Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Néprajztudomány - Bosnyák Sándor: Baranyai betyármondák
198 BOSNYÁK SÁNDOR Somogyi János arcképe Patkó Bandi arcképe jó, ő is szegény gyerek volt, hogy mégis mit mondanak őrá? Hát aki jót mond, azt igazán barátjának tekinti, de ha rosszat mondott, akkor azt eltemette. A menyecskétől is kérdezi: — Hogy mer — azt mondja — magányosan menni itt az erdő között, mikor megint mondják, hogy a Patkó erre jár? Akkor a menyecske csúnyán: — Ez lője agyon, az lője agyon, így, meg úgy — mondta ám. — Kedves menyecske, itt dolgozunk az erdőben, aztán leesett a csizmámról a patkó. Nem hozna-e nekem egy patkót? Adok pénzt, — és patkószeget. — Dehogynem, hogyne. Adott pénzt, hozott patkót és patkószeget, aztán ráverte a menyecske talpára. Jönnek aztán utána később már többen is a vásárosok, megtalálták, úgy vitték haza. Azért, mert hát elmondta, hogy ez lője agyon, az lője agyon, azért patkolta meg. 2. Egy másik asszony is ment a vásárba. Hát akkor megint csak az út mellett volt. — Hát komámasszony hova megy? — Elmegyek komámuram a vásárba. — Hát mit akar venni komámasszony? — Hát — azt mondja •— a kislányom már eljárt gyomlálni, hát egy kis ruhát veszek neki. Akkora kislánya volt, hogy már eljárt gyomlálni. — Hát nem fél — azt mondja —, mondják, hogy Patkó erre jár? — Hát dehogy félek — azt mondja —, az Isten áldja meg — azt mondja — még a porát is, ha meghal. Hát az a szegényembert nem bántja. Az urakat meg nyúzza meg mindet! Még ha ott lennék, én is segítenék neki lenyúzni. Ne bántsa szegény felebarátját. Azt meg hallom, hogy nem bántja, az Isten áldja meg, jóravaló ember. Ez tetszett Patkónak, hogy hát ez igazán húz hozzá. — Hát egy kicsit várjon komámasszony, kicsit várjon, én vennék annak a kislánynak valamit. Itt dolgozunk az erdőben, ha jönne valami portéka hamarosan. Hát jön is egyszer egy gazdag kereskedő kocsin, hozta azt a rengeteg portékát. — Állj meg! — Mondja csak komámasszony, mennyi is kellene annak a kislánynak? — Három röf. — Na mérjék három rőföt ennek az asszonynak ebből a portékából. Nézegették a kocsin a portékát, melyik tetszik az asszonynak. Fogja ő, hogy méri. — Haha — azt mondja Patkó — nem ilyen rőföt mérünk. Akaszd ide csak a saroglyába a portékának a végét és kerüld meg a lovat, kocsit, ide vissza, és akkor egy rőf, megértetted? Háromszor megkerüli a kocsit, a lovat, az volt három rőf. — Na még várod az árát? Csak ergye, vidd a bőrödet, míg viheted, ne várj semmit se, ki vagy már fizetve, ergye! Megijedt a kereskedő, elhajtott. — Ide figyeljen komámasszony, ne menjen most a vásárba, mert ez megismeri, aztán elveszi, hanem szép lassan menjen vissza. Aztán mondja meg a kislányának, hogyha már nagyobb lesz, hogy a Patkó bácsi vette. Én vagyok komámasszony a Patkó. Na aztán elment az asszony, elvitte haza. Őneki is jutott abból, nemcsak a kislánynak.
