Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Bánó István: Verses imádságok dr. Berze Nagy János hagyatékából

144 BÁNÓ ISTVÁN Magas keresztfára. Hull a szent vére, Szomorodott szent lelke. Hervad a szent színe. Szól a bódogságos Szűz Anya: Marija; Oh! fijam, fijam, szerelmes szent fijam! Én azt gondoltam, te lëszël bus. Látod, fijam, én vagyok bus! Aki ezt az imáccságot 3-szor lëfektébe, 3-szor fölkeltébe elmondja, Názáredben van ëgy mustrum-fa, Kivül aranyos, béliül kegyelmes. Abba mondanak hétszer hét szentmisét. Én ott hallgatom szerelmes szent fíjammal. Ártatlan Jézusommal, Egyszer elkapják előlem Kegyetlen zsidók. Keresem uccárul-uccára. Sehol sem találom. Előtalálom a Szent Lukácst, evangélistát. Kérdem tőle: nem láttad-ё szerelmes szent fiamat? Az ártatlan Jézusomat? „Oh! anyám, anyám, szép Szűz Már íj ám! Mënj el, mënj el magos Kálvárija hegyére. Od vagyon ëgy szent keresztfa, Azon vagyon fölfeszidve. Vasdárdával nyitó gattyák. Arcúi verik, vérrel verejtékezik. Ecettel-epével itattyák, Tövisekkel koronázzák. Oh! anyám, anyám, Szép Szűz Máriám, Menj el, menny el fekete földszin alá, Ádám magvai közé. Kiácsd, hirdesd, lefektükre, fölkeltükre. Hogy bizon paradicsomba velem lészën. Én a teremtő, megváltó, Ki a szent vérével megváltott. Aki ezt az imádságot 3-szor lefektébe, 3-szor fölkeltibe elmongya, Tudva lészën halálának utolsó órája. Amen. A lap alján félig a vers utolsó sorai mellé, félig alá írva a következő megjegyzések: Ez nyomtatásban is megjelent ponyván. Szegeden (sátorban?, Egerben? javított írású, bizonytalan olvasatú szó.) árulták a búcsún. Bérmakeresztanyjától tanulta 7 éves korában. Pécs, 1940. X. 24. özv. Horvát Istvánné Berze Nagy János