Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői, 1887–1901

116 BÉRDI GYÖRGY dött. Deutsch Ádám modern körkemencét építte­tett Mohácsi országúton lévő üzemébe. A faipar területén csak egy bútorgyár szere­pel: Hoilmann Lajosé. Hoffmann Lajos édesapja asztalosüzemét fejlesztette fel olyan nagy mér­tékben, hogy új gyártelepre kellett költöznie (Siklósi út). Ehhez a fejlesztéshez felhasználhatta házassága révén apósa. Ráth Mátyás gazdag fa­kereskedő tőkéjét is. Hoffmann Lajos a Keres­kedelmi- és Iparkamara alelnöki tisztségét töl­tötte be közel másfél évtizedig. Adóalapja 1892. és 1901. között mintegy másfélszeresére nőtt. Ez­zel a 48.-ról a 22. helyre jött fel. Nem szerepel a táblázaton két épületasztalos­árugyár: Engel Adolf és Fiai cégé és a Pintér­féle parkettagyár. Ennek oka, hogy jánosi Engel József következetesen fanagykereskedőként sze­repelt. Pintér József pedig nem is került fel a listára, utóda a Steiner és Prager-cégből Präger János eredetileg fűszerkereskedő. A bőriparból a két bőrgyár: a Höífler Testvé­rek gyára és az Erreth Kálmán-bőrgyár egyaránt szerepel. Höffler János helyezési száma nem jel­lemző, mert nála csak a gyár fél adóalapjával számolhattak. De még így sem kerülhetett volna az első tíz közé. Nála sem beszélhetünk jelen­tősebb adóalapnövekedésről. Rajtuk kívül csak Krautszak János tímár került fel egyszer a virilis­ta jegyzékre. Kesztyűgyáros 3 szerepel, de ez csak 1 gyárat jelent, mert Hamerli János 1894-ben bekövetke­zett halála után 2 fia került be egy ízben a tör­vényhatósági bizottságba. Az üzemet 1861-ben alapította Hamerli János. Az üzem jó minőségű termékei révén folyamatosan fejlődött. Az első 20 között szerepelt a tárgyalt időszakunkban, közel 3-szoros adónövekedés mellett. Textiliparból senki nem található. A XIX. szá­zad első felében megbukott manufaktúrákból ta­nulva nem fektettek Pécsett hangsúlyt a textil­iparra. Az élelmiszeripart 1 malmos, 3 sörgyáros, 3 mészáros és 1 pék képviseli Pécsett. A városban több malom volt (1892-ben 3 gőzmalom, 19 vízi­és szárazmalom), ezek közül azonban csak Wei­dinger Ferenc nevével találkozunk. {Krausz Béni is malomtulajdonos volt, de ő mint terményke­reskedő szerepel.) Weidinger malma az Alsópu­turla utcában volt, ezen kívül több háznak volt tulajdonosa. Űgy tűnik, hogy az ő vagyona is in­kább a háztulajdonból adódik. Adóalapja lénye­gében változatlan maradt (azaz semmiféle fejlő­dést nem mutathatunk ki). Igazán érdekes megnézni a három sörgyár fej­lődését. A négy sörgyáros végeredményben csak két családi vagyont jelent, hiszen a Scholtz-csa­lád két sörgyárat alapított. Hirschfeld Sámuel ap­jától vette át az 1850-es évek elején alapított sör­gyárat. Az általunk vizsgált időszakban a kezde­ti 31. helyről fokozatosan tört fel az első tíz közé. 15 év alatt közel ötszörösére nőtt az adó­ja. Gyors feltörésének oka főleg a pécsi borha­misítási botrány következtében beálló sörkon­junktúra volt. Scholtz Antal 1853-ban vette meg a városi sörgyárat. Scholtz emellett azonban bor­kereskedéssel is foglalkozott. 1893-ban ifj. Scholtz Antal új sörgyárat alapított, apósa segítségével (Schepper eszéki sörgyáros). A mészárosok között Ratkouics Ferenc és Ko­váösics János nevét láthatjuk. Ez a két család egymásközti házasságokkal szinte monopóliumot szereztek a városban. Ezen kívül a városi regá­lék állandó bérlői voltak. Ez biztosított számuk­ra helyet a virilisták között. A fentieken kívül jelentősebb ipari üzem Justus Lipót olaj gyára volt. Justus 1848-ban alapította olajmalmát, amit ló hajtott meg. Fokozatosan nö­velte a malom termelését. Emellett bortermelés­sel is foglalkozott (fia 1892-ben borkereskedő volt). Ennek ellenére csak a középmezőnyben foglalt helyet. Heindlhoííer József mint szappangyáros szere­pel. Neki szőlői is voltak, de a foglalkozásaként szappangyáros volt megjelölve. Pécsett szappangyá­ra Janhovics Hugónak is volt, amit 1857-ben ala­pított. A szappangyár azonban nála csak másod­rendű volt borkereskedése mellett. Hárman foglalkoztak építkezéssel. Közülük a legjelentősebb Eizner Dóczi volt, aki édesapjá­tól téglagyárat örökölt. Emellett fakereskedéssel is foglalkozott. Volt mészégető üzeme, cement­árugyára. Azonban mindegyik kisüzem volt. Eny­nyi üzemág mellett is csak a középmezőnyhöz tartozott. Néhány kisebb iparos is tagja volt a virilisták­nak, aki vagy kereskedelmi kamaratag volt {Ett­gesser Miklós aranyműves), vagy borkereskedés­sel is foglalkozott (Ori Gáspár cipész). Mint láttuk az iparosok csoportjában igazán je­lentős szerepet csak Zsolnay Vilmos majolikagyá­ra és a 3 sörgyár játszott. A többiek zömmel a középmezőnyhöz tartoztak, s jelentős fejlődést sem lehet kimutatni náluk. Áttérve a kereskedők csoportjának vizsgálatá­ra egyértelműen kiderül, hogy a legnagyobb súlyt a város gazdasági életében a borkereskedelem je­lentette. 12 borkereskedő szerepel a 136 virilista között (8,8 %), s ha megnézzük, hogy mekkora adót fizettek, akkor kiderül, hogy csak az előbb említett néhány gyár (Zsolnay, sörgyárak) vehet­ték fel velük a versenyt. Ezen a 12 borkeres­kedőn kívül még többen voltak a virilisták kö­zött, akik borkereskedéssel is foglalkoztak jöve­delmük kiegészítése céljából. A legnagyobb bor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom