Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Tóth Antal: Nagy István képek a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében

NAGY ISTVÁN KÉPEK A Ez alkalommal vihetett és hozhatott is magával képeket; persze ez a bizonytalanságtól nem mentes adalék nem kielégítő magyarázat a képforgalomra. Feltevésünk szerint Nagy Istvánnál nagyobb képforgalmat bonyolított le — mint már utaltunk is rá — a felesége. Erre a kérdésre később visszatérünk. A képek forgalmának, Nagy István Baján is gyakorolt művészi munkájára való kihatásának kérdését vizsgálva az a benyomásunk, hogy ez az intenzív képforgalom összefüggésben áll azzal a jelenséggel, amit a bajai származású Aszalós Endre stíluspluralizmusnak nevez és így ír róla: „A periodizáció problémáját illetően hajlamos a művészettörténet arra, hogy egy művész életének gyökeres fordulatával, terrénumának megváltozásával szinkronban új korszakot állapítson meg. Ez a legtöbb esetben helytálló, amennyiben más jellegű törekvés egy adott időtől kezdve kimutatható. Nagy Istvánnak a vizsgált időszakot megelőző korszakaiban az egyértelműen homogén jelleg mellett bizonyos műfaji kötődéssel tovább él a már meghaladott stílusfokozat, vagy a legtöbb esetben beépül új tartalmakat adó művek formai, színbeli és fakturális rendjébe. Tulajdonképpen egy-egy periódus sok művét szemlélve a homogénné válás folyamatának lehetünk tanúi, s ilyen értelemben beszélhetünk az egyértelműen korszakolható munkákkal együtt meghatározott, zárt törekvésről. A bajai évek termésének ismeretében azonban még ilyen értelmű korszakról sem beszélhetünk, s terminológiánkban meg kell maradnunk az időszak fogalmánál. Nem tapasztalhatunk ugyanis egy végső szintézisnek felfogható összegezést vagy zárt festői világot, hanem igen széles skálájú stíluspluralitásnak lehetünk tanúi. Érdekes módon ez a többszólamúság többnyire a különböző műfajokhoz kötődik, és csak az időszak utolsó éveiben oldódik fel bizonyos mértékben, s ezzel a legkülönbözőbb stílusbeli áthatást eredményezi. ... Nagy István a vizsgált időszakban a témától függően előszeretettel váltogatja már lezárt korszakainak különböző stílusfokozatait. Amíg sok más művésznél egy perióduson belül az eszköztár konstans jellege mellett a téma változik, addig a Mesternél ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: egyazon műmutatja be Nagy István újabb munkáit. A művész hosszabb ideig betegeskedett, s nemrég hazalátogatott székely hazájába erőt gyűjteni és ihletet szívni magába. Amit onnan elhozott közénk, java munkája Nagy Istvánnak. Nagyobbrészt sötét hangulatú pasztellek..." Az idézett sorokból nem világlik ki, hogy jelképesen értendő-e az „Amit onnan elhozott közénk, java munkája Nagy Istvánnak." mondat vagy szó szerint képek, pasztellek magával hozatalát jelenti. Bár a „sötét hangulatú pasztellek" kijelentés azt sejteti, hogy nem 1935-ös évjáratú képekről — hiszen ekkor már legkevésbé jellemzi művészetét a sötét tónus —, hanem korábbiakról van szó és valóban tárgyi mivoltukban hozott képekről. JPM GYŰJTEMÉNYÉBEN 357 fajon belül a karakternek, a jellegnek megfelelően módosul az előadás. így a sokszor monotonnak tűnő tematikán belül akár a végtelenségig folytatható variációsorozatokat figyelhetünk meg."

7 Nyilvánvaló, hogy a többféle stílus párhuzamos művelésének belső indítéka volt, azonban ezt a belső indítékot serkentette, hogy Nagy István előtt az egykor deponált képek Bajára hozatalával elvonult korábbi életének munkássága, némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy teljes életműve: a felszállított képek olyan művészi és technikai megoldásokat, olyan hangulatokat, érzelmeket és indulatokat közvetítettek, amelyek arra ösztönözték a művészt, hogy belenyúljon régebbi képeibe, javítson azokon, ill. átdolgozzon rajtuk részleteket — különösképpen, ha a képek állapota is ezt kívánta,- más esetben pedig, hogy korábbi képe nyomán, vagy egyszerűen emlékezetére bízva magát újra feldolgozzon egy-egy kedvelt témáját.

8 Azt is fel kell tételeznünk, hogy érdeklődő, vásárló kéréséhez alkalmazkodva bajai tárgyú kép helyett a vásárlónak jobban tetsző erdélyi vagy egyéb tárgyú képet készített, visszanyúlva az ilyen témájú képeknél kialakított, megszokott előadásmódjához. Szokatlan dolog Nagy István esetében a vevő igényeihez való alkalmazkodást említeni: alig néhány portréját és csendéletét ismerjük, melyeken nyilvánvaló, hogy a megrendelő, a megbízó szemléletéhez igazodva csinosítja modellje vonásait, szépíti előadásmódját. E képek átlagosnál gyengébb kvalitása ellenére sem ereszkedik Nagy István saját színvonala alá. Több emlék maradt fenn azonban azokról a kudarcairól, amikor megbízói visszautasították, nem vették át képeit, mert a művész nem akart, nem tudott saját művészi ítéletén, belátásán és felfogásán kívüli szempontokhoz alkalmazkodni.

9 Pedig ezek a kudarcok súlyosan érinthették, 7 Aszalós Endre i. m. 46. 1., 47—48. 1. A cikk szerzője dr. Aszalós Imre bajai orvos és műgyűjtő fia. Szemtanúk ugyanezt a jelenséget anekdota köntösbe öltöztetve adták tovább: arról szólnak, hogy Nagy István a Sugovica partján nem az elétáruló látványt, hanem erdélyi havasokat festett. 8 Misholczy Ferenc i. m. 19. 1. „Egy-egy tájképet, csendéletet festett és emlékeiből Erdélyből egy-egy képét elővette, átélve-átírva sommásabban újból megfestette." Ilyen újraértelmező átdolgozásra volt példa az 1973-ban Baján rendezett emlékkiállításon szereplő „Békási párás táj"-nak nevezett pasztellrajz. Tóth Antal: Nézzük meg együtt Nagy István „Békási párás táj" című képét; Művészet 1974. 3. sz. 30—31. 1. 9 Béla Duránci: Nagy István Jugoszláviában. Nagy István művészete; Az 1973. október 18. Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai. Baja 1975. 62. 1. „Nagy István nem volt hajlamos a kompromisszumra, ezért egyre ritkábban tudott eleget tenni rendelőinek és agilis feleségének — menedzserének. Néhány modellje gyakran elégedetlenkedett művészi látásmódjának durva igazságaival és elhagyták a szeánszot. Sokan nem tudták elviselni a művész éles, mélyreható és borongós tekintetét."