Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Történettudomány - B. Horváth Csilla: Adatok a pécsi fényképezés kezdeteihez
ADATOK A PÉCSI FÉNYKÉPEZÉS KEZDETEIHEZ B. HORVÁTH CSILLA A fényképeknek a múzeum helytörténeti és újkori gyűjteményeiben igen nagy jelentősége van. Bemutathatja, szemléltethetővé teszi azokat az eseményeket, személyeket, akik már más eszközökkel nem jeleníthetők meg. Időben az 1840—50-es évektől kezdődően dokumentálja az eseményeket a fénykép. Nyomon követhetővé válik a város arculatának változása, jelentősebb események jeleníthetők meg segítségükkel. Megismerhetjük a város jelentős személyiségeit (sajnos a szegényebb néprétegek, a munkásság ritkán, s csak jóval később jelenik meg a fényképeken, a fénykép drágasága miatt), a ruha-, hajviseletüket stb. A íényképezés történetéhői A gazdaságilag megerősödő polgárság az arisztokráciához hasonlóan társadalmi helyzetét azzal is akarta szimbolizálni, s megerősíteni, hogy elkészíttette arcképét híres vagy kevésbé híres festővel. A festmény követelménye volt a kínosan pontos hasonlóság, néha bizonyos idealizálás. Azonban a festménynek amellett, hogy drága volt, hátránya volt az is, hogy sok időt rabolt el a modelltől, több napon át elvonta az üzleti tevékenységtől. Olyan arcképmegörökítő technikára volt szükség, amely rövid idő alatt képes produkálni a képet, s emellett sokkal olcsóbb is. Ennek a követelménynek a kielégítésére különböző kísérletek történtek már a 18. században s a 19. század első harmadában, az árnyképek készítése vált divatossá. Egyes készítők a hajviseletet és az arcvonásokat is berajzolták, de ez még mindig csak az arcélet tudta ábrázolni, s ez is függött a készítő kézügyességétől. Ezért keltett olyan őszinte örömet és csodálatot, amikor 1839. január 8-án Párizsból világgá röppent a hír „ . . . hogy Jacques Mondé Daguerre úrnak, előbb Nicéphose Niepce úrral közösen, majd annak halála után hat évig egyedül folytatott lankadatlan kísérletezései jutalmául sikerült egy készüléket szerkesztenie, mely oly híven adja vissza a vonásokat, mint a tükör és oly híven őrzi meg azokat, mint a márvány." 1 1 Kreilisheim György: Régi magyar fényképezés 5. p. Bp. 1941. A francia kormány megvásárolta Daguerre találmányát és nagylelkű gesztussal lemondott a szabadalomról s a világnak adományozta. A francia belügyminiszter a következőket mondta a találmányról: „Mindenki előtt, utazó, régiség búvár, s természetvizsgálónak a daguerreotyp örökös és nélkülözhetelen társa leszen. Minden szerző maga készítendi ezentúl munkája graphical részeit. Csak néhány perczig mutasson a legösszetettebb emlék, a legterjedelmesebb táj előtt, annak valóságos hasonmását bírja. A legügyetlenebb ember készíthet vele rajzokat, úgy, mind a leggyakorlottabb művész." 2 Azonban a daguerreotypiával nem lehetett arcképet készíteni. Élőlény képtelen olyan sokáig mozdulatlanul ülni, amennyi ideig Daguerre kamerája megkövetelte. Még egy hátránya volt, a daguerreotypeket nem lehetett másolni. A fényképezés további tökéletesítésre szorult. A portréfényképezéshez szükséges időt csökkenteni, a megvilágítás idejét szabályozni kellett. Magát a gépet kellett tökéletesíteni. Az expozíciós időt lerövidítő lencserendszert a magyar Petzval József dolgozta ki, 1840-ben Daguerre lencséjénél 16-szor fényerősebb „portréobjektív"-et szerkesztett. Ezzel ma is kifogástalan képeket lehet készíteni. 3 Jelentős találmánya volt a fényképezésnek az üveglemezre történő fényképezés. Az üveglemezt kezdetben a fotósok maguk készítették, később készen vásárolható volt. Ezekkel a tökéletesítésekkel már szabaddá vált az út a fényképezésnek iparszerű űzéséhez, a tömegtermelésre. Az első fényképészek Pécsett A múzeumban lévő nagy mennyiségű régi fénykép lehetőséget kínál arra, hogy a pécsi fényképezés és fényképészek történeteit feltárjuk. A fényképekről értékes adatokat lehet leolvasni keletkezésük idejéről. A fényképész azonosításában is segítettek a képek (azonos műtermi tárgyak: szék, 2 Kreilisheim György: Régi magyar fényképezés 6. p. Bp. 1941. 3 Horváth Árpád: A fényképezés és a film története 81. p. Bp. 1965. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1977) 22, p. 217—235. Pécs (Hungária), 1978.