Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

GYŐRI HALKERESKEDÖK BARANYÁBAN 281 itt 5 forintért eladhatta volna a halat, de Karvászy a kompánia költségén felhozatta a bárkát, azt hivén, hogy Győrben nagyobb haszonnal adhatja el, s a bárka is megmarad. „ ... a Vének és Bácsa között lévő zugóig (hozták) az hol is a jég újra ell rekesztvén, az halat róla kocsin köllött haza hordatni az Compania költségén, a Bárkát pedig melly azon kívül is rozzant volt, a jég még jobban össze rongálván, maga Karvászy István az Pataházy Kövecsesnél öszve verette." A másik tanú szerint a halat „Lajtokba" szállították Révfaluba, az üres bárkát pedig a Kozányi Majorig vagyis Lihócsig hozták föl, és ott verték szét. Fáját a saját házához hordatta dereglyén. A legrészletesebb az 1756-os eset leírása, hisz a per is ezen robbant ki. „ ... 1756

dik Esztendőben mint egy húszon egy száz íoréntbül álló károk történtek légyen, azt a Fátens maga édes Hátul Bertalan Ferencztül hallotta" (Úgy látszik, Bertalan Ferenc beszédes ember lehetett, hisz a tanúk sokszor hivatkoznak a tőle szerzett értesülésekre.) A számvetésen csak 1920 forintot állapítottak meg, de Karvászyt még szándékos kártevéssel is vádolták. A tanúk ezt nem tartották valószínűnek, hisz akkor magának is kárt okozott volna. Az egyik legény szerint inkább Bertalan volt a hibás: „ha Bertalan Uram előbb engedte volna a Halászatot, tehát talán az idő oda nem szorétotta volna eöket, de mikor a Tanú mondotta volt eö Kegyelmének, hogy halásztasson, tehát arra azt felelte eö Kegyelme: mit tudsz te hozzá még reá érni." Csukás Antal kormányos az első bárkával még időben elindult, és szerencsésen fel is ért Győr alá. A második Budáig ért, ott szorította el a jég, „ ... a mellé állétott Kálóczy és Bertalan Uraimék egy részeges Samu nevű kormányost, aki is nem hogy valami hasznot tett volna, hanem inkább az halat, s halnak árát ell pazallotta." A részeges Balogh Sámuel így vallott: „A Tanú ugyan semmi tékozlást nem tud, és kész akaratva való kárt, hogy tett volna Kálóczy és Bertalan Uraiméknak, hanem hogy a mint vették, tsak úgy kölletett néki az Halat adni, mind sem más móddal is ell veszett volna, mégis annak utána meg hurcoltatták érte." Azzal a váddal ugyanis, hogy a hal árát elitta, tömlöcbe vettették, és csak úgy szabadult ki, hogy „pápistává" lett. Kokas János bárkája Gerjennél akadt el. Рока József bárkája, mellyen Karvászy is utazott, a sükösdi Malom telelőnél vagyis a hajósi Révnél. Nagy Istók kormányos Forró György legényével Csanádnál, Fláskár István Monostornál szorult a jég közé. Ez utóbbi bárkája össze is tört. Monostor említése azt bizonyítja, hogy a bárkák az Öreg Dunán — a mai Ferenc csatornán —, haladtak. Kálóczy és Bertalan alighanem kocsival ment haza Győrbe, mert róluk nem esik szó. A vallomásokban mindig az 1756-os esztendőt emlegetik. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy ennek az évnek az őszén, telén történt mindez. Egy fuvaros viszont elmondta, hogy 1756 farsang utóján fogadták meg, tehát az elakadás még 1755 őszén történt.

16 Karvászy ugyanis Győrbe utazott, és hat kocsist fogadott „hal alá, a mellyek által akarták az Halakat onnét alul Csanádrul ide Győré íöll hozatni." A tanú kocsiján ült Karvászy és Szakács Miklós, egy másik kompánia tagja, akiknek ugyancsak lent szorultak bárkái. Ezért is kérte meg Kálóczy őt, hogy a szekerekkel menne le, és a sós és holt halakat hozzák föl. Még pénzt is adott néki. Úgy látszik, nem bízott Karvászy ügyességében. A kocsisok előbb Kokas Jánost találták meg Gerjennél, „kérdezvén a Tanutul, ha volna é holt hala, de mivel már akkor a Tanú mind ell adta, azért is inkább Sükösdre az másik Bárkához igazétotta eöket, hanem az után hallotta, hogy Karvászy Uram valamelly okbul vissza bocsájtotta eöket üresen." A kocsik a zajlás miatt nem mehettek át a Dunán. Szakács szerint Karvászy nem akarta sokáig várakoztatni őket, pénz sem igen volt nála, tán 10—12 forint, de azok sem akartak maradni, mert pénzt nem kaptak, ha kérték, még szidás érte őket. Másod- vagy harmadnap üresen visszamentek. Utólag úgy emlékeztek egyesek, hogy négy nap múlva úgy befagyott a Duna, hogy „kocsival is szabadon mehettek volna." Mások ilyen fagyra nem emlékeznek. Még Kokas is bizonytalan: „Vissza jövetelkor Sügösdrül ismét az kocsisok Gergyenben hálván, tudgya a Tanú, hogy az után valami harmadnap múlva nagy fagy és hideg lévén, demég is igaz lélek szerént azt mondani nem meri a Tanú, hogy mindenütt szabadon, íőkép Kocsival által lehetett volna menni a Dunán." Hogy a hiábavaló fuvar mennyibe került, az nem derült ki, állítólag 120 forintot fizettek, de a tanúskodó kocsis Bertalantól csak harmadfél forintot kapott. Póka úgy emlékezik vissza erre a télre, hogy mindenkinek ingyen adták a halat, csakhogy szabaduljanak tőle, a döglött halakat pedig sertésekkel etették föl. Szakács szerint nem hogy 600 ft-ot, de dupláját is érte volna a hal, ha felhozzák Győrbe. A többi kereskedő is hasonlóképpen járt, azok is elvesztegették a halat és „sörtvésekkel" etették fel. Alig heverték ki az elszenvedett károkat, 1759ben újabb nagy hidegek jöttek. „... in Anno 1159 Szakács Mihály Urammal és néhai Petrovics Jánossal, hajó és bárkabéli Kereskedésben edgyütt lévén, énis mint Társ azon 16 A fuvaros tévedhetett az esztendőben, hisz az adóslevél, mely az évi számvetés után készült, 1757 áprilisában kelt.