Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1929-ben

232 CSERDI ANDRÁS E valóban helytálló kijelentést követően teszi fel Teleki a megalapított R. T. nevében a kérdést: „ ... nem volna-e lehetséges létesítendő bányaüzemünket és a vármegyei kőbányaüzemet kooperatív alapon összhangba hozni, abból az alapvető megállapításból kiindulva, hogy ezen együttműködésből kiíolyólag a vármegyei üzemre csak előnyök származhatnak." Teleki azt meg sem említi, hogy némi előnyük esetleg nekik is lehetne a dologból. Az igazság az, hogy nem véletlen veti fel ilyen óvatosan a kérdést, az együttműködésre inkább ők voltak rászorulva. Abból a gondolatból indul ki Teleki, hogy a segélyalap kőbányájának iparvasútját át kell építeni. Ennek több okát sorolja fel. Említi, hogy a pályavonal sok helyen 30 %o

_

es emelkedőn halad, hogy az 500 mm-es nyomtáv sem felel meg egy modern üzem követelményeinek, mivel ilyen nyomtávú vasúton 1 m

3-nél nagyobb csillét nem lehet használni. Két kocsihoz egy fékező kell, még 600—700 mm-es nyomtáv esetén 2 m

3-es kocsikat használhatnának, vagyis, ugyanannyi fékezővel kétszer annyit lehetne szállítani. Ezen érveket felhozva, melyben kétségtelen van igazság, vonja le Teleki a végső következtetést, hogy 600—700 mm-es nyomtávúra kell átépítem a már meglevő 500 mm-es vasútvonalat. Propozícióként több alternatívát állít a kőbánya elé. 1. alternatíva: a) Hajlandó a komlói kőbányaüzemet átvenni saját kezelésébe, ott új vasútvonalat építeni, modern fúró- és zúzóberendezéseket létesíteni úgy, hogy akár napi 100 vagon is teljesíthető legyen. b) A segélyalap eddigi befektetéseit leamortizálnák, ezen esetben a leamortizált berendezések az új részvénytársaság tulajdonába mennének át. c) A vármegye a kő és a kavicsszükségletét innen szerezhetné be, és 10%-kal kevesebbet kellene fizetnie, mint amelyek a mindenkori kő-kartellárak. 2. alternatíva : Megfelelő modernizálási munkák után hajlandók a kőbánya kőanyagának állomásra szállításara, vagonirozására, szóbeli megállapodás alapján. A szóbeli megállapodásnak nyilvánvalóan azt kellene tartalmaznia, amire a Teleki-féle R. T. leginkább rá van szorulva, hogy a 2. alternatívában ígéretekért cserében használhatja a kőbánya vasút ját. 3. alternatíva : Közös vasúthasználattal, saját csillékkel, berendezéssel szállítani a követ a bányától a vasútállomásig. Ebben az esetben átalányt fizetne az új bánya. A javaslathoz tartozott még az is, hogy a villamosvezeték kiépítése az első esetben az új R. T. gondja lenne, míg a második és harmadik alternatíva elfogadása esetén 50—50% terhelné a segélyalapot, illetve az új részvénytársaságot. A javaslat leglényegesebb pontja, az együttműködés legfontosabb része és feladata Teleki József szerint a következő: „A termelés leglényegesebb költségeit a munkások bére teszi ki és a kooperáció valódi előnye elsősorban itt volna tapasztalható, mert együttműködés esetében a munkásbér harcok és iolytonos munkabér emelések, és az amúgy is változó munkáskérdés ki volna kapcsolva ...", Az ilyen frazeológia, az érdekek ilyen nyers megfogalmazása távol állt a segélyalap kőbányájától. Az alispán közli Telekivel, hogy ajánlatát a „. .. Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap íölött rendelkező végrehajtó bizottság..." elé terjesztette.

9 A bizottság úgy döntött, hogy a javaslatok pontjait átnézi, azokra kalkulációs számításokat végez, s majd az eredmények ismeretében ad választ. Március 29-én Teleki sürgető levelet ír.

i0 Ez alapján valószínűsíthető, hogy a kőbánya időhúzásra törekszik. Teleki javaslatára a válasz három hónappal később, 1929. április 10-én születik meg.

11 A segélyalap állásfoglalásából kitűnik, hogy a bányát saját kezelésében akarja tartani, „ ... miután a végzett kalkulációs számítások alapján úgy véli, inkább eléri azon czélt, — mely a kőbányaüzem megnyitására vezette —, mely szerint az eszközölt berendezések teljes kihasználása mellett nagyobb évi nyereséget lesz képes elérni, mint amely megtakarítást érne el méltóságod errevonatkozó javaslatának elfogadásával." A vasút átépítése zavarná a folyamatos munkát, így a bánya nem tudná vállalt kötelezettségeit teljesíteni. A rakodást is a bánya maga szándékozik lebonyolítani. A válasz azonban nem elutasító, hagy lehetőségeket is. A záró részben kifejtik: „Méltóságodnak ... javaslata nem szolgálja az üzemtulajdonos alap érdekeit, így íelhívjuk Méltóságodat újabb propozíciók megtételére, melyek eliogadhatása az alapra nézve tényleg kétségtelen jelentékeny előnynyel bírnak és melyek az alap érdekeinek jobban megtelelnek és így szóbeli tárgyalás alapjául szolgálhatnak." 9 57/1929. (1929. II. 20.) 10 57/1929. 11 108/1929. 12 50/1929. (1929. IV. hó 16.)