Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezeték rendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám)

PÉCS KÖZÉPKORI VÍZVEZETÉK-RENDSZERÉHEZ 199 szivárgó vizet a medence felfogta. Ennél a szakasznál a csatorna oldalfala sima volt, s vízkőlerakódás borította. A csatorna felső szakasza tehát a forrásfolyosó. 7. kép.) A medencéből kiáramló víz továbbfolyt déli irányba a csatorna aljában. Ezt a területet átvizsgálva, sok égetett agyag vízvezetékcső töredék került elő az iszapos fenékből. A szellőzőnyílások felső szakaszának becmlásakor nagy mennyiségű kő és föld zúdult a csatornába, így a vízvezetékcsövek apró darabokra törtek. Vízvezetékcső sem ép, sem sérült állapotban nem került elő a medencétől északra levő csatornaszakaszból. Tehát ott eredetileg sem voltak csövek. A medencétől délre eső oldalfal már száraz, vízszivárgás itt már nem tapasztalható. Ezen a területen is a csatorna aljában szétnyomódott és összetört égetett agyag vízvezetékcsövek bizonyítják, hogy a medencéből kifolyt víz itt már nem folyt szabadon a csatorna alján, hanem âz egymáshoz illesztett csövekben, vagyis vízvezetékben. (8. kép.) Az aknából nyíló déli, 17,50 m-es csatornaszakaszt szintén átkutattuk. Itt is igen sok vízvezetékcső töredék volt található. A csatorna déli része omlással zárult, itt már csak a víz tört magának utat lefelé a lejtős terep alatt, a kő és tégla törmelékek között. Feltehető volt a csatorna átvizsgálása után, hogy a Káptalan u. 2. sz. mélypincéjébe behatolt víz nem a Káptalan u. 4. sz. csatornájából ered, hanem máshonnét származik. A folyási irányuk miatt összefüg- , gést egyelőre nem láttunk a kettő között. A Káptalan u. 2. számú pince vizének és a 4. számú telek alatt húzódó csatorna vizének eredete miatt átvizsgáltuk a két telket, mint szóbajöhető területet. Itt azt tapasztaltuk, hogy csaknem azonos módon, mindkét telek északi végében, közvetlenül az egykori városfal mellett, vagyis a telekhatájr végén, egymáshoz közel a két telek szélénél, a két telket elválasztó kőkerítés mindkét oldalán egyjegy vörös homokkőlappal

6 fedett kút található. 0 JA liláscsíkos, nagyszemcsés permi vörös homokkő durya tagozattal Pécs környékén a Ma'kárdombon, Magyarürögtől északnyugatra található. Köznyelvi használatban, mint jakabhegyr ЩО és kővágószőlősi homokkő ismeretes. Intenzívebb középkori felhasználása nem mutatható ki mind ez ideig. A XVI. sz. közepétől viszont mind gyakrabbarf fordul elő, feltehe-tőén könnyű mégmünkálhatósaga miatt. Viszonylag gyakori jellegzetes törökkori felhasználása, megmunkálása miatt e kőből készült, s az utókorra fennmaradt jellegtelen tárgyi és építészeti emlékanyagot gyakran tévesen szintén törökkorinak vélik. Vagyis a lila színű homokkő nem kormeghatározó.'Kimutatható, hogy a hódoltság megsszűnte után a pécsi homokkő felhasználása nem szűnt meg, sőt fellendült, s a XIX. sz. közepén éri el virágzását. Olcsósága és egyszerű mégmünkálhatósaga mind hozzájárul, hogy mind szélesebb körben használják. Malomkő, kútfedőlap, síremlék, kereszt, járdakövezet, mind ebből a kőből készült. Főleg a kővágószőlősi kőből való malomkövet tartották jónak. Vö. Hölbling: 11., 21. — A Káptalan u.-i kútfedőlapok kora nem határozható meg, éppen jellegtelenségük miatt. 2. ábra: A Janus Pannonius и. és Káptalan и. pincéi. Gosztonyi (1942) 28. VIII. tábla után. :

\ magyarázat: 1. telekhatár. 2. pincefolyosók. 3. épület, j 4. lépcső, K. u. Káptalan u. J. P. u. Janus Pannonius u. A telek; tömbön belül a házszámok. A 2. számú telek ásott kútja, jelenleg is működő kút. Kőből rakott oldalfala ép, s az alján tiszta víztükör látszott. A 4. számú telek kútja már nem volt használatban. Valamikor betémettéék. Sem a betemetés ideje, sem körülményei számunkra nem ismertek. - ' - <

; ' *** Ezután került sor a kutak megtisztítására. A 2. számú telek kútjának fenékrészéből sok iszap került elő, de mindennemű tárgyi anyag nélkül, tehát a kút tisztának tekinthető. A 4. számú telek kútjából kitermelt föld sem' nyújtott támpontot a betemetésre vonatkozóan. A kitermelt nagymennyiségű föld itt is csaknem teljesen tiszta volt, lelet innét sem került elő. A kutat egyszerre, egy időben temették be tiszta földdel. A kút tehát nem omlott be, s az idők folyamán mint elhagyott, használaton kívüli kutat nem az idő temette be, hanem emberi kéz munkája. A megtisztított kutak oldalfala ép volt. Megfigyelhető volt mindkét kútnál, hogy az