Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

GYŐRI HALKERESKEDŐK BARANYÁBAN A 18. SZÁZADBAN SÓLYMOS EDE-SOLYMOSNÉ GÖLDNER MÁRTA A magyar hagyományos (népi) halászatnak bőséges irodalma van, Herman Ottó óta a kutatók hosszú sora írt a halászszerszámokról, halfogási módokról. Annál kevesebb szó esett a kifogott halak értékesítéséről, a halkereskedelemről. A néprajzi leírások inkább csak érintik a kérdést, mint egy-egy téma kiegészítő részét.

1 Hajdani halászmesterek visszaemlékezéseiben már találkozunk életszerű leírásokkal.

2 Gazdaságtörténeti adatokat történészek, levéltárosok publikáltak. Legbővebben talán Takáts Sándor foglalkozott e témával.

3 Tekintettel arra, hogy az utóbbi évtizedekben a kutatók figyelme az ősiség keresése helyett a halászatnak a társadalmi termelésben betöltött szerepe felé fordult, fokozottan értékes minden adat, ami a halkereskedelemre vonatkozik. Közismertek azok a hajdani leírások, melyek az ország vizeinek halbőségéről szólnak (pl. a Tiszának fele víz, fele hal, vagy: nem lehet úgy vizet meríteni a Tiszából, hogy a vödörbe néhány hal ne kerülne stb.), de hogy ez a csodálatos halbőség mit jelentett a gyakorlatban, számszerűen, vagy miként jutott el a tiszai és aldunai hal messze vidékekre, erről alig van fogalmunk. 1 A halászat néprajzi kutatásáról összefoglalóan 1. Gunda Béla: A magyar gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása, Bp. 1948, Tálasi István: Az anyagi kultúra néprajzi vizsgalatának tíz éve (1945— 1955) Ethn. LXVI. (1955) 5—43. A halkereskedelmet érinti Herman Ottó: A magyar halászat könyve Bp. 1887. Sólymos Ede: Dunai halászat. Népi halászat a magyar Dunán Bp. 1965. U. ö Levéltári adatok a szegedi halászat történetéhez. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/1. 41—54; és Adatok a pécsi és mohácsi halászcéh történetéhez. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1967. 183—191. Iványi Béla: Adatok a magyar halászat történetéhez. A magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962. 106—115. Szilágyi Miklós: A szárított hal (Halkonzerválási módok a magyar halászok gyakorlatában). A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1975—1976. 137— 171. 2 Bitó János: Az én kiskirályságom. é. n. Szeged, és SMJ: Ahogy az öregek halásztak, tárcasorozat a Halászat 1917—1918-as évfolyamaiban. 3 Takáts Sándor: A bécsi halkereskedők kiváltságai Magyarországon 1320-tól 1714-ig. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle IX. (1902). Károlyi Sándor gróf kurucz generális utasításai a tiszai halászatról 1725— 30-ból. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. VI. (1899) 373—380. Éppen ilyen szempontból tartjuk nagyon tanulságosnak azt a 18. sz.-i peranyagot, mely a Győr megyei Levéltárban található/

1 A pereskedő felek halkereskedők, akik a baranyai, s főleg a mohácsszigeti tavakból és a Dunából kifogott halat értékesítik. A Mohács-szigeti és a sárközi ártéri halászatról Andrásfalvy Bertalan írásaiból részletes képet kapunk,

5 de csak a halászok oldaláról. A per tanúvallomásai a másik oldalt világítják meg. A per 1758-ban kezdődött, s 1783-ban fejeződött be. Ezt sem a felperes sem az egyik alperes már nem érte meg, Philippovits Theresia, Karvászy István özvegye folytatta nemes Bertalan Ferenc és felesége, Kálóczy Katalin, valamint Kálóczy József úr, Kálóczy Rózsa úrnő, Vancsay Mihály neje, Kálóczy Mihály és Kálóczy Sándor, nemes Kálóczy Mihály utódai ellen. Az utolsó években már a tanúk sem emlékeznek részletesen az eseményekre, de amit elmondtak, az nyilván része volt, vagy része lehetett életüknek. A felperes Karvászy István, aki 1748 és 1759 között bárkabéli kereskedésben együtt volt a két alperessel, Kálóczy Mihállyal és Bertalan Ferenccel. Közösen árendálták a pécsi püspök Mohácsszigeti tavait, s az itt kifogott halat bárkában szállították Győrbe, ahol árusították. Csakhogy 1756 őszén a fagy korán beállott, a bárkákat a jég „megszorította", s mire tavasszal Győrbe értek, a halak elpusztultak, a kereskedőket nagy kár érte. A számvetéskor a veszteséget három felé osztották, ám Karvászynak pénze nem lévén, csak adóslevelet tudott társainak adni: „Én alább megh írtt adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik hogy Isten eö szent Fölsége Láto4 Győr-Sopron megyei Levéltár. Győr Vármegye Nemesi Törvényszéke 2833. 113 lap és 561 oldalas könyv. Az iratokra dr. Gecsényi Lajos levéltárigazgató hívta fel figyelmünket és bocsájtotta rendelkezésünkre. Ezúton is fogadja köszönetünket. 5 Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd 1975 (= Tanulmányok Tolna megye történetéből, VII) és A mohácsiak halászata a XVIII. és a XIX. században. •(= Baranyai Helytörténetírás 1976. 339—347.) Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1978.) 23, p. 271—284. Pécs (Hungária), 1979.