Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)
90 SZAKÁLY FERENC megerősítésére sor kerülhet, gyors segélyként kisés nagy ágyúkat, lőport, golyókat, ólmot, salétromot, ként, elégséges muníciót és ágyúmestereket kérnek 107 . Hogy az uralkodó mit válaszolt a pécsiek „memoriáléjára" és mit tett a tényleg veszélyeztetett város érdekében, pillanatnyilag nem tudjuk megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy személy szerint Schreiber Farhas nem járt hiába az udvarban. Nyilván a későtélen tett bécsi útja során eszközölte ki az uralkodónál, hogy az mindazokban a kiváltságokban, amelyeket még Szapolyaitól kapott — azaz : magyar nemességében, házának mentességében és harmincadkedvezményezettségében — megerősítse. Az erről szóló két oklevelet a kancellária 1542. július 1-én bocsátotta ki 108 . Ugyanezen a napon kelt az a királyi oklevél is, amelyben Ferdinánd kijelentette, hogy Schreibernek az 1529ben elszenvedett kárai kárpótlásáról tett, korábbi ígéretét továbbra is fenntartja, s ahogy birtok háramlik rá, azzal megjutalmazza 109 . Ezek az oklevelek Schreibert már volt („alias") pécsi bírónak mondják, ami úgy magyarázható, hogy a város az 1542-es bíróválasztáson (ápr. 24.) mást tett bírája vá. A Schreiber által kieszközölt oklevelek arról lanlskodnak, hogy a fordulatokban gazdag sorsú pécsi bíró komolyan reménykedett abban, hogy városa nem kerül török uralom alá és életének hátralevő szakaszát ott élheti le. Pécs védőseregét ugyan az uralkodó valóban jelentékeny mértékben megerősítette 110 — 1543 májusában éppen a pécsi és a siklósi őrség űzte el a Valpót ostromló Murád pozsegai szandzsákbéget 111 —, a tényleges helyi erőviszonyokkal is107 Pécs, 1542. február 17. A város megbízólevele Schreiber Farkas számára, ami egyszersmind hozzávetőlegesen megadja az — egyébként datálatlan — „memóriáié" dátumát is. E. T. E. IV. 9—11. 1. A pécsi káptalan birtokainak elfoglalását az akkor már Ferdinánd fogságában tartott Perényi Péter így indokolta: Quantum pertinet ad bona Capituli Quinque ecclesiensis dicit Petrus accepisse illa, quando üli capitulares egrant infidèles M[aiestat]i S[acr]ae. Qui cum Castrum et Civitatem statim a morte Joannis regis possent dare in manus M[aiestatis] S[a.crae], hoc non fecerunt. Sed regináé Isabellae et fratri Georgio tradiderunt. Postquam autem venerunt in fidem M[aiestatis] Sfacrae], nihil [ab] illis accepit, paratus etiam, quae habet, restituere." Esztergom, 1542. október 23. Perényi Péter válaszai az ellene felhozott vádakra. Extra articulos g) pont. F. B. Bucholtz,- Geschichte der Regierung Ferdinands I. IX. Wien, 1836. 336. 1. 108 Függelék IV—V.; Ismerteti Holub J. (1960) 189 —190. 1. 100 Függelék VI.; Kivonatban ismerteti: Holub J. (1960) 189. 1. 110 Lásd pl. Pécs, 1543. április 10. Becze István—Nádasdy Tamás, Pécs, 1543. április 24. Alapy János —Nádasdy T., Pécs, 1543. június 1. Paksy János—Nádasdy T. Mályusz E.-. A Nádasdy-levéltár magyar levelei. LK 2(1924) 59., 61., 67—68. 1. 111 Szántó I.: Küzdelem a török terjeszkedés megmerősek nem nagy jövőt jósoltak a városnak. Fráter György pl. úgy vélekedett Ferdinándhoz intézett 1543. májusi levelében, hogy a szultáni hadsereg célja ezúttal bizonyára előbb Pécs, aztán pedig Székesfehérvár és Esztergom elfoglalása lesz. Véleménye szerint Pécs megvédésére nem sok esély van, a másik két várat azonban — ha azokat megfelelően ellátják katonasággal és élelmiszerekkel — meg lehetne tartani 112 . Ugyanígy ítélték meg a helyzetet a pécsiek is. A káptalan és a püspök a török közeledtének hírére Székesfehérvárra menekült, a vár parancsnoka muraközi birtokain húzta meg magát, végül a Magyar Bálint, AMia Mátyás és Bánfíy Jakab vezette védősereg is kivonult a városból, s a török elleni harc helyett a nagy számban menekülő polgárság fosztogatásával foglalatoskodott. Igaz, a vár megtartására valóban nem sok reménye lehetett, hiszen a városfalak változatlanul gyengék voltak ahhoz, hogy hosszabb ostromot kiállhassanak, s ráadásul az ostromlóknak még arra is lehetőségük volt, hogy a környező magaslatokról ágyútűz alá vegyék a védőket. Azok a polgárok, akik a városban maradtak — akárcsak 1526-ban — június végén 113 — ezúttal is megnyitották a kapukat Kâszim bégnek a Siklóst ostromló táborból kiküldött csapatai előtt 114 . A hódító azonban ezúttal kegyesebb volt a nieghódítottakkal szemben, mint 1526-ban, s a nála megjelent pécsi küldöttségtől — legalábbis Szeretni György visszaemlékezései szerint — még azt is megkérdezte, hogy kit kívánnak maguknak parancsnokul 115 . Vagyis bégnek, mert a szultán az elfoglalt Pécsett szandzsákszékhellyé tette, és az ebben a minőségében maradt török kézen egészen 1686-ig, visszafoglalásáig. Schreiber ezúttal sem várta be a törökök megérkeztét, akiktől, az 1541-es eseményekben vállalt szerepe miatt, alighanem méltán volt félnivalója 116 . Hogy hol húzta meg magát a következő esztendőkállításáért Magyarországon, 1541—1547. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica. 40(1972) 84. 1. 112 Ih. és Sinkovics L: Der Angriff der Osmanen im Donautal im 16. Jahrhundert und der Ausbau der Abwehr. Bpest, 1975. (Studia Historica 100.) 10—11. 1. 113 Pécs elestének időpontjára: Komáromy A. 389 —391. 1. 114 Pécs elfoglalásáról: Szinán csausz és Dzselálzáde Musztafa leírását kiadta: Thury J. II. 239. és 308— —309. 1.; Istuánííy M. 180—182. 1. és Szerémi Gy. (1857) 386—387. L; vö. még a 111—112. 1. jegyzetben idézett művekkel ! 115 Szegrémi Gy. (1857) 387. 1. 116 Fejérvár — Pécshez hasonlóan — 1541-ben szintén Ferdinánd kezére adta magát, jutalmul az uralkodó meg is erősítette a város kiváltságait (OL, A 57. Magyar Kancellária levéltára. Libri Regii. Tonus IL p. 21.). A székesfehérvári bég a vár elfoglalása után néhány nappal felkutatta és kivégeztette az átállás értelmi szerzőit. Thury J. II. 360. 1. 1. jegyzet.; Szulejmán a meghódolt pécsiektől is igencsak tudakozódott az 1541-es „lázadás" indítói iránt.
