Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Cseh István: Társadalomnéprajzi vizsgálatok a szlavóniai magyarok körében

TÁRSADALOMNÉPRAJZI VIZSGÁLATOK ... 299 A vétkes gyakorlat szedte is a maga áldozatait. Többen belehaltak, de nem hagytak fel vele. A két gyereket elégnek tartották, a három már sok lett volna. Az adatközlők visszaemlékezése szerint egyaránt megünnepelték a fiú- és leánygyermek születését, bár a fiúnak jobban örültek. A keresztelőt nadalu­nak mondták. A nagykorúság elérését különösebben nem je­lölték semmivel, és nem is ünnepelték meg, de az emberek tudatában a konfirmálás ilyen jelen­tőséggel is bírt. Az utóbbi időben legénybúcsút szokott tartani az a fiú, akit behívnak katonának. Az idejében való megházasodás az életformá­ból adódó, természetes követelmény volt. Ha va­laki mégsem kötött idejében házasságot, annak sajátos okai lehettek. Az ilyen agglegények ke­vesebb beleszólási joggal rendelkeztek a házkö­zösség életébe, mint családos testvéreik, mert az utóbbiaknak több kötelezettségük is volt. A gyermekek nevelése, a kiscsalád vezetése és az idősebb generációkhoz való közvetlen kapcso­lódás egy házközösségen belül, olyan kapcsolat­rendszer létezését jelentette, amit a szélesebb tár­sadalmi környezet is elismert és fontosnak tartott. Az ebben való élés, vagy ennek elhagyása mér­tékadó volt az emberek megítélésekor is. A köz­vélemény jobb embernek tartotta azt a fiút, aki otthon maradt, mert „ ... meg tudott egyezni az apjával." Az atyai hatalom viszont szigorú volt és min­denre kiterjedően teljes. A felnövekvő gyerekek csak a házasságkötésükkel szabadultak fel alóla és akkor is csak részben. Ugyanis, ha ezek után is maradtak a család (házközösség) keretein be­lül, akkor önállósulásuk csak a legszűkebb ma­gánéletük alakításában jelentett számukra — az eddigiekhez képest — nagyobb szabadságot, hi­szen továbbra is megmaradtak a házközösség hierarchiájában, a családfő hatalma és irányítása alatt. A jelen felé haladva a négy falu közül Kórógy és Haraszti, bizonyos szempontból, egymástól el­ütő tendenciákat képviselt. Ezek a különbségek napjainkban is érződnek, sőt következményeik jobban észrevehetők. Az életvitelében is befeléfor­dulóbb, egykés Haraszti elöregedése szembetűnő. Az öregek elhalálozása és az utódok hiánya kö­vetkeztében már több ház teljesen gazdátlan a fa­luban, és a szabad foglalók, leginkább a cigányok prédájává vált. Általában jelentős az idegenek bevándorlása és asszimilációs hatása az őslakosságra. A fiatalok aránya most is alacsony és nagy­szüleik megbotránkozására már leginkább horvá­tul beszélnek. Ezzel szemben Kórógy jelenleg is virulensebb község. Nem volt rá jellemző a gyermekszapo­rulat erőszakos megakasztása és a fiatalok ará­nya most is kedvezőbb, mint Harasztiban. A lakosság lélekszáma emelkedőben van. Igaz, hogy ide is érkeztek idegenek, de aránylag sok­kal kevesebben. Tekintve, hogy kisebb volt az idegenből érkezőkkel való keveredés, a lakosság összetételében egységesebb is maradt. A falut járva bíztató a nem régen épített új házak sokasága és általában az emberek észre­vehető tenniakarása. A technikai haladással való lépéstartás szándéka kitűnik a magángazdaságok fokozottabb gépesítéséből is. Szükség is van rá, hiszen munkaerőt pótol. A fiatalok nem szívesen maradnak meg a földnél. A régi emberi kapcsolatok jórésze — bár első­sorban az öregebbek között — tovább él. A falu egésze hagyományőrző és fejlődő egyszerre. 37 Kórógy, Haraszti, és Szentlászló fiatalsága leg­inkább helyi rendezvényeken, futballmérkőzése­ken és bálokon találkozik. Ilyenek a szüreti bál, farsangi bál, aratási bál. Újabban sajátos találko­zási lehetőségnek és ünnepnek számít a Petőfi zászlóalj megalakulásának emléknapja, amire töb­ben hazajönnek távolabbi munkahelyekről is. A kórógyiaknak, anyaggyűjtésem időszakában volt folklórcsoportjuk és színdarabokat is szoktak tanulni. Előadásaikra meghívják a szomszéd köz­ségek fiataljait, akik a nem túl jó közlekedési vi­szonyok ellenére szívesen látogatják ezeket az al­kalmakat. Az ifjúság új formákat talál az össze­tartozás érzésének ébren tartásához. 37 Ez úton mondok Köszönetet kedves adatközlőim­nek, akik anyaggyűjtésem során nagy segítségemre voltak. Antal Peti János (1917) Haraszti, Dezső Illés (1911) Kórógy, Dezső Illésné (1918) Kórógy, Ferencz Mikó Éva (1911) Haraszti, Illés Pikó Pál (1912) Haraszti, Siklósi Jankó István (1890) Haraszti, Sípos Mihály református lelkész (1913) Kórógy, Tóbi Istvánné (1904) Szentlászló, Vacsora Julianna (1915) Kórógy, Marcsi Dávid (1925) Haraszti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom