Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Tüskés Tibor: Adatok Fülep Lajos zengővárkonyi éveihez (Források a XX. századi művészet történetéből)

FORRÁSOK A XX. SZÁZADI MŰVÉSZETTÖRTÉNETBŐL ADATOK FÜLEP LAJOS ZENGŐVÁRKONYI ÉVEIHEZ TÜSKÉS TIBOR Fülep Lajos, mintegy két évtizedig — 1927-től 1947-ig — élt Zengővárkonyban. Negyvenkét éves korában érkezett a faluba, és elmúlt hatvan, amikor elköltözött. Fülep várkonyi életéről, környezetéről már a kortársak — például Illyés Gyulai Kodolányi János2 — írtak. S pályájának várkonyi periódusával több visszaemlékezés, tanulmány foglalkozik: Talpassy Tibor

3 az 1934-es látogatását örökítette meg, amikor az „első" baranyai utazás alkalmával Bajcsy-Zsilinszky Endrével és Kodolányi Jánossal járt Várkonyban; Gál István^ személyes emlékeit, valamint Fülep Lajosnak Babits Mihályhoz Várkonyból írt leveleit publikálta.

5 A Fülep-kutatásnak lendületet és ösztönzést adó akadémiai emlékülés több előadója — Illyés Gyula,

6 Martyn Ferenc,

1 Takáts Gyula

8 — is szólt a várkonyi két évtizedről. Fülep várkonyi éveiről azonban még nem mondtunk el mindent. így feltáratlan — például — Fülep lelkipásztori tevékenysége, az ún. hidasi „haranglopással" kapcsolatos állítólagos szerepe, családtelepítő akciója. („A debreceni fiatalság telepítési mozgalmat indított. Hidasról az egyetemi ifjúság [1934. május 6-án] országra szóló tüntetéssel hozta Budapestre az elnémult magyar harangot" — írta Kodolányi János a Baranyai utazásban.) Az alábbiakban azokat az új adatokat, ismereteket szeretnénk közreadni, amelyekre a közelmúltban végzett vizsgálódásaink során bukkantunk. Ezek az adatok egyrészt fényt derítenek arra, 1 Illyés Gyula: Magyarok. Bp. 1938. 1—2. kötet. 2 Kodolányi János—itj. Kodolányi János-. Baranyai utazás. Bp. 1963. 48—54. p. 3 Talpassy Tibor: Az útitárs jelentkezik. A holtak visszajárnak с kötetében. Bp. 1971. 101—140. p. Vö. Talpassy Tibor: Az útitárs emlékei. Jelenkor. 1964. 9. sz. 863—872. p. 4 Gál István: Jegyzetek Fülep Lajosról. Bartóktól Radnótiig с kötetében. Bp. 1973. 43—55. p. Vö. Jelenkor. 1971. 3. sz. 226—230. p. 5 Gál István: Fülep Lajos levelei Babitshoz Jelenkqr. 1972. 7—8. sz. 731—737. p. 6 Illyés Gyula: Az eligazító. Élet és Irodalom. 1975. febr. 8. 7 Martyn Ferenc: Fülep Lajos Zengővárkonybam. Jelenkor. 1975. 8. sz. 744—747. p. 8 Takáts Gyula: A láttatás tudósa. Jelenkor. 1975. 7. sz. 635—641. p. hogy Fülep milyen kapcsolatban állt Várkonyból az országgal és a megyével, másrészt megvilágítják azt a tevékenységet, amelyet Fülep mint a pécsi egyetem magántanára folytatott. A két világháború közti Zengővárkonyról — Fülep várkonyi tartózkodásának épp a félidején, 1937-ben — a lexikon így ír: „Zengővárkony, kisközség, Baranya vármegye, pécsváradi járás, 615 lakos; vasútállomás, utolsó posta és utolsó távíró Pécsvárad."

Q Az adatok a magány, a távolság, az isten háta mögötti hely képzetét keltik. Ezt látszik igazolni, hogy Fülepet 1929-ben az új református tanító nemzetgyalázásért és kormányzósértésért a pécsi ügyészségen följelenti.

10 Ugyancsak a magány szigetére szorult embert sejteti az a körülmény, hogy helyben lakó híveivel, a falu népével levelező viszonyban van. Például levélben köszöni meg a falu egyik lakójának. Bíró Sándornak egy zászló kölcsönzését: „Tek. Bíró Sándor úrnak Zengővárkony A Keresztyén Ifjúsági Egyesület hálás köszönetet mond Önnek a magyar zászlóért, melyet március 15-én a Kultúrháznak ünnepélyére volt szíves kölcsönözni. , Tisztelettel Zengővárkony, 1943. III. 20. Dr. Fülep K. I. E. felügyelő"

11 A köztudatban kialakult Fülep-kép a várkonyi évekkel kapcsolatban a magány, az egyedüliség, az elhagyatottság, az elzártság, a remeteség vonását hangsúlyozza. Egy életrajzi ismertetőben olvassuk : „1930 körül a magyar irodalom és tudomány élőhalottjának számított. Abban az időben kevés vendég állított be hozzá. Maga is elvágta szellemi 9 Pesti Hírlap Lexikona. Bp. 1937. 1152. p. 10 A följelentésről 1. Fülep levele Babits Mihályhoz 1929. nov. 5-i keltezéssel. Közli Gál István: Fülep Lajos levelei Babitshoz. Jelenkor. 1972. 7—8. sz. 733— 734. p. 11 A kézirat tulajdonomban van. Csak az aláírás Fülep kezevonása. Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1975-76) 20-21, p. 267-279. Pécs (Hungária), 1977.