Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: XIX. századi pécsi asztalosok

XIX. SZÁZADI PÉCSI ASZTALOSOK MENDÖL ZSUZSA A pécsi bútorművesség kutatását jelentősen megnehezíti az a körülmény, hogy az asztaloscéh dokumentumaiból talán itt maradt meg a legkevesebb. Remekrajzok, bútortervek nem kerültek elő. A Baranya megyei Levéltárban található inasszegődtetési, legénykönyvet és mesterkönyvet tartalmazó céhes anyagból a mesterkönyv bejegyzései csak a közelmúltra adnak felvilágosítást: a pécsi asztaloscéh 19. századi mestereinek névsorát közlik, s munkájukra, remeklésükre vonatkozóan néhány adatot. A házösszeírások, valamint a tanácsülési jegyzőkönyvek elsősorban a reformkori asztalosok tevékenységéről szolgáltak további felvilágosításokkal. A pécsi asztaloscéh első mesterkönyve elpusztult, vagy lappang. Az 1808-ban kezdett új céhkönyvbe azonban átvezették mindazoknak az asztalosoknak a nevét, felvételük időpontját, akik ekkor még tevékeny mesterek voltak. így a 18. század végéről esetlegesen fennmaradt nevek valódi korszakhatárhoz vezetnek. Ezek az asztalosok a rajziskolák felállítása (1786) körüli években kerültek a céhbe, amikor az alig pár éve szabad királyi város rangjára emelt Pécs polgári fejlődése is fellendült. 1790. körül a felvilágosodás ideológiájának terjedésével és a polgárosodással összefüggő koraklasszicista stílusváltás hazánkban is bekövetkezett. Ez a fordulat Pécsett feltehetően ezeknek a századfordulón működő mestereknek a munkájához kapcsolódott. Az utolsó mesternév a kiegyezés évéig (1867) teszi lehetővé céhbeli asztalosinasok számbavételét. Ez a dátum nem csupán a céhkönyv vezetésének megszűnését és vele együtt egy szervezetnek városunkban másfél évszázados történetét zárja, hanem új korszak kezdetét is jelzi: a 70-es évek Pécsett a faiparban is a gyáralapításoknak a kora. Hoíímann Károly 1876-ban hozza létre az Első Pécsi Bútor-, Ajtó- és Ablakgyárat 1849ben alapított kis üzletéből.

1 A 19. században már 1 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje, 1894. 610. old.: „A csekély tőkével alapított, de kiváló szorgalommal, szakértelemmel s erős üzleti szellemmel ma már minden tekintetben versenyképes gyárrá fejlesztett üzletek szép példáját mutatja a Hoffmann Lajos tulajdonát képező: Első pécsi bútor-, ajtó- és ablakgyár", melyet a tulajdonos atyja, ki mint segéd jött anakronisztikus létű céhek szerepét háttérbe szorító új termelési struktúrával fellépő gyáripar termékeinek vizsgálata már más szempontokat, megközelítést követel. A 19. századi asztalosok ismeretében kézenfekvőnek tűnik annak vizsgálata, hogy a reformkor mennyiben játszott szerepet a mesterek munkásságának kiteljesítésében, a vidék önálló iparának fejlesztésében. Hiszen a reformkorban számos kezdeményezés történt a hazai ipar fejlesztésére és támogatására: a hazafias szellem, a nemzeti öntudat épp a nemzeti ipar fejlesztése érdekében tanúsított fogyasztói igyekezete ekkor veszi fel a küzdelmet nemességünk külföldit favorizáló importszokása, valamint a külföldről, — politikaigazdasági kiszolgáltatottságunk következtében elsősorban Ausztriából — beözönlő, egyre növekvő méretű, s olykor a hazainál kedvezőbb árukínálata ellen. A hazai céhkutatás már rámutatott arra, hogy a céhek megléte, hagyományos munkamódszere ekkor már egyre inkább a fejlődés kerékkötője lett hagyományainak makacs őrzésével, a munkaszervezést és értékesítést illető változtatásoktól való merev elzárkózásával. Az állami ellenőrzés és irányítás alá vont céh-, illetve ipari tevékenység, és a hitelhiány a készletre termelő munkát, a nagyobb vállalkozások elindítását gátolta. Míg a fővárosban a céhek ellenállásával sikeresen dacolva már a század első évtizedében létrejön hazai bútorgyártásunk első jelentékeny vállalkozása: Vogel Sebestyén bútorüzeme, vidéken a polgárosodás gyengébb üteme, a tradíciók erőteljesebb érvényesülése miatt a reformkor sem hoz jelentősebb eredményt. Csupán a reformkori szellem táplálta mecenatúra szórványos eredményeire számíthatunk. Ez némiképp a pécsi helyi fejlődés sajátságaiból is következhet. Ezért szükségesnek látszik a pécsi bútorművesség fejlődésére, az asztaloscéh történetére vonatkozó ismereteink rövid összegezésének előrebocsátása. Magyarország déli részein a másfélszáz éves török uralom teremtett olyan helyzetet, hogy néPécsre, 1849-ben mint szegény asztalos üzletet alapított. A gyárban ma 60 munkás dolgozik s a különféle segédgépek hajtására egy 10 lóerejű gőzgép van beállítva." Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1975-76) 20-21, p. 219-229. Pécs (Hungária), 1977.