Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Művészettörténet - Mendöl Zsuzsa: XIX. századi pécsi asztalosok
222 MENDÖL ZSUZSA (A század első felében a város és a környék orgonáival kapcsolatban említett, 1849-ben, 33 éves korában elhalálozott Focht Ferenc orgonakészítő az előbbinek leszármazottja lehet. 6 Míg 1806-ig előfordult, hogy több éven át nem került új mester a céhbe, a következőkben 1812-ig évenként 2—3 mestert vesznek fel, majd a napóleoni háborút követő időben hét évig szünetel a felvétel. Feltehetően a létszám telítettsége, a devalváció és a szűk piaci lehetőségeik miatt választják a védekezésnek, az érdekvédelemnek ezt a hagyományos — bár ekkor már tiltott — módját. A Generália Principia ugyanis (1805—1813) épp ezekben az években hozott rendeletet a mesteri zártszám ellen, de a céhek Pécsett is gyakran figyelmen kívül hagyták e rendelkezést. 7 Az 1814/15. évi és az 1816/17. évi házösszeírás a belvárosban 10 asztalos háztulajdonost, a budai külvárosban pedig hármat nevez meg. A mesterkönyv szerint ezekben az években ennél a számnál már többre tehető az asztalosok száma. A különbség magyarázatát nemcsak abban kell keresnünk, hogy az összeírások változó alapossággal készültek, hanem a mesterek sem űzték gyakran állandó foglalkozásként az asztalosságot, csak megrendelésre dolgoztak, megélhetésüket gazdálkodással biztosították, így a házösszeírásnál mesterségüket nem tüntették fel. A céhek tevékenysége — hagyományaikhoz való erős kötöttségük miatt — csak a kis üzletre, a piacra orientálódhatott. Tiszta megrendelő iparágat korszakunkban nem ismerünk — állapítja meg a 19. század első felére Mérei Gyula — mivel azok a szakmák is, amelyek elsősorban ilyen jellegűek voltak, mellesleg bérmunkával vagy készáru termeléssel foglalkoztak... A legkedvezőbb kereseti lehetőségeik — az árszabások szerint •— az asztalosoknak, a bognároknak és kovácsoknak voltak. 8 Ezekben az években vetődik fel a pécsi asztaloscéhben a készletre termelés, a közös raktár-árusítóhely létesítésének szükségessége. A megye tehetősebb nemessége ekkor még Bécsből hozatja bútorát. A Helytató Tanácsnak egy 1810-ből származó rendelete lehetővé tette, hogy a kiváltságos osztrák gyárak Magyarországon bárhol lerakatokat állítsanak fel, s ezek mind nagyban, mind kicsiben szabadon árusítsanak. 9 Pécs város lakossága is ekkor már igényeinek gyorsabb kielégítését és nagyobb választékot kí6 Pécs Belvárosi Plébánia Halálozási Anyakönyve: 1849. II. 2.: meghalt Focht Ferenc orgonacsináló, 33 éves. 7 Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt Századok, 1948. 567. öld. 8 Mérei: i. m. 9 Gyömrei: A kereskedelmi tőke 234. old. — idézi: Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága. Századok 1967. 3—4. sz. 546—579. old. vánt, mint amit a céhes ipar nyújtani tudott, erre utal Piller József órásmester bútorbolt nyitási kérelme, amit Pécs város tanácsa 1816. áprilisi tanácsülésén tárgyalt. 10 Piller József azért folyamodott, hogy olyan raktárhelyiséget nyithasson, ahol új házi bútorokat, s felszereléseket helyezne el és árusítana, s üzlete esetleg bécsi és pesti bútorgyárak lerakatául is szolgálna. A tanács az asztaloscéh véleményének meghallgatásával hozott döntést. A céh tagjai a város előkelő polgáraitól, tisztségviselőitől beszerzett tanúsítványokkal, dicsérő sorokkal igazolják, hogy megfelelő minőségű bútorokat készítenek, s éppen szakmai felkészültségük alapján illetékesebbek megítélni, hogy a külföldi bútorokból mit szükséges behozni, árusítani. Tehát őket illeti meg a kiválasztás és árusítás joga. Ebben az igényükben az a felismerés is benne rejlik, hogy a bútorkereskedelemnek nagy szerepe van nemcsak a fogyasztás, hanem az ízlés és a bútortípusok terjesztésével a termelés irányításában is. A céhbeliek raktárra történő 2. ábra. Pinder József asztalostanonc rajza: Könyvszekrény, 1832. 10 BmL. Pécs Városi Tanácsi ülési jegyzőkönyvek 1816. 1010. sz.
