Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)

SCHREIBER FARKAS PÉCSI BÍRÖ ben, nem tudjuk bizonyosan. Valószínű, hogy ek­kor, 1543 és 1545 között teljesített tolmács-szolgá­latot Fels Lénárd tábornok, főkapitány mellett 117 . A magánosoktól apródonként visszaszerzett har­mincadok kezelésére Ferdinánd 1545-ben Po­zsonyban harmíncadigazgatóságot állított fel, amely­nek központjában 5 személy teljesített szolgálatot. Az egész szervezet irányításával és ellenőrzésével megbízott Sibrik Gergely harmincad-elnök mellett a tényleges számviteli munkát 2 pénztáros és 2 el­lenőr végezte. Az évi 200 forintos salláriummal kinevezett ellenőrök (contrascribák) egyike Schrei­ber Farkas lett. (Ez a kinevezés egyszersmind meg­erősíti azon feltételezésünket, hogy Schreiber és az 1532-ben szereplő Cokon egy és ugyanazon személy volt.) A pénztárosi és az ellenőri hivatal rangos és nagy befolyással járó állás volt a magyar pénzügyi adminisztráció szervezetén belül, hiszen az egyes harmincadhivataloknál alkalmazott helyettes pénz­tárosokat és ellenőröket ők nevezték ki, s a kine­vezettek tőlük függtek. Sibriket, aki egyszemélyben királyi tanácsos is volt és a kormánytanácsban is működött, az uralkodó egy évi és 3 hónapi tevé­kenység után 1546-ban, más irányú elfoglaltságára hivatkozva, felmentette harmíncadigazgatói tiszte alól, s az alkalmat egyszersmind arra is felhasz­nálta, hogy a szervezetet racionalizálja. Sibrik he­lyére a korábbi első pénztáros lépett, melléje az addigi másodpénztárost nevezték ki ellenőrnek, az 1545-ben kinevezett két ellenőr — így Schreiber — állását pedig takarékossági okokból megszüntet­tékH8. Legalábbis Szerémi Gy. káplán szerint így történt Pécs meghódolása : „Azután [=Siklós elfoglalása után] Pécs városa alá lovagolt a császár. Hogy a szegény pécsiek hallották, hogy a császár ellenük lovagol, mindjárt összeszedtek ajándékokat, élelmet, s Mohácsra vitték sátrához. A császár megkérdezte azokat a polgárokat, honnan valók. — Ök mondták: Pécsről. — Hallottam, hogy ti lázadók vagytok az én császári íelségem ellen. — Ők mondták: Ne higgye császári felséged, mi kevesen vagyunk a vá­rosban, mert a mieink közül sokan már régen ello­vagoltak. — Mondja a császár: És hova menekül­tek? Pedig én kegyes uruk lettem volna nekik. — Felelték mindjárt a polgárok: Felséges császár? Ha meghallják felséged kegyességét, százszorosan haza jönnek; gyorsabban jön, aki jöhet, higgye el fel­séged. — Kit akartok tőlem köztetek tisztnek? — Mindjárt válaszolták és mondták: Felséges császár, senki sem tetszik nekünk úgy, mint Kászon vajda. — A császár feleli: Legyen meg akaratok. —És adott a császár nekik mindegyik polgárnak ajándékul hu­szonöt aranyat az élelmükért, amelyet neki a tábor­ba hoztak. A pécsiek így megszabadultak gondjuk­tól a török császár előtt." Szerémi Gy. (1961) 274 —275. 1. 117 Erről lásd a 123. jegyzetben idézett parancs­levelet.; Fels halálának időpontját nem tudtuk meg­állapítani, 1545-ben még az élők sorában volt. Thaly K. : Istvánffy István sírverse, temetése és hagyaté­kai. Századok 9(1875) 208. 1. 118 Ember Gy. 211—212. 1.; E minőségében látjuk Schreiber — akinek láthatólag nem nagyon volt szerencséje a harmincadellenőri hivatallal — azon­ban nem sokáig maradhatott állás nélkül. Ezúttal ismét magyar tolmácsként (ahogy Ferdinánd egyik, 1550-es parancslevele mondja: „interpres Hungari­cusként" 119 ) nyert alkalmazást, ismétcsak katona, gróf Salm Miklós országos főkapitány mellett. Az egykori pécsi kereskedő-bíró ezekben az években állása révén egy sor jelentős katonai és politikai esemény részese lehetett. Nyilván elkísérte urát Egerbe is, ahonnan az 1550-ben Szolnok várának építését irányította és ellenőrizte 120 . De bepillantha­tott a Habsburg-Magyarország és Erdély egyesítésé érdekében folyó tárgyalások kulisszái mögé is, hi­szen ura egyike volt azoknak, akik Fráter György­gyei 1549/50-ben az egyesítés feltételeiről tárgyal­taki 2 '. 1550 decemberében Salm Egerben elhunyt 122 , mire az ismét állás nélkül maradt Schreiber legott Bécsbe sietett, hogy az uralkodótól újabb megbízást eszközöljön ki. Kérése — mint megannyiszor — ezúttal sem talált süket fülekre az udvarnál. Fer­dinánd 1551 júniusában kelt utasításában megpa­rancsolta az Erdélyt megszálló hadak parancsnoká­nak, Castaldonak, hogy Schreibert — aki több éven át tolmácsként és küldöncként hűséggel szolgálta Fels Lénárdot és Salm Miklóst — alkalomadtán hasonló munkakörben alkalmazza l2:i . Hogy Schrei­ber sietve meg is indult rendelt állomáshelyére, azt Nádasdy Tamásnak egyik, feleségéhez intézett le­veléből bizonyosan tudjuk. Az akkor Ferdinánd szolgálatában, éppen Erdélyben, Kolozsvárott tar­működni pl. 1545 áprilisában. Worms, 1545 április 21. Ferdinánd király utasítása a harmincadigazgatóság­hoz. Rugoníalvi Kiss I. : A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549—1551. évi levelesköny­ve. Bpest, 1908. 367. 1.; Kubinyi A. a pozsonyi har­mincadellenőr Kochaim Farkast az 1521-ben Budán feltűnt Kochaim Farkassal azonosította annak alap­ján, hogy az ott több egykori budai polgár társasá­gában tűnik fel. Kubinyi A. -. Der Besitzer eines Tur­mes in Neusiedl am See: Wolf gang Hiller von Ofen (1548). Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Beamterschicht im 16. Jahrhundert. Burgenländische Heimatsblatter 1971. 3. szám. 121—123. 1. Mint fen­tebb (74. jegyz.) láthattuk, a két azonosítás nem zár­ja ki egymást. 119 E. T. E. V. 404—405. 1. (id. parancslevél) 120 Thallóczy L. 53—61. 1. 121 Károlyi A. 492—514. 1. passim,- Az események­re lásd még: Barabás S.: Regestak Erdély történe­téhez. Történelmi Tár 1891—1892. passim, 5 közle­mény. 122 Salm halálának időpontját helytelenül március 2-re teszi C. von Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaisertums Oesterreichs ... 28. Wien 1874. 138. 1. A halál időpontját Thallóczy L. helyesen decemberre te­szi (57. 1.), hiszen Fráter György még 1550. decem­ber 24-én is levelet intézett Salmhoz. Károlyi A. 513. 1. 123 Bécs, 1551. jún. Ferdinánd parancslevele Cas­taldóhoz. Óvári L.-. A Magyar Tud. Akadémia Tör­ténelmi Bizottságának oklevél-másolatai. II. Bpest, 1894. 116. 1. nr. 549.

Next

/
Oldalképek
Tartalom