Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Muzeológia - Sarkadi, Eszter: A Janus Pannonius Múzeum vázlatos története a felszabadulástól napjainkig

374 SARKADI ESZTER 3. Kiállítási Szalon. Lehetőleg a Szépművészeti Gyűjteménnyel kapcsolatban álló kiállítási helyiségekben, hol a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága, ill. jogutódja szokásos tárlatait, városközi és múzeumi retrospectív kiállításokat lehet rendezni. Előadóteremmel és egyesületi helyiségekkel. V. Várostörténeti gyűjtemény. Pécs városára vonatkozó metszetek, térképek, okmányok, a városi hatalom, igazságszolgáltatás, valamint a polgárság, kézműves iparosság, kereskedelem, bányászat és céh-élet emlékei stb. Ví. Néprajzi gyűjtemény. A pécsi gyűjteményeken kívül kiegészíthető az Iparművészeti Múzeum és részben a Néprajzi Múzeum dunántúli leletanyagával. Így és a szélesebb területre kiterjesztendő gyűjtőmunka által ez a gyűjtemény regionális jelleget nyerhet és az egész déli Dunántúl etnográfiai és népi díszítő művészetéről átfogó képet nyújthat. VII. Izlamisztikai gyűjtemény. Pécs városát török műemlékeinek isorozata különösen alkalmassá teszi egy eddig országosan nélkülözött gyűjtemény felállítására, amely a Kelet kapujában szemléltető módon bemutathatja Magyarország 150 éves török hódoltsági korának művészetét és ennek kapcsán az izlám ornamentika többszázados hatását a magyar műipar tárgyaira. A Pécsett és Dunántúlon összegyűjthető és ásatásokkal bőven gyarapítható török emlékeken kívül letétként megszerzendőek, ill. cserélendőek a magyarországi múzeumokban raktárilag őrzött, eddig úgyszólván kiállításra nem is került, gyökértelenül lebegő közel-keleti művészeti tárgyak: fémek, fegyverek, hímzések, bársony és selyemszövetek, könyvkötések stb. Ezek a tárgyak legszerencsésebben valamelyik török-kori műemlék, vagy azzal kapcsolatos épületben volnának kiállíthatok. Ez az új gyűjtemény hatásos idegenforgalmi eszközökkel hirdetné Pécsett a római, ókeresztény, románkori és reneszánsz emlékek latin szellemet és olasz művészetet sugárzó befolyása mellett, a magyar művészet és díszítő-művészet eredetének antipólusát: a Kelet művészetének örökségét. A magyar művészet e kettős származásának bemutatása kristálytisztán fogja tükrözi műveltségünknek függetlenségét a germán nyugattól. A fent tárgyalt gyűjtemények elhelyezését, a meglévő múzeumi helyiségek, ill. épületek igénybevétele mellett, az esetleg újonnan megnyíló lehetőségek szabják meg. A város belterületén álló műemlékszerű és múzeumi célra alkalmasnak látszó egyes épületek modern gyakorlati célra kevésbé alkalmasak, az egyesített pécsi múzeumok elhelyezése szempontjából azonban jól használhatók."

1 A pécsi múzeumi gyűjteményeknek ez a részletes tervezete oly gondos munkával, a lehetőségek oly alapos ismeretével, s annyi előrelátással készült, hogy annak egyes részletei napjainkban is időszerűek. így pl. az izlamisztikai gyűjtemény kiállítása a tervezet elképzelése szerint a pécsi Jakováli Haszán dzsámiban éppen most van készülőben, a várostörténeti gyűjtemény még napjainkban alakul és helyét, kiállítási területét most jelölték ki, az állandó kiállítási szalon pedig még mindig a jövő reménye. A már 1945-ben elkészül értékes tervezet — amelynek gyors megvalósítását akkor számos probléma hátráltatta — a pécsi múzeumok kialakítását és fejlesztését az eltelt harminc esztendőre meghatározta. 1946 januárjában Dombay János, a Baranya Vármegyei Múzeum igazgatója levélben fordult a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségéhez, kifejtve véleményét a gyűjtemények egyesítéséről. Helyeselte a tervezet alapgondolatát és belátta azt is, hogy a megye múzeológiai helyzete nem kielégítő. Ennek ellenére idegenkedett az egyesítéstől, mert bizonytalannak látta, hogy az állam belátható időn belül meg tudja hozni azt az anyagi áldozatot, ami előfeltétele a további munkának. Véleménye szerint az állami kezelésbevétel esetén a helyi önkormányzatok teljesen elveszítenék befolyásukat, s kifejtette, hogy ezt a „tudományos érdekekkel tökéletesen összeegyeztethető helyi és egyéb gyakorlati érdekek szempontjából nézve igen károsnak tartja." Attól is félt, hogy a tervezet megvalósítása az ország akkori elesettsége és az egyéb állami feladatok sokasága következtében esetleg hosszú időt vesz igénybe.

2 így tehát a múzeumok egyesítése egyelőre elmaradt. A háborút követő néhány esztendőben a pécsi-baranyai múzeumok vezetői inkább a meglévő gyűjtemények kiegészítésére, gyarapítására törekedtek. A Vármegyei Múzeum állománya 1946-ban 36 655 db tárgy volt. (Ebből 14 600 a régiség, 18 173 az embertani, 3525 a néprajzi és 357 a fényképészeti negatív tárgy.)

3 1947-ben, egy év alatt 36 655 tárggyal gyarapodott a régészeti anyag.

4 A további gyűjtés azonban nehézségekbe ütközött, mert a múzeumnak nem volt raktára. Az erre a célra szolgáló helyiségekben idegen lakók voltak. Három év múlva újra napirendre került a múzeumi gyűjtemények egyesítése. 1949. április 13án Radnóti Aladár, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének helyettes vezetője értesíti Baranya Vármegye alispánját, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatósága megbízta a Megyei és Városi Múzeum néprajzi és régészeti anyaga kicserélésének levezetésével.

5 A sok tekintetben hasonló gyűjtőkörű két pécsi múzeum különállása mind ez ideig akadályozta a modern értelemben vett egységes kiállítás rendezését. A rendelkezésre álló múzeumi helyiségek célszerű kihasználása szempontjából is szükség volt a cserére. A Városi Múzeum régészeti anyagát — egyelőre csak a kiállítási anyagot — átszállították a Vármegyei Múzeumba, a tulajdonjog fenntartásával. Ugyanígy a Vármegyei Múzeum néprajzi anyagát — letétekkel együtt — a Városi Múzeum helyiségeibe szállították. A két egyesített gyűjteményből — a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége múzeumrendező brigádjának segítségével — ha-