Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez V. A gilvánfai Szilas-erdő nagylepkéi

76 UHERKOVICH ÁKOS A felsorolt fák közül a bükk nem fordul elő a közeli környéken, de a bükkön élő fajok egy része gyertyánon vagy tölgyön is megél. Nyír az erdőben csak igen elszórtan, szálanként található (egyes nyír-fajok viszont égeren is megélnek), a fenyőn élő 3 faj előfordulása sem meglepő, hiszen ezek a telepített lue- és erdeifenyővel együtt sokfelé megtelepedtek és nagyobb kiterjedésű fenyvesekben gyakorivá is váltak (pl. Darány környékén, Somogy megye déli részén). A lombfogyasztó fajok évi menete sajátos képet mutat : az összes fajhoz viszonyított %-os arányuk legmagasabb tavasszal és késő ősszel (téliaraszolók, Orthosia-íaj ok), nyáron részarányuk 30%-ig is lecsökkenhet, bár abszolút mennyiségük akkor is jelentős (23. ábra). Éppen a tavaszi és késő őszi lombfogyasztók tömeges fellépése okozza a három maximummal rendelkező éves rajzási görbét (vö. 7. ábra), amely csak beerdősült területeken figyelhető meg ilyen élesen. A nyilvántartott erdészeti kártevők közül az erdőt több is sújtotta a közelmúltban. így 1972 tavaszán három faj együttesen okozott tarrágást (először az Opherophtera brumata L. és az Erannis defoliaria CL, majd később az Orthosia cruda Schiff.). Mindhárom faj nagytömegű rajzását kimutatták a gyűjtések és a fénycsapda. A gyűjtések utáni évben viszont egyes erdőterületeket a Lymantria dispar L. rágott tarra. Ez a faj már korábban is súlyos károkat okozott a Dráva-sí23. ábra. A lombfogyasztó fajok százalékos arányának változása az év folyamán, 1970—72-ben. Abb. 23. Die Veränderung des Prozentanteils der laubfressenden Arten im Laufe des Jahres (Beobachtungsserie; 1970—72). 24. ábra. 4 lombfogyasztó Geometrida-faj rajzásgörbéje 1973-ban. Abb. 24. Aktivitätskurven 4 laubfressenden Geometriden im 1973. kon (pl. 1964—65-ben), jelenlegi gradációja már 1972—73-ban jelentkezett Sellye és Kákics határában, Gilvánfa mellett viszont rendkívül hirtelen szaporodott el, hiszen a fénycsapda csak 102 példányát fogta meg, ami mindössze 0,3%-ot tesz ki. 1974 tavaszán egyes erdőrészletekben egy fán 5—25 petecsomót figyeltem meg. Bár a fénycsapda működése csak egy évig tartott, mégis azt a következtetést lehet levonni, hogy az említett 4 faj gradációja többé-kevésbé egybeesik az országos gradációs helyzettel (Győrfi, 1957, 1963; Keresztesi, 1967; Tallós, 1965, 1966, 1967). Az egyéb nyilvántartott kártevők mennyisége csekély volt, ezek a vizsgálati években nem léptek fel tömegesen. Néhány említett kártevő és egyéb, nagyobb tömegben előforduló faj rajzásának lefutását szemlélteti a 24—27. ábra.