/93. sz. Pártos és Lechner levél 1893. II. 15. 13 Építő Ipar 1893. A pécsi városháza 14 Pécsi Figyelő 1891. I. 31. 4—5. old. 15 Pécsi Figyelő 1891. II. 7. 4. old. 16 Pécsi Hírlap 1888. XI. 18. A pécsi új színház ügyében Pécsi Hírlap 1888. XII. 13.: „Pártos egy új színház tervén dolgozik..." „Pártos ezt díj nélkül vállalván el, elfoglaltsága miatt nem tudta befejezni."