Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez V. A gilvánfai Szilas-erdő nagylepkéi

74 UHERKOVICH ÁKOS L., E. alternata MüU., R. sericealis Scop., A. c-nigrum L.) igen széles ökológiai tűréshatárú polifág faj, gyomnövényzeten is megélnek; sőt az--egyikük részben vándor-faj (A. c-nigrum L.). Ezzel szemben viszont 190 faj példányszáma fajonként csak 1—10 volt (50 fajnak csak egyetlen példánya került elő), ezek összesen 7Ц példányt képviseltek. Ezek részben a társulás feltételei között élő fajok, de jelenleg igen ritkák; viszont közülük több idegen területről kerülhetett ide, mert ökológiai igényeiket, tápnövényeiket nem találják meg e területen (pl. xerofil réti fajok, száraz tölgyesek fajai, továbbá tipikus vándorlepkék). Ki kell emelni az Encarta amethystina Hbn. viszonylag nagytömegű felléptét. A korábbi, Sellye és Gilvánfa környéki gyűjtések alkalmával többször előkerült, a fénycsapda pedig 294 példányát fogta meg. E faj lényegében az utóbbi 20 évben terjedt el szélesebb körben hazánk területén. Korábbi faunisztikai összefoglaló munkákban csak elvétve találkozunk lelőhelyi adataival (Kovács, 1953, 1956, 1958). Az azóta eltelt időbén a fénycsapdahálózat (Kovács, 1962) és személyes gyűjtések révén sok helyen előkerült, egyes helyeken az utóbbi évtizedben gyakorivá vált, különösen a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön (18. ábra). Rajzási görbéje lefutása szerint kétnemzedékes, májusi és júliusi csúccsal. A két nemzedék átfedi egymást (19. ábra). Az utóbbi 2—3 évtizedben több olyan fajról is nyilvánvalóvá vált, hogy erősen terjednek, amelyek a Kárpát-medencében DK—DNy-i súlypontúak, areatípusukat tekintve pedig az ún. Sybilla-típusú (kelet-ázsiai: mandzsu-usszuri — déldélkelet-európai : holo-pontomediterrán) faunakomponensekhez tartoznak (vö. Varga, 1963, 1964). Ehhez hasonló fajok még: Lomographa cararia Hbn., Sterrha nitidata H.-Sch., Encarta virgo Tr., Zanclognatha tenuialis Rbl. E fajok a vizsgált területen mind előfordulnak. Hasonlóan nedvességigényes, de elsősorban magaskórós társulásokra jellemző fajoknak az erdőnyíladékok és ritkásabb erdőrészletek adják meg létfeltételeiket. E fajok egy része hazánkban korábban „hegyvidéki" fajként volt ismeretes, mivel az ottani klimatikus és növénycönológiai viszonyok mellett jól megtalálják létfeltételeiket. Ilyen fajok a Dráva-sík több pontján kerültek elő és megtaláltam azokat a Szilas-erdőben is, pl.: Xanthorrhoe biriviata Bkh., Plusia chryson Esp., több Apamea-íaj, Callopistria juyentina Cram., Mythimna conigera Schiff., Orthosia opima Hbn., Mamestra pisi L., M. contigna Schiff., Diarsia ruЫ View., Proserpinus proserpina L., stb. Igen jellegzetes színezetet ad az élőhelynek a rendkívül nagy tömegű zuzmón élő nagylepkefaj. Részesedésük a 4 évi gyűjtésből 20% volt. Közülük került ki a társulás domináns faja, a Systropha sorocula Hufn. is; és további 3 faj példányszám Eucarta amethystina Hbn. 1973 ifi 20 .ll JLI 60 -, 70 pentadok példányszám 600 J 200 (1673) Systropha sororcala Hbn 1973 60 , 70 pentadok 19. ábra. Az Eucatra amethystina Hbn. rajzásgörbéje 1973-ban. Abb. 19. Die Aktivitätskurve von Eucarta amethystina Hbn. in 1973. 20. ábra. A Systropha sororcula Hufn. rajzásgörbéje 1973-ban. Abb. 20. Die Aktivitätskurve von Systropha sororcula Hufn. in 1973.