Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Történettudomány - Frankovics György: Általános politikai sztrájk a szerb–antant hadsereg által megszállt Pécsett és Baranyában 1919 februárjában–márciusában
238 FRANKOVIC3 GYÖRGY ban, Baranyában — és Boszniában, míg Zágrábban és Horváthország más városaiban a sztrájkra való készülődés figyelhető meg. Pécsett február 22-én 9 órakor kitört a sztrájk, a Szociáldemokrata Párt tagjai mellett részt vettek az összes hivatalok dolgozói: a postások, a vasutasok és a többiek. A szerb katonai egységek között minden postai és távirati összeköttetés megszűnt. A mohácsi parancsnok 12 órakor arról értesíti a megszálló szerb katonaság pécsi helyőrségének parancsnokát, hegy mind ez ideig nem tudott kapcsolatot teremteni Péccsel, ezért az eszéki parancsnoksághoz fordult: „értesítsék erről a szávai hadosztály parancsnokságát, és várom a további utasítást". A pécsi sztrájkolok küldöttsége Hajdú Gyula vezetésével felkereste a pécsi szerb parancsnokot, Radovanovic alezredes és átnyújtotta a memorandumot, amelyben kérték a meg nem szállt részekkel (Magyarországgal — Frankovics) való közlekedés megkönnyítését, a város élelmének és nyersanyagának biztosítását, a fizetőeszköz rendezését, a pénz kérdését, a szakszervezetek tevékenységének a biztosítását és mindenek felett az ide küldött szerb tisztviselők visszahívását, a magyar közigazgatás visszaállítását, mert a fegyverszüneti megállapodás semmiképpen nem jelzi azt, hogy átvehetik a megszállt területeken az impériumot. A szerb parancsnok a feltételeket, mint írja: „nem teljesíthettem, ezért a küldöttséget letartóztattam". A pécsi helyőrség megerősítését kérte egy századnyi legénységgel. A sztrájk következtében elrendelte a fegyveres készenlétet. Az 1. század egy szakaszát a postára irányította. A katonai parancsnok még nyolc városi elöljárót is túszként fogva tartott. A városban a helyzet változatlan maradt. A helyőrség legénységének egészségügyi helyzete megfelelő volt. A IV. ezred 2 zászlóaljának egy százada 2 géppuskával 19 órakor érkezett Eszékről és a Fejérvári laktanyában lett elszállásolva. 1 Radovanovic alezredes az Eszéken tartózkodó francia katonaság egy zászlóalját Pécsre kéri „a magyar lakosság megnyugtatására", ugyanakkor a IV. Jiadsereg parancsnoka kéri a főparancsnokságot, hogy helyezze hatáskörébe a drinai hadosztály azon egységeit, amelyek Boszniában vannak, amely egy esetleges magyar támadás elhárítására szolgálhatnak A baranyai helyőrség parancsnoka a sztrájk első napján elrendelte a parancsnoksága alá tartozó egy1 AVIL Pop. 7, k. 96, br 1 /l; Operacijski dnevnik Baranjske posade od 8. III. 1919. — 11. maja 1919. (A szerb katonaság létszáma: 4040 katona, 152 tiszt, 2011 puska, 50 karabély, 236 géppuska, 34 golyószóró.) Pop. 7, k. 98, f. 15, br íö /l; Pop. 8, k. 87. br. 42 /l; Pop. 3, k. 177, f. 12, br 18 /8; Hajdú Gy. im. 237—8; Hrabak im. 321—2 о. 2 AVIL ODVK. Pop. 3, к. 26, br. 2, 1. 193. ségek parancsnokainak, hogy legyenek készültségben, mert minden percben Pécsre kell indulniok, ha ágyúszót hallanak, a lovasszázad azonnal induljon Pécsre; levasjárőrök értesítsék a szentlőrinci és a szigetvári katonaságot. 3 Megállt a városban minden munka. Estig általános lett a sztrájk. Stevo Radovanovic alezredes — városparancsnok röplapok ezrein és a Pécsi Naplóban felhívással fordult Pécs város lakosaihoz: „A munkások képviselői a tisztviselőkkel egyetértve az alulírottnak olyan politikai feltételeket állítottak fel, amelyeket el nem fogadott és el nem fogadhatott. Ők munkájukkal a burzsoáziával (tisztviselőkkel) közreműködtek abban, hogy munkássztrájk keletkezett. Ilyen működés és a sztrájk, melynek nincs semmiféle összeköttetése a gazdasági kérdésekkel, melyeket mindig támogattam, csak vérontásra és megsemmisülésre vezet, anélkül, hogy valami elérhető volna. Felhívom az öszszes öntudatos polgárokat, hogy minden tüntetéstől és manifesztációtól tartózkodjanak, mert ezt fegyveres erővel fogom megakadályozni. Az összes bánya, villanyközponti, vízvezeték, vasúti és postamunkásokat felhívtam, hogy 48 órán belül kezdjék meg a munkát, ellenkező esetben, azt, aki ezt nem teszi, renitens katonának fogom tekinteni, aki halálbüntetéssel lesz sújtva. Az összes üzemek katonai parancsnokság alá helyeztetnek."' 1 A budapesti sajtó élénken foglalkozott az általános sztrájkkal. Az Újság február 21-i esti számában a szabadkai sztrájk kitöréséről írt. A Világ másnap reggeli kiadásában beszámolt a sztrájkolok kapcsolatáról, akik Szegeden át egymással megteremtették a kapcsolatot Pécs—Szabadka—Temesvár között. A szegedi vasutasok szolidaritást vállaltak a sztrájkólókkal és nem indítottak egyetlen vonatot sem, kivéve azt, amelyen ötszáz francia katona utazott Szabadkára, a többit visszaküldték. A Népszava írásai figyelemre méltóak, olvasóikat állandóan tájékoztatták a sztrájk eseményeiről, 1919. február 23-án a következőket olvashatjuk: „a vasutasok bizalmi emberei a munkásság többi képviselőivel szombaton délelőtt felkeresték a szerb parancsnokot, hogy választ kérjenek a 48 óra előtt benyújtott memorandumra. A parancsnok válasz helyett letartóztatta a bizottságot. A letartóztatottak között van Hajdú Gyula elvtárs is. Amikor ennek híre ment, Pécs összes munkása beszüntette a munkát. Csatlakoztak a bányászok is, akikkel együtt a pécsi sztrájkolok száma mintegy 15 000-re emelkedett. Az ipari munkásságon kívül a postások, a köztisztviselők és a közhivatali alkalmazottak is résztvesznek a mozgalomban. Sztrájk van egész Dél-Magyarországon, Szegeden, Temesváron és Szabadkán is". Mint a cikkből kitűnik, a lap mun3 AVIL Pop. 8, k. 87, f. 4, br. 42 /4. 4 Hajdú Gy. im. 238. о.
