Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Művészettörténet - Mendől Zsuzsa: Lechner Ödön pécsi épülettervei. Adatok a pécsi városháza építéstörténetéhez
390 MENDÖL ZSUZSA re törekedett. A városház bővítéseknél általában a homlokzat alakítására, korábbi épület stílusát tekintették irányadónak. Pécsett az 1830—34 között épült klasszicista, két emeletes városháza egy fél évszázad múlva már szűknek bizonyult, ezért bővítésére 1887-ben pályázatot írtak ki. A „pótépítkezés" programját 1887. dec. 10-én hozták nyilvánosságra a helyi lapokban és a Fővárosi Értesítőben. A tervek beadási határidejét 1888 áprilisára tűzték ki. A bővítésre a tervezők a régi városház Széchenyi téri szárnya melletti Nothing és Spitzer féle lakóházak lebontásával felszabaduló telekkel számolhattak. Már ekkor felmerül a négy utcára néző városháztömb kialakításának gondolata, egy, a városház mellett nyitandó utcával, erre azonban csak évekkel később nyílt lehetőség, amikor a városház mellett a Király (ma: Kossuth) utcában álló Heindhoffer József lakóházát megvásárolták. A pályázatra beérkezett hét tervet 1888. aug. 12-én bírálták el. A zsűri tagjai: Blum Gyula kir. főmérnök, Kirstein Ágost építész, Nendtvich Gusztáv építész, Nendtvich Sándor városi főmérnök és Piacsek Gyula építész voltak. 3 Mint ahogy azt az Építő-Ipar című folyóirat 1888. nov. 4. száma ismertette, a pályázat első díját a „Polgárságnak" jeligéjű tervnek. Lechner Ödön és Pártos Gyula munkájának ítélték. A bírálati jegyzőkönyv szerint ők két alternatívát nyújtottak be, összesen 12 rajzot. E tervek azonban ismeretlenek maradtak, annál is inkább, mert jóllehet a zsűri elismerte, hogy a „Polgárságnak" jeligéjű terv 2. alternatívája nyújtja a legjobb megoldást, „ .. változtatás nélkül foganatosításra a tervek egyike sem lévén ajánlható," ezért a program megváltoztatását javasolják a „Pécs" jeligéjű terv (Ulrich Kpresztély munkája) „C" alternatívája szerint, amely eltért a kiírástól, mivel a közgyűlési termet a Széchenyi tér felőli homlokzat középtengelyébe helyezte. Ezzel a programmal szűkebb pályázatra szólították fel az első két díjazott terv — fent nevezett — szerzőit. Az újabb tervek beadási határidejét 1889. február végében állapították meg. E versenyből is a Pártos— Lechner iroda került ki győztesen. A „Polgárságnak" jeligéjű, első díjas tervek közlését és megismertetését fontosnak tartjuk. Bár csupán az épület átépítésére és bővítésére vonatkozott, s így tulajdonképpen csak egy epizódja a pécsi városháza építéstörténetének, a jelenleginek egy lehetséges előzményét képviseli, — mégis egy korszak városvezetőségének szemléletéről és szándékáról is hírt ad, ugyanakkor a Lechner—Pártos építész-pár pályaképét is értékes vonással gazdagítja, hiszen ez az első városháztervük, középületük, amelyen a francia kora-reneszánszból induló, magyar stílus teremtését célzó formálásmódjuk először jelentkezik. 3 P. Á. L. A városház iratanyaga 34. csomó, 1888. aug. 12. jegyzőkönyv. A város a pályázat kiírásakor programjában az épület stílusát nem kötötte meg. Lechner és Pártos — akadémikus képzettségük révén — könnyedén készíthettek volna a meglévő, klasszicista épülethez igazodó stílusú tervet, hiszen, hogy a történeti stílusokban jól tájékozottak voltak, kitűnően bizonyították a szegedi barokk városháza átépítésével. Lechner azonban ekkor már a „magunk stílusa művelésének" elvét vallja, ezért az egész épületet egységesen, az alaprajzi elrendezést a tagolásban is világosan érvényre juttató, a francia kora-reneszánsz formavilágát egyénien kezelő homlokzattal tervezte. Tömegében és arányaival épülete harmonikusan kapcsolódott volna az egy-két emeletes lakóépóletekből álló környezethez. Az a helyes lépték, a városképpel harmonizáló alakítás jelentkezik itt is, amely Lechner terveinek sajátos erénye. A város- és megyeházák tervezésében Lechner és Pártos ekkor már meglehetősen nagy gyakorlattal rendelkezett. Lechner 1872-ben nyerte el az aradi városháza tervezésére kiírt pályázat első díját, 4 részt vett Pártos Gyulával a beregszászi megyeháza tervpályázatán (1879), irodájuk jelentős sikerrel oldotta meg a szegedi barokk városház átépítését (1883—1884), Nagybecskerekre barokk stílusban terveztek megyeházát (1884—1885). A pécsi városház tervmódosításainak idején nyerték el Kecskeméten a városháza átépítésére kiírt tervpályázat első díját (1891), és az építésre a megbízást. 5 A pécsi városháztér vüket jelentőssé teszi az is, hogy a budapesti Thonet üzletházat megelőzően ezen az épületen vették tervbe először a Zsolnay gyár mázas kerámia burkoló és díszítő elemeinek felhasználását, ekkor alakulhatott ki és szilárdulhatott meg az a kapcsolat Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos között, amely során a későbbiekben Lechner épületein burkolatként szinte kizárólag a Zsolnay gyár kerámia termékeit: elsősorban a híres pirogránit készítményeit használta fel. A pécsi városháza átépítésének és bővítésének első terve ugyanakkor frissebb, mint a többszöri átdolgozás után 1891-ben készült és az Építő Ipar című folyóiratban közölt pályaterv, 6 amely szembetűnőbben historizál, és amelynek az alaprajzi módosításból következő erős rizalitja, valamint a pártázatos torony-galéria sem vált előnyére. A pályázat sorsát is jellemzőnek tartjuk a nagyvárosi rangra vágyó, de anyagi erejében, áldozatvállalásában és építészeti kultúrában még járatlan polgárságú Pécs viszonyaira. Lechner és Pártos a „Polgárságnak" jeligéjű tervük magyarázatában írják: „Az épület archi4 P. Á. L. A városház iratanyaga 34. csomó, 13748/1902. sz. mekeresésre válasz, 1902. jún. 20. 5 Az adatokat lásd: Kismarty Lechner Jenő: Lechner Ödön, Bp. 1961. 6 Építő Ipar 1893. 20—24. sz. képmellékletek.
