Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején
112 BEZERÉDY GYŐZŐ A török utánni első 1696 évi koncriptiók számszerű adatai is alátámasztják ezeket a vallomásokat. A súlyos helyzetet tetézte a török háború elhúzódása, hisz a harcok 1686—1689-ig, Szigetvár meghódításáig a megyében folyvást dúltak, ami a jobbágyságra nemcsak vért és pusztulást jelentett, de a császári zsoldosok ellátása is rájuk hárult. A lakosság teljesen kimerült, kifosztott állapotban, elvadulva az éhhalál szélén tengődött, amikor a nyakukba szakadt a Rákóczi-szabadságharc, mely a baranyai magyarság maradványaira minden eddiginél súlyosabb pusztulást hozott. A kuruc- és a rácdúlás példátlan kegyetlenséggel leginkább a sokat szenvedett Baranyát érte. A rácdúlás kiváltó oka közismerten Sándor László és Zana György sok kegyetlenséggel végrehajtott 1704-es évi hadjárata volt. Sándor Lászióék dühe a jezsuitákon kívül a szerbek (rácok) felé irányult, kik már korábban, a török alatt is, a török alóli felszabadító harcok után is ellenségesen viselkedtek a magyarokkal szemben. A megyéből történő kivonulásuk után a császári tisztek vezetésével betört rác hadak fékeveszett kegyetlenséggel pusztították végig Baranyát. 47 Die Archivdaten beweisen eindeutig, dass die Bevölkerung des Komitates Baranya bis zum Ende des XVII. Jahruunderts fast ausschliesslich aus Ungarn bestanden hat. Während der Raubzüge rotteten gleichermassen die Türken, die tatarischen Scharen, die serbischen Räubertruppen, sowie die kaiserlichen Söldner die ungarische Bevölkerung aus. Ab Mitte des XVII. Jahrhunderts erreichte diese Vernichtung schon ein katastrophales Ausmass. Als Folge des Niederganges des türkischen Reiches wurde die innere Ordnung immer schwächer und die Streifzüge, die das baranyaer Gebiet vernichteten, wurden immer häufiger. Die „Hajdu"-s der Grenzburgen hielten sich ständig im Gebiete auf und führten Guerillakämpfe gegen die Türken aus. Sie wurden von der Bevölkerung unterstützt. Doch waren es die Ungarn, die am meisten bei diesen Feldzügen leiden mussten. Die Zeugenverhörprotokolle, die Anfang des XVIII. Jahrhunderts aufgenommen wurden um die GrenA tanúkihallgatási jegyzőkönyvek erre a korszakra is kitérnek. A már idézett Nyesko Petrovics Szőkéd és Némedi határánál 4. határjelül jelöli meg a „kurucz háborúban- el veszött szemileknek mind határban levő temetését és halmát" ,^ Balog András arról beszél, hogy a török korhoz hasonlóan több falu lakossága ,,a Rátz járás időben újabban Egerágra szállottak."^ 9 Szomorú, szinte tragikus az a vallomás, melyet Borbála Mihály kb. 48 éves Cserdi lakos tett 1749-ben: „Kurucz háborúban a Fatens Attya a Ráczok íélelme miatt Cserdibül vévén lakását a cserdi szőlők fölött lévő sűrűben, akit a Fatertsnek Attya gunyhót csinálván lakott cir. 3 esztendőkig, ez üdő alatt és ezen gunyhóban született a Tanú .. ." 50 Baranya lakosságának tragikus időszakáról szólnak ezek a vallomások. Mindezek ellenére a nép élniakarásának nagyszerű bizonyítéka az, hogy ez a sokat szenvedett nép 1711. után talpra tudott állni, újból kezdte az életet, a munkát, most már együtt élve azokkal a nemzetiségekkel, kikkel korábban állandóan harcban állt. zen der Gemeinden festzustellen, reden viel von dieser schweren Epoche der Jahrhundertwende. Ein grosser Teil der Zeugen lebte schon während der Türkenzeit und erinnerte sich gut an das Verstecken vor den Scharen, an die Erdlochwohnungen, an die Fluchtorte im Wald, an die Grausamkeiten der Türken, an die Kämpfe der „Hajdú"-s, an die Vernichtungen der kaiserlichen Söldner, an die Grausamkeiten der „Rác"-en. Die verhörten Zeugen sprechen über das Alltagsleben, die Arbeit, den Burgrowat, die Steuern, über die zeitgemässen Sitten und sogar von den Vergnügungen der Epoche. All diese Daten sind wunderbare Erinnerungen des banyaraer Ungartums, die uns die unzähligen Heimsuchungen des XVII. Jahrhunderts wie in einem Film projizieren. Zeitgenossen, Augenzeugen sprechen von dieser Epoche, die die schwerste der ungarischen Geschichte war. Die Bevölkerung des Komitates Baranya zur Zeit der Befreiung von der Türkenherrschaft GY. BEZERÉDY 47 Lásd: Szita László: A Rákóczi-szabadságharc és Baranya. Dunántúli Napló 1976. március 27. 6. p. 48 BmL. Inquisitiones VII/191. 160. cs. 1749. 49 BmL. Inquisitiones non reg. 167. cs. 1732. 50 BmL. Inquisitiones VII/208. 160. cs. 1749.
