Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)

92 FAZEKAS IMRE szervi ábrák Alberti nyomán készültek. Összehasonlító Kárpát-medencei gen. prep, anyag nem áll rendelkezésünkre. Alberti (1958) szerint földrajzilag távoleső populációk egymástól igen eltérő, variábilis genitáliákat vonultatnak fel. Vizsgálataim szerint különösen sok nehézséget jelent a faj alatti taxonok megítélése, amelyek csak igen nagy sorozatok kvantitatív kiértékelése után állapíthatók meg, ökológiájuk és állatföldrajzi viszonyaik részletes egybevetésével. Munkámban eltekintek a genetikailag semmiképpen nem igazolható és a mecseki populációk evolúcióját nem befolyásoló úgynevezett aberratiok ismertetésétől, amely a Zygaenidae-k irodalmában még ma is fellelhető. Mindezeket a problémákat figyelembe véve szükségesnek tartom a Kárpát-medencei Zygaenidae fauna teljes revízióját, különös tekintettel taxonómiai, ökológiai és állatföldrajzi vonatkozásokban. A Keleti Mecsekben ezidáig a hazai Zygaenidae-k alig több mint 40 százalékát lehet kimutatni. Ez a szám várhatóan 20—30 százalékkal emelkedni fog a belső területek feltárásával. 1. Lucasia subsolana Stgr. Szubmediterrán faj, amely Délnyugat- és Közép-Európában elterjedt, de a „Heide" és lápos területeken igen lokális (Forster, I960). Röpülési ideje a hazai adatok szerint (Gozmány, 1963) június. A Keleti Mecsekből egy augusztusi példány van, amelynek fenológiai adata nem tér el Európa más populációitól. Tápnövényei: Echinops és Centaurea fajok, valamint a Carlina vulgaris. Morfológiailag igen hasonlít a Jordanita globulariae Hbn. és a Roccia notata Zell, fajokhoz. Az ivarszervekben és 8. sternitben jelentős eltérések mutathatók ki (3. ábra). Ivarszervi különbségek fedezhetők fel de Laever (1958) által közölt belgiumi (Torgny) példányok és a magyarországi populációk között. A belga subsolana valvája háromszög alakú (!), apexe erősen kihúzott, uncusa hosszú, keskeny, a tegumen erőteljesen fejlett. Ezek a bélyegek a kárpát-medencei populációkra nem jellemzőek. Az aedoeagusok szerkezetében, kvantitatív értékeiben lényeges különbségek nem fedezhetők fel. Új adata: Mecsek hgy., Budogahegy 250 m, 1976. VIII. 2. leg. Fazekas I. 2. Jordanita chloros Hbn. Közép-Európában Magyarországon, Ausztria és Németország néhány pontján, valamint Lengyelországból ismeretes (Forster, I960). Leginkább mészkő-dolomit sziklagyepeken, száraz lejtőkön, erdőszegélyeken, cserjésekben röpül június közepétől július végéig. Tápnövényei: Centaurea scabiosa, Globularia vulgaris. Ivarszervileg a /• graeca Jord.-hoz igen közelálló, de valvája kevésbé megnyúlt, hirtelen elvékonyodó erőteljes tövist visel, amely sohasem hasonlít a /. globulariae Hbn. mediálisan kiszélesedő válva töviséhez (4. ábra). Új adata: Apátvarasd, 1972. VII. 4. leg. Uherkovich Á. 3. Jordanita globulariae Hbn. Európából és Elő-Ázsiából ismert faj KözépEurópában igen elterjedt, de a láp- és heide jellegű területeken lokális (Bergmann, 1953; Koch, 1955; Forster, 1960). Magyarországon a száraz és nedves biotópokról mindenütt kimutatták június— július hónapokban. Tápnövényei: Centaurea scabiosa, C. jacea, Globularia vulgaris, Platango lanceolata. Utóbbi tápnövényén tömegesen tenyészik a Zengő északi oldalán. A mecseki példányok genitalia ja konstans jegyeket visel, s némileg eltér a hazai populációktól. A válva ventrális széle sohasem visel kisebb tüskéket, mint ezt több szerző munkájában feltüntette (Alberti, 1954; de Laever, 1958; Forster, 1960; Gozmány, 1963). dorzális széle egyenletese ívelő, vége erősen konkáv. Az aedoeagus mediálisan nem hajlott, s ductus ejaculatoriustól távolabb enyhén elkeskenyedő (5. ábra). Új adatai: Mecsekfalu, Komló-város, Püspökszentlászló, Sikonda, (sok, de íőleg hím példányok) leg. Fazekas I. és fénycsapdák. 4. Procris statues L. Főleg Dél- és Közép-Európában elterjedt faj, amelyet egészen Nyugat-Ázsiáig kimutattak száraz és nedves rétekről egyaránt. Hazánkban június végétől augusztus elejéig vannak adatok (Gozmány, 1963). Tápnövényei: Rumex acetosa, R. acatosella, de Krieghoff Centaurea scabiosa-ról, Spuler Globularia vulgaris-vól is említést tesz (Bergmann, 1953). A hím ivarszervét a 6. ábrán szemléltetem. Új adata: Komló-Kökönyös, 1975. VII. 15. leg. Fazekas I. 5. Mesembrynus purpuralis Brünn. ssp. pluto O. Expanzív típusú szibiriai faunaelem, amely posztglaciálisan a Bajkál tótól Kelet- és Közép-Európán át egészen Dél- Spanyolországig hatolt. Hasonlóan, mint a Mesembrynus genusba tartozó többi faj (M. favonia Fr., M. sareptensis Krul., stb.) több alfajt vonultat fel (ssp. reissiana Bgff., ssp. pythia F. stb.). Alsó-Ausztriában és Magyarországon a ssp. pluto O. röpül (Forster, 1960). Gozmány (1963) által synonimként feltüntetett smirnovi Christoph nem azonos a M. purpularis purpuralis Brünn.-el, hanem annak Észak-Perzsiából leírt alfaja (Alberti, 1958).