Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Szalay László: Baranya tölgyeseiben kimutatott sátoraknás-molyok (Lepidoptera: Lithocolletidae)

BARANYA TÖLGYESEIBEN KIMUTATOTT SÁTORAKNÁSMOLYOK (LEPIDOPTERA: LITHOCOLLETIDAE) SZALAY LÁSZLÓ Abstract (The Lithocolletid species living in the oak forests of County Baranya.) Infested oak leaves were bred for imagoes, which resulted in 11 species. These species proved to be far more frequent than itwas trought earlie. A téma indoklása A Lithocolletidae családba tartozó lepkék apró termetűek, ezért nappal alig találhatók meg a rejtekhelyükön mozdulatlanul várakozó állatok. Ha alkonyatkor szárnyrakelnek, táncoló és bukdácsoló reptük miatt sem felismerni, sem megfogni nem könnyű ezeket a molyokat. A lepkék fényre nem érzékenyek, de azért előfordulnak a fénycsapdákban, csakhogy ezek a példányok többnyire kopottak. Mivel a fajok nagyon hasonlítanak egymáshoz, sok esetben csak ép, keveset repült példányok alapján határozható meg a faj teljes biztonsággal. Ilyen példányokra kizárólag tenyésztéssel lehet szert tenni. Ha egy növényfajon több Lithocolletis-ía) él, akkor feltétlenül ki kell tenyészteni a kártevőt, mert a sátoraknás molyok akna alapján általában nem különböztethetők meg. A legtöbb Lithocolletis-íaj a tölgyféléken él. Baranya megye tölgyeseinek aknázóiról eddig még nem jelent meg összefoglaló dolgozat. E témakörrel foglalkozó nagyobb munkák (Szőcs 1956,1973) baranyai lelőhelyet egyetlen esetben sem említenek, csupán egy rövid közleményből (Szőcs 1967) értesülünk arról, hogy- a szerző 10 darab Lithocolletis scitulella Z.-t és 1 darab Lithocelletis parisiella WCK.-t tenyésztett ki a Pécs feletti Mecsek tölgyeseiből származó levelekből. Anyag és módszer A tölgyesek Lithocolletis kártevőivel 1970 óta foglalkozom, rendszeres nevelésüket 1973 óta folytatom. Ezen idő alatt néhány száz sátoraknás molyt neveltem ki, amelyek között 11 fajt és 1 alfajt mutattam ki. A tenyésztéshez fejlett aknákkal fertőzött tölgyleveleket gyűjtöttem. Ezeket termőhelyenként tenyészedényekbe helyeztem. A tenyészedények alján homokot vagy szívópapírt helyeztem el, hogy ezek benedvesítésével megfelelő páraviszonyokat biztosíthassak az edény légterében. Az edényeket a légcsere biztosítása érdekében vékony papírral zártam le. A késő ősszel, télen és kora tavasszal gyűjtött leveleket a természetes rajzásnál jóval hamarább a szabadból laboratóriumi körülmények közé helyeztem át. Ezzel az eljárással jobb kelési arányt lehet elérni, mert a bábok disszociációs vesztesége kevesebb lesz. A tenyészidőszak alatt gyűjtött anyag tenyészadatai a fajok természetes rajzásidejét torzulás nélkül jelzik. A fajok tenyésztési adatai során először a Fauna Hungariae-ban található rövid ismertetést közlöm, azután azt a helységet tüntetem fel, amelyiknek közigazgatási körzetébe tartozó tölgyesben gyűjtöttem. Az első dátum a gyűjtés idejét, a második az imágó megjelenésének idejét tünteti fel. Amennyiben a tölgyfaj is meghatározható volt, azt a két dátum között zárójelben jelzem. Amennyiben a szakirodalom adataitól eltérő tölgyfajnak határoztam meg tenyésztett állataim táplálkozását, úgy azt ? jellel jelzem. Ha egy napon egynél több lepke kelt ki, azt a kelési dátum után zárójelbe tett számmal közlöm. Lithocolletis scitulella Z. Délnyugat-európai faj. Hazánkban Budapesten» és környékén találták. Cserkút, 1975. III. 01,—

III. 10, Cserkút, 1975. III. 28—

IV. 01.; Pécs, 1975. I. 30—11. 10. (2 db) ; Pécs, 1975. VIII. 18—(Quercus petrea ?) VIII. 22., 23.; Cserkút, 1975. X. 25—1976. III. 09. Lithocolletis roboris Z. Közép- és dél-európai faj. Hazai előfordulásáról eddig csak Budapestről van adatunk. Szentegát, 1973. IX. 19—

XI., Szederkény, 1974. Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1977) 22, p. 57—60. Pécs (Hungária), 1978.