Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Aradi Nóra: Egy Dési Huber–Kollowith analógia

EGY DÉSI HUBER—KOLL

WITZ ANTOLÓGIA 359 2. ábra. Käthe Kollwitz: Propellerlied, 1931—1932. a kettő egybeesik, a nőalak jobboldalt csatlakozik az egymás keresztben tartott kezét fogó három férfialakhoz. Dési Huber Tcmze^-variánsain nincs semmiféle, szituációt jelző mozzanat (mint amilyen például az összefonódó kézfogás a Kollwitz-lapon), az együvé tartozást az egymást fedő, egymásból kibomló alakok vonalritmusa, öszszefogott tónusa fejezi ki. A pécsi változaton a középső, kalapács-attribútummal ellátott, frontálisan ábrázolt alak az önarckép, amely szinte megsokszorozódik a szomszédos figurákban. A baloldali szélső alak női profilja a művész feleségének arcképe, és hajának sötétjébe világos sziluettként belerajzolódik Madzsar József profilja. Az önarcképnek és a szembenéző embersort oldalt záró profilnak, női profilnak a jelenléte már önmagában is figyelemreméltó analógia, amely mindenképpen hatás-kölcsönhatás feltételezésére indítana, ha ezt a lehetőséget nem zárná ki eleve a képalkotás egyidejűsége. Az analógia már korántsem rejtélyes, ha figyelembe vesszük, hogy Kollwitz egy sor anya-gyermek rajzában, grafikájában, plakátjában ő maga az anya,

5 ha végiggondoljuk, hogy Dési Huber sok alkotásán 5 Otto Nagel: Die Selbstbildnisse von Käthe Kollwitz (Berlin, 1965. Henschel Verlag). Az említett alkotások csak ismertebb, hozzáférhetőbb példák annak érzékeltetésére, hogy Dési Huber István és Käthe Kollwitz adott munkája egy nemzetközileg elterjedt, korstílus-kritériumot is sejtető vonulat idején és keretében született, amely vonulat nemcsak Európában követhető nyomon, hanem Mexikóban vagy az Amerikai Egyesült Államok művészetében is.

4 Itt és most azonban fontosabb az, ami ezt a két alkotást, a nemzetközi áramlaton belül, különösképpen összeköti és megkülönbözteti egymástól. Az analóg mozzanatok elsősorban tematikaiak és motívumbeliek, a különbözőségek főként stilárisak; a közös gyökerek nem közvetlenül a művészetben, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban kereshetők, pontosabban, a művészet és a mozgalom viszonyában, kölcsönhatásában. A legszembetűnőbb közös motívumok: mindkét alkotáson van önarckép, és az embersort mindkettőn női profil zárja le. Kollwitz litográfiáján ^

4 Mexikóban elsősorban Orozco festészetében találunk kapcsolódó példákat (pl. Zapata parasztjainak menete), de variánsokkal szolgál Rivera freskófestészete is (pl. a Cukorgyár с többszintes kompozíció egy-egy rétege). Az Egyesült Államok művészetében a harmincas évekből való példákkal szolgál többek között Soyer festészete.