Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: XIX. századi pécsi asztalosok

220 MENDÖL ZSUZSA hány iparág újbóli megszervezésének feladatát a XVIII. századra halasztotta. A betelepítésekkel újjáéledő, növekvő városban kialakuló ipari lehetőségek hatására főként északról és nyugatról ide vándorló (német, osztrák, cseh, felsőmagyarországi, északdunántúli) mesterek telepedtek le, különféle területekről hozva el és közvetítve a kor ízlését, amit aztán a szabad királyi város rangjáért küzdő nemesi-polgári lakosság ízléséhez hajlítottak. A pécsi, 18. századi bútorok közül az egyházi célra készültek az ismertebbek. Ezek a nagyobb megrendelések és az igényesebb feladatok közé tartoztak, s tulajdonosuk állandósága miatt történetük, eredetük megközelíthetőbb. A város egyházi birtok lévén — a betelepülő, a rekatolizáció programjával érkező, s birtokadományok révén jelentős anyagi erővel rendelkező szerzetesrendek a művészet eszközeit is felhasználták a vallás és a monarchia hatalmának hirdetésére. Építőtevékenységükkel, valamint a templomok belsőinek az új szellemnek megfelelő gyors és igényes átépítésével kezdtek hozzá feladatuk megvalósításához. A testvér rendházakban több hasonló feladatot már megoldó coadjutores temporales-ek, asztalos szerzetesek látták el itt is a megrendelő papság irányításával és gyakran tervei szerint is a feladatokat. Közülük Jani Lukácsnak — legszebb barokk bútorunk, a ferencrendiek sekrestyeszekrénye alkotójának — munkásságát már feltárta a szakirodalom.

2 A század közepén a székesegyház is gazdag barokk berendezést kapott. Itt már helyi, polgári asztalosmestereket és segéderőket is foglalkoztattak.

3 Az asztaloscéh ekkor már csaknem fél évszázados múltra tekinthet vissza. Tagjairól, az egykori mesterekről egyelőre keveset tudunk. A török kiűzését követően Pécsett az elsők között alakult meg az asztalosok céhe 1712-ben Budáról kapott céhszabályzat alapján. Két évvel később, 1714-ben Schiller Gábor személyében asztalosmes2 Bárány Istuánné: A pécsi ferencesrendi zárda sekrestyeszekrénye Magyar Művészet 1933. 308—313. old. Molnár József: A szigetvári ferencesek miseruha szekrényének eredete. Műemlékvédelem 1975/4. szám. 3 Joanni Poczleiner arculario (1742) Káptalani Magánlevéltár Fasc. 386. No. 8, Leopold Eichoffer 1749, 1752 Kápt. Magánlt. Fasc. 429. 1750. évi számadások 2. sz. és Fasc. 430. 1753. évi számadások 8. sz. Andreáé Polacsek arculario in defalcationem Summae conventae laborum Armariorum in nova Sacristia 50, -fi. 1755. Kápt. Magánlt. Fasc. 428. 1756. évi számadások 22. sz. 1767. Klauser Pál asztalosnak 24,— ft-ot fizetnek. Székesegyh. lt. Fasc. 4. No. 7. 1770. Schwerer József asztalos 17,— ft-ot kap munkájáért. Székesegyhl. lt. Fasc. 6. No. 8. 1773ban Maria Barbara Spöttint és Praindl Benjamin asztalosokat foglalkoztatták a székesegyházban Kápt. Magánl. Fasc. 89. No. 11. 14. A fenti adatokat és az 5. jegyzet adatát Boros László kutatónak köszönöm. ter lesz a városbíró, s e tisztségre utolsó céhes mesterként 1762-ben ismét asztalos: Edhoííer Lipót (előfordul még: Ethoffer, Eichoffer) kerül, akit ekkor már második alkalommal választanak meg e feladatra.

4 E család több generáción át adott asztalost a városnak. 1789-ben jegyzik be mesternek Ethoííer Györgyöt, aki minden valószínűség szerint a városbíró Edhoítet leszármazottja. Azonos nevű fiát 1826-ban jegyzik be asztalosmesternek, Ethoííer Ferenc pedig 1857-ben lesz mester. Ez utóbbinak már mesterremekéről is megemlékezik metserkönyvünk. Ez a 19. században kedvelt ülőgarnitúrához, illetve annak egy darabjához, a kanapéhoz készült asztal volt. A céh fennállásának már az első éveiben határozottan fellép monopolhelyzetét veszélyeztető kísérletek ellen. Egy 1715-ből származó adat arról szólt, hogy a céh tiltakozik azellen, hogy a kereskedők a vásárokon kívül asztaloskészítményeket árusítsanak.

5 A század utolsó harmadára a polgárság megerősödésével az egyháznak mint művészeti vezető-irányító szervnek szerepe háttérbe szorul. A század végén a rajziskola felállítása (1786), a rajzoktatásnak az iparosok számára kötelezővé tétele, a század egyik legjobban felkészült, tehetséges rajztanítójának, a Budáról érkezett Buch Józseínék a tevékenysége járul hozzá a pécsi asztalosok munkájának eredményesebbé, értékesebbé tételéhez. Mint említettük, mesterkönyvünk bejegyzései erre az időre nyúlnak vissza. A német ajkú város, különösen a német és osztrák mesterlegényeket vonzotta. 1782-ben lett mester a tiroli származású Baumgartner Józseí. A régi könyvből átvezetett adat ez is, amelyet, valamint az új könyvet Nyers Pál asztalos, tanácsi elöljáró, céhbiztos hitelesíti. A céhelöljáró ekkor a székesfehérvári születésű Kizlhuber (lásd még: Kirschhuber) Antal, aki 1788 óta tartozik a pécsi céhbe. Az 1808 előtt felvett és az új könyvbe átvezetett mestereknek több, mint a fele magyarországi születésű, köztük öt pécsi, s olyan nevek, amelynek többszöri előfordulása arra mutat, hogy viselőik több nemzedéke űzte ezt a mesterséget. (Baumgartner, Kleisner, Joller, illetve már a 19. század elején pécsi eredetű Ethoffer, Freudenreich, Johan családok). 1808-ban írják be mesternek a sziléziai Bresslauból érkezett Fogt Ferenc orgonakészítőt, aki mivel nem készíthet remeket, ezért dupla mestertaksát fizet, s mint orgonakészítőnek a másfajta asztalosmunkát szigorúan megtiltják. 4 Az asztaloscéh alapítási évét és az említett asztalosokat közli: dr. Fejes György: A pécsi iparosok, mint városbírók. A Pécs—Baranya megyei Múzeumi Egyesület Értesítője 1928. 2—3. füz. 78. old. 5 Baranya megyei Levéltár (későbbiekben BmL), Tanácsülési jegyzőkönyvek: 1715. Pag.: 400., Punét: 332. Sessio: III. 12. és Pag. 401. Punct: 302. Sessio: III. 26.