Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században

GYŐRI HALKERESKEDÖK BARANYÁBAN 275 a kifogott halat minden mennyiségben s méltányos áron el tudja adni, ill, hogy konkurrencia nélkül vásárolhatja fel. A perben tárgyalt időszakban már más lehetett a helyzet, hisz állandóan az árendát emlegetik. Karvászyt a püspökség csak akkor engedi a tavakhoz, ha a ráeső árendát kifizeti, mondja a már fentebb idézett levél. Ismerünk azonban Kalocsáról ilyen szerződést 1772-ből. Prikkel Ferenc és társai ebben az évben veszik 2000 ft-ért árendába a „Kalocsai Dominiumban levő Halászó Vizek, és minden nemű Dunai Halászatok, és Tanyák" halászati jogát. A bérösszegen kivül tartoznak évente száz mázsa (!) „jó friss Halat" ingyen az érseki konyhára beszolgáltatni, s ezen kívül ha többre is szükség lenne, azt a napi áron biztosítani. „Tartoznak Jobbágyainkat az eddig való mód szerint Halászó Vizekre, Rekesztekre és Halászatra teendő kölcségekre, és fáradságokra való nézve a fele Halászatban, és annak haszna vételében meg tartani, úgy mind azon által, hogy az Árendátoroknak híven szolgállyanak..." „Mivel az Halaknak annak ideiben leendő meg rekesztése az haszon vételnek toltatásához való légyen, azért nem difficultallya az Uraság szükséghez képest Vejsznek, és Rekeszteknek való vessző és a Bárkákra való fa vágást, úgy mind azonáltal, hogy az a Csőszök jelenlétében légyen..." Hogy a halászatnak két különböző hasznosítási módjáról van szó, az kitűnik Prikkelnek e szerződést megelőző egyik leveléből is : „ ... az Tttes Urat kérjük, hogy írja meg nekünk ha ki akarja e az Érsek arendaban adni vagy az előbeni módon meg akarja hadni az Halászatot..." Erre utal a pécsi szerződésnek az a kitétele is.- „ ... amíg esetleg a halasvizek haszonbérbe nem lennének adva." A különbség a két mód között az, hogy az első esetben a halak kifogásáról a jogtulajdonosnak (püspökség ill. érsekség) kellett valami módon gondoskodni (feles és részes halászok által), a kereskedő csak az átvételre kötelezi magát, míg a másik esetben már az árendátor feladata a halászat megszervezése is. A győriek esetében — és még nagyon sokszor másoknál is — szó sincs arról, hogy ők maguk halásznának, vagy saját embereikkel halásztatnának. Valószínű, hogy vagy a helybeli vagy máshonnét szerződtetett halászokkal dolgoztattak a fogás bizonyos részéért, de úgy, hogy a teljes zsákmányt ők veszik át. Erre vonatkozó adatokat ugyan a per anyagában nem találtunk, de következtethetünk a kalocsai analógiából, másrészt abból, hogy a nagy számú tanú közt egyetlen halász sincs. A „bárkás legények" sem azonosak a halászokkal, hisz a halászattal kapcsolatos kérdésekre nem tudnak válaszolni, vagy a halászoktól szerzett értesüléseikre hivatkoznak. Még érdekesebb az a tény, hogy a Kálóczy kompánia csak bizonyos tavakra, jelesül a Mohács szigeti tavak bérletére társul. Mint látni fogjuk, a tagoknak egyidejűleg külön üzleteik is vannak. Az egyik tanú elmondja, hogy midőn Karvászy Kálóczyval a mohácsi és Földvári tokra

13 egy kereskedésben volt, már akkor Kálóczy a Szontay és Belley Dominiumbéli Tókat magányosan bírta, melyekhez Karvászynak semmi köze sem volt. Két bárkát raktak meg itt. A Szontai tó különösen bővelkedett halban. „A Szontai a többinél szerencsésebb volt." Egy másik tanú, aki náluk bárkás legény volt, tudja, hogy „az PétsiDunabéli tókat, nevezetesen Szontai, Kopátsi, Laszkói, Daróczi és Föld-vári Tókat kiárendálván kekeskedtek." Két bárka a Bellei Dominiumban, kettő Szontán, kettő a Pécsi Dunabélí Tooknál rakodott. A mohácsi és kopácsi tavakon hat bárkát egész teherrel ritkán lehetett megrakatni. „Mivel magais mint kocsis le járt volt Kalloczy Urammal a tanú az Tanyákhoz, és tsak az utolsó, úgy mint az Szántói Tótul, a midőn már halaszotnák vége volt jött el mindenkor a Tanú." (Ebből arra következtethetünk, hogy a gazda nem a bárkával utazott, hanem a gyorsabb kocsival.) „ . .. hogy Kálóczy Mihály Uram Karvászyval egy Társaságban volt, eö Kegyelme úgymint Kálóczy Mihály Uram különösen bírt Tookat, nevezetesen pedig az Bellei Dominiumban lévőket, és a Szontai Tookat, mellyekhez Karvászy Társ nem volt. . . ezen Tookbul több hal mintsem másokbul Győr alá Szálléttatott, nevezetessen pedig úgy emlékezik a Szontai Toora, mellet Kálóczy Uram magánosan bírt, mindenkor két bárkát szállétatott, és Hallal ottan meg is rakattatott, mert az az Took közül leg szerencsésebb volt". Tudja a tanú, hogy „az Pétsi-Dunabéli tókat, nevezetesen Szontai, Kopátsi, Laszkói, Daróczi és Föld-vári Tókat kiárendálván" kereskedtek. A külön bérelt tavak mellett azonban egyéb üzleteik is voltak : „ .. . mindazonáltal Kálóczy és Bertalan Uraimék mint hogy magánossan hajókkal is szoktak kereskedni..." „Huszonkét esztendeig lévén rész szerént hajós rész szerént bárkás legénye a kompániának ..." ,„ .. . Pataházán néhaj Kalloczy Mihály Úr Házánál valami hat Esztendeigh. Másoknál pedigh mind egy tizigh vagy tizenkettőigh lakván... hol az Hajojokon hol pedig az Bárkájokon Legénykedvén..." Hogy ez nem egyedi eset volt, bizonyítja a már többször említett Prikkel Ferenc két levele is, melyekben a kalocsai halászó vizek árendája felől érdeklődvén egyúttal az érsekség gabonájára is vevőnek jelentkezik, „hogy ha az íisérsegben vesztenénk tehát talán az gabonában be hoznánk .. .' 13 A Földvári tó a Mohácsi szigeten volt.