Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)
100 FAZEKAS IMRE Nem egységes a vélemény az összefoglaló munkákban (Forster, 1955; Gozmány, 1968; Higgins, Riley, 1970) az alcon röpülési idejét illetően sem. Az idevonatkozó irodalmak (Rebel, Zerny, 1932; Berger, 1946; Beuret, 1949; Bergmann, 1952; Forster, 1955; Szabó, 1956; Koch, 1963; K\aaber, 1964; Gozmány, 1968; Higgins, Riley, 1970) és saját vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a Maculinea alcon Schiff. Európában június közepétől szeptember végéig röpül, de a két időintervallum között az egyes populációk fenológiája lényegesen eltérhet. Nyugat-Európában szeptember végéig, Délkelet-Európában augusztus közepéig vannak adatok (pl. Kárpátok). Lysandra ther sites Chapm. : Nyugatpalearktikus areájú, xerofil sztyep faj. Magyarországon önálló alfajt képvisel (Szabó, 1956; Gozmány, 1968). A Keleti-Mecsek thersites populációja nem azonos a ssp. pergrata Szabóval. Mind morfológiailag, mind fenológiaiilag (vö. fenológiai táblázattal) a thersites ther sites-hez áll közelebb. A hímek genitáliája konstans jegyeket visel (15. ábra). A mecseki populációk részletesebb taxonómiai elemzésére csak nagyobb sorozatok begyűjtése után kerülhet sor. 15. ábra: A Lydandra thersites Champ, hím ivarszerve. A: vinculum, tegumen, gnathos, uncus, В: 8. sternit, С: aedoeagus, D: válva (Püspökszentlászló, 1975. IX. 2. leg. Fazekas I., gen. prep. Fazekas I. № 595). Abb. 15. Männlicher Genitalapparat des Lysandra thersites Champ. A: Vinculum, Tegumen, Gnathos, Uncus, В: 8. Sternit, С: Aedoeagus, D: Válva (Püspökszentlászló, 2. 9. 1975., leg. I. Fazekas, gen. prep. I. Fazekas № 595). Limenitis reducta schiííermülleri Higgins: A nyugatpalearktikus areájú, nemorális-quercetális fajnak hazánkban két lokális populációja ismert (16. ábra). A Villányi-hegységtől (Uherkovich, 1975) a Mecseken át Bátaszékig több helyről kimutatták, helyenként gyakori. Soproni példányai feltehetően a Bécsi-medence populációival képeznek egységet. 16. ábra. A Limenitis reducta schiffermülleri Higgins elterjedése hazánkban. Ab. 16. Verbreitung der Limenitis reducta schiffermülleri Higgins in Ungarn Pyronia tithonus L. : Pontomediterrán areájú faj, amely északnyugati irányú expanziója során a Britszigetek középső területeiig felhatolt. Hiányzik az Alpok középső és északi területeiről, Dél-Olaszországból és néhány földközi-tengeri szigetről (Higgins, Riley, 1970). Magyarországon eddig igen kevés helyről mutatták ki (17. ábra). Igen közel áll a tithonushoz a holomediterrán, stacioner típusú P. cecilia Vall., amely hazánk határaihoz legközelebb Fiume környékén röpül. 17. ábra: A Pyronia tithonus L. elterjedése Magyarországon Abb. 17. Verbreitung der Pyronia tithonus L. in Ungarn. A P. tithonus L. a közép-németországi adatok szerint (Bergmann, 1952) a savanyú talajt előnyben részesíti, amelyet magyarországi elterjedése is igazol (vö. 17. ábra). Ismert biotópjai alapján mezofil fajnak tekinthetjük, amely főleg az üde gyertyános-tölgyesek szomszédságában, ligetekben, hegyi réteken, nedves legelőkön tenyészik. A KeletiMecsekben biotópja egy időszakos vízgyüjtőjű, hordaléktalajon kialakult altoherbosa társulásokkal, nedves rétekkel bővelkedő völgyelés, amely a lejtőkön Quercetum petraeae-cerris mecsekense melicetosum uniilorae asszociációval van körülvéve. A P. tithonus a Mecsek hegység és a Dél-Dunántúl egyik legjellegzetesebb állatföldrajzi eleme, amely egyre több helyről kerül elő.
