Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)
A KELETI MECSEK NAGYLEPKÉI II. 95 cerae, apexén a íilipendulae jegyeit viseli, s így könnyen felismerhetők. A Keleti-Mecsek példányainak ivarszerve a kelet-európai, ázsiai (pl. Altáj) populációkkal mutatnak nagyfokú hasonlóságot, ugyanakkor erőteljesebbek a szicíliai példányokénál. A lamina dorsalis széles, az alsó tövisek kicsik és vékonyak, az azt követő kettő igen nagy. A többi tövis a csúcs felé fokozatosan kisebbedik. Mindez jól megkülönbözteti a H. triíolii Esp. lamina dorsalisától, ahol három vagy annál több hatalmas tövis van és hiányzik az alsó kis tövis (9. ábra). Új adatai: Árpádtető, 1972. VI. 22., Apátvatasd, 1912. VII. 4. leg. Uherkovich A., Budogahegy, 1974. VI. 26., Paprét, 1914. VII. 9., Komló—Kökönyös, 1914. VIII. 1., Püspökszentlászló, 1915. VII. 10., Sikonda, 1916. VII. 6. (sok példány) leg. Fazekas I. 11. Polymorpha ephialtes L. ssp. pannonica Höíik Az igen változatos formákat felmutató nyugatpalearktikus areájú fajnak Közép-Európában több alfaja ismert. Magyarországon és Dél-Szlovákiában a ssp. pannonica Holik tenyészik (Forster, I960), amelyhez igen hasonló a Dél-Tirolban röpülő ssp. meridei Bgff. Új adata: Apátvarasd, 1972. VII. 4. leg. Uherkovich Á. 10. ábra: A Zengő-Hármashegy vidéke a püspökszentlászlói völggyel. Abb. 10. Umgebung des Zengő-Hármashegy mit den Tal von Püspökszentlászló A Keleti-Mecsek Diurna faunájának elemzése Mint azt a bevezetésben is említettem, a KeletiMecsek nappali lepke faunája napjainkig teljesen ismeretlen volt, s hogy a fauna történeti kialakulását, ökológiai spektrumát és állatföldrajzi kapcsolatait feltárjuk, nem elégedhetünk meg csupán a fajok szisztematikus felsorolásával. Ezért egy, a területre elsősorban jellemző biotópot (Zengő környéke: Püspökszentlászló), valamint egy kevésbé jellegzetes, inkább a dunántúli dombvidékre emlékeztető élőhelyet (Mecsekfalu: Budogahegy) részletesebben vizsgáltam. Az utóbbi terület a már jól feltárt, de kvantitatív adataiban nem ismert Középső-Mecsek felé is átmenetet képez. Ezt jól egészítik ki a kőzettani, botanikai és az eddigi zoológiai felvételek is. A következőkben a két biotópról begyűjtött fajok area típusát, ökológiai igényüket és egymáshoz viszonyított %-os arányaikat vizsgálom, amely ha részben is, de némi képet ad a cönológiai viszonyokról. Munkámban felhasználtam több szerző idevonatkozó írását is (Varga, 1964; de Lattin, 1967; Higgins, Riley, 1970). /. A Zengő környéke 1. Policentrikus palearktikus — holarktikus fajok hypereuryök fajok % Polyommatus icarus Rótt. 14,4 Pieris rapae L. 6,6 Eueres argiades Pali. 5,4 Aglais urticae L. 3,8 Erynnis tages L. 3,0 Coenonympha pamphilus L. 2,4 Ochlodes venatum íaunus Trti. 0,8 Pyrgus maluae L. 0,6 Pieris brassicae L. 0,4 Lycaena phlaeas eleus F. 0,4 Plebejus argus aegon Schiff. 0,4 Hesperia comma L. 0,2 38,4% b) euryök —: xerofil fajok Issoria lathonia L. 0,8 Melitaea phoebe ottonis Frühst. 0,6 Melitaea didyma austria Bryk. 0,2 Lycaeides argyrognomon argyropeza Szabó 0,2 Macülinea avion L. 0,2 2,0% c) euriök — silvicol — mezofil fajok Pieris napi L. 5,6 Gonopteryx rhamni L. 3,1 Argynnis paphia L. 3,1 Leptidea sinapis L. 2,6 Inachis io L. 2,6 Mellicta athalia Rótt. 2,0 Comma c-album L. 1,7 Vanessa atalanta L. 1,7 Anthocaris cardamines L. 1,6 Celastrina argiolus L. 1,3 Callophrys rubi L. 1,0 Pararge aegeria egerides Stgr. 1,0 Nymphalis polychloros L. 0,6 27,9% 2. Szibíriai fajok a) euryök fajok Coenonympha iphis Schiff. 1,7 Colias hyale L. 1,0 Minois dryas Scop. 0,6 Lasiommata maera pannonica Lorkovic 0,2 3,50/ 0
