Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Történettudomány - Frankovics György: Általános politikai sztrájk a szerb–antant hadsereg által megszállt Pécsett és Baranyában 1919 februárjában–márciusában
POLITIKAI SZTRÁJK PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN, 191? 239 katársai jól informáltak az általános sztrájkról. A Szerb—Horvát—Szlovén Királyság területén megjelenő lapok különbözően reagáltak az eseményekre: az újvidéki Zastava február 22-én a temesvári sztrájkról megjegyzi, hogy langyos és nem radikális vezetése okozta bukását. A vajdasági polgári lapok február végén jelentettek meg jegyzetet a sztrájkról. A temesvári sztrájk politikai jellegére utalnak a belgrádi Radnicke novine és a szarajevói Glas slobode írásai. A szerb polgári lapok közül a Sloga közölte az első hírt, amelyben elítélte a sztrájkolókat, rossz néven vette, a szerb katonaság túlzott humanitását. A magyar nyelvű becskereki Torontál komünikét közölt, amelyben kommentálta az eseményeket. A Glas Slobode február 27-én az eszéki nyomdászok sztrájkjáról jelentetett meg cikket, majd másnap a Zastava ezt írja: „A baranyai sztrájk kitörése után elterjedt a hír, hogy a vasutasok Zágráb—Zemun vasútvonalon sztrájkra készülődnek, ezért a szerb katonai vezetőség megtette az előkészületeket — a vasúti személyzetet katonai parancsnokság alá rendelte." A sztrájk Pécsett és vidékén tovább folyt. Radovanovic alezredes tehetetlennek bizonyult. „A bányászok képviselői még nem értek a városba, ha ide érnek, folyni fog a vér és kitörnek a zavargások. Elrendelem, hogy a munkások 48 órán belül folytassák a munkát, amennyiben ezt meg nem teszik, olyan eljárásokat foganatosítok velük szemben, mint a renitens katonákkal — főbelövetem őket." A parancsnok a sztrájk folytatása esetén napi 30—40 személyt kívánt internálni Szerbiába. A sztrájk kitörésének okozóiban a magyar hivatalnokokat, a szocialista vezetőket és a város egyes polgárait látta, ezért szükségesnek tartotta:. „1. a mozgalom vezetőit először Vinkovcibe, majd tovább internálni; 2. internálni kell a veszélyes polgárságot; 3. értesíteni kell a hivatalnokokat, hogy 48 órán belül tegyék le a hivatali esküt és munkába lépjenek, amennyiben ezt nem teszik meg, átdobatom őket Magyarországra, mert nagyon veszélyesek; 4. Baranyában ostromállapotot kell kihirdetni és ki kell nevezni a rögtönítélő bíróságot; 5. a helyőrséget egy üteggel kell megerősíteni; 6. mivel rendelkezéseiket nem kaphatom kézhez, ezért szabad kezet kérek." Ezt a főispánnal közösen megtárgyalta, s táviratára sürgős választ kért. 5 „A következő reggelen kijelöltek engem és még hét letartóztatottat, akiket el fognak szállítani országuk belsejébe és ott intézkednek további sorsáról. Néhány óra múlva a szerb személyzet vezette vonatba raktak minket, erős katonai fedezettel és elindítottak Eszék felé. Noé János szociáldemokrata párttitkár, Mahay István városi tanácsos, Blaskovich Iván megyei főjegyző, Fischer Béla megyei al5 AVII. Pop. 7, k. 98, f. 16, br. 21 /3. jegyző, Fábián Jenő postafőtanácsos. Tarlós György és Szabó József postatitkárok voltak a társaim" — emlékezik vissza könyvében Hajdú Gyula, a sztrájk egyik vezetője. 6 A szávai hadosztály parancsnoka a IV. hadsereg parancsnokának küldött táviratában a helyzetet veszélyesnek tartotta: „ebben a mozgalomban részt vesznek nemcsak a köztársaságiak, automanisták, bolsevikiek, de még a nihilisták is, amely zavargások esetén csak rosszabbodhat". 7 Ezzel egyidőben Pandurovic főispán a belgrádi belügyi szervektől erősítést kért, és a következő eljárást javasolta: „A városban lévő magyar rendőrség a szerb katonai ellenőrzés alá tartozzon; az újonnan érkezett szerb csendőröket fel kell szerelni és fegyverezni; a város magyar vezetősége a szerb katonaság felügyelete és egy civil biztos ellenőrzése alatt legyen; a vezetőket internálni kell az ország belsejébe; az internacionalista szocialista helyiségekben házkutatást kell végezni, ezáltal dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy kapcsolatban álltak a pesti kormánnyal, ez az én gyanúm bebizonyosodott, mint ahogy az a jelentésekből kitűnik; a lakosságtól a fegyvere össze kell szedni, mert ezt a városi rendőrség felületesen végezte el, később a katonai csendőrség még a vadászfegyvereket is lefoglalta; este 9 óra után minden forgalmat meg kell szüntetni; a lapok beszüntetése — a lapok nagyban hozzájárulnak a sztrájk további folytatásához — ugyanis a Narodna Uprava elrendelte, hogy szüntessék be azokat a lapokat, amelyek nem megfelelően írnak; be kell szüntetni a demarkációs vonalon való átjárást, ami nem történt meg, az emberek lovaskocsin és gyalog továbbra is átjárnak; az ellenszegülőkkel szigorúan kell eljárni — meggyőződésem, hogy a sztrájk bolsevista jellegű." Pandurovic főispán nem értett egyet Radovanovic intézkedéseivel, mert „ha kevesebbet fenyegetőzik és többet dolgozik, a dolgoknak szebb vége lett volna". 8 Panta Zivanovic alhadnagy Komló katonai parancsnoka kezébe vette a munkások, bányászok raktárait és megtiltotta mindennemű áru kiadását, ezáltal kívánta letörni a sztrájkoló komlói bányászokat. Erélyes intézkedéseket foganatosított: február 23-án a szocixldemokrata szervezet 13 vezetőjét magához rendelte, a hívásra egyetlen bányász sem jelentkezett, hanem közülük sokan elmenekültek az erdőkbe, vagy a demarkációs vonalon túlra, csak az öt otthontartózkodó vezetőt sikerült elfogni. A komlói bányászok sztrájkját falragaszok is jelezték: „Elvtársak! Követeljük a megszállt területen a munkát beszüntetni, követeljük, hogy a forgalom úgy legyen, mint azelőtt, és a szerbek vonuljanak ki a megszállt területekről". 9 6 Hajdú Gy. im. 7 AVII. ODVK. Pop. 3, k. 26, br. 2, 1. 162. 8 AVII. Pop. 3, k. 177, f. 12, br. 18 /38. <J AVII. Pop. 7, k. 98, f. 15, br. i6 /2.
