Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)
Művészettörténet - Mendöl, Zsuzsa: Apáti Abt Sándor és működése a Zsolnay-gyárban
APÁTI ABT SÁNDOR 317 körben öttorony két rövidülő párhuzamos egyenessel aláhúzva, majd alatta, illetve mellette félkörben Zsolnay Pécs felírás szerepel. E jegy eozinos festéssel vagy aranyozással is előfordult. Használták az egyetlen pontozott körbe foglalt öttornyot, alatta felírással, de az egyszerű, beütött álló nagybetűs Zsolnay Pécs jelölést is. A plasztikus, illetve a festett jelzés egyidejű használatát nyilvánvalóan a tárgy anyaga tette indokolttá. A rusztikusabb, vastagabb falú grés edények beütött, vagy plasztikus jelzést kaptak. Az iskolamunkák gyakran jelöletlenek, vagy a készítő benyomott betűjelével ellátottak. Abt kerámiái a tervekhez viszonyítva olykor csalódást keltenek. Ez azzal magyarázható, hogy a formát néha többféle mázzal, illetve dekorral is gyártották s egy Önmagában is mozgalmas, önálló ornamensként élő formán ez disszonanciákat szült. ítéleteinkben elsődlegesen szignált terveire és kerámiáira szorítkozunk, hiszen a fazonkönyvi formákhoz, azok plasztikus dekórumaihoz a szín és a máz hatásai társulhattak. A gyári fazonkönyvekben a tervezők nevének beírását, a tervek azonosítását jórészt az egykori kortárs és munkatárs Nikelszky Géza végezte. Abt első, bejegyzett terve (8. könyv 5421. 1898. V. 18) klasszikus hasas váza, amelynek vállára helyezett álló nőalakszobrok képezik az edény fülét. Felfogásában, típusában a dán porcelán edényekkel (a koppenhágai Bing és Groendahl) rokon. Ez a dán kerámia technikai újításait tekintve korszerű, — Abt esetében mégis elsődlelegesen csak formai — orientációt jelent. A francia kerámia magas technikai színvonala Zsolnayt már korábban is annak tisztelőjévé tette, törekvései irányadóak voltak számára. Franciaországban a „l'art du Feu" csoport orientális érdeklődésének megfelelően — már a múlt század végén — japán és kínai mintára magas tüzű mázakkal díszített kőcserepet, grést alkalmazott. 22 A Zsolnay gyárban Abt használta legtöbbet ez anyagot, karakterét, lehetőségeit a tervezők közül legjobban ő érezte meg. Főként az 1903-as és 1904-ben tervezett vázáinál használta. A XX. század kerámiaművészetében kedveltté váló technikával: a szabadkézi formázással is dolgozott. Az első gyári éveiben figurális, plasztikai feladatokkal foglalkozott, valamint kerámia képeket készített. Feladatainak jó része erősen kötött, mint a párizsi világkiállításra készített huszár sorozat, amit a magyar állam rendelt meg a Zsolnay gyárban, s a mintázó feladata csupán a viselettörténeti és katonatörténeti illusztrációk plasztikus áttétele volt. Az akadémiai képzettségű Abtnak ez nem jelentett különösebb nehézséget. Kis portrészobrai (Madách Imre, Trefort Ágoston, 1899 23 , majd Kossuth Lajos portréja 1902ből) megcsillantják mintázó készségét, felfogásában azonban a korszak akadémizmusához állnak még közel. 1900-ban készült kettős portréja (grés dombormű: ltsz: 51.4302, Fc. szám: 5816) munkásházaspárt ábrázol. Kifejezésében a századforduló „szegényember festészetének" szellemévei rokon. Öregasszony szobra (ltsz: 51.5343, Fc: 6388) eozinos, több féle színváltozatban is készült. A mesék világából előlépő kedves zsánerfigura. Néhány, alakos edényén, kakasos vázáin (ezeket többnyire Abt tervei alapján Mack Lajos mintázta) már erőteljesebb stilizálás jelentkezik. Karikirozásban mértéktartó, az ábrázolás az edény formájával összhangban van, sőt éppen az edény formája a figura karikirozásának eszköze. Állatfigurái jól jellemzett, de csak kis mértékben stilizált alkotások. Az ábrázolásra került állatok kiválasztásában az egzotikum is szerepet játszott. Fauncsoportos vázája, karjára hajló, ülő férfiaktot ábrázoló reliefje már a szecesszió szokványfeladatainak egyéni megoldása. A tömegízlést szám.ba vevő üzleti érdek kihatása a gyári tervezésre a többi szokvány is: álló nőalakkal díszített gyertyatartó, bő ruhás rohanó nőalak, akinek lebegő kendőjéből tálacska képződik. Abtnak ezekre a nőalakjaira nem a mozgás, inkább a mozdulat a jellemző, figurái egy-egy hatásos, deklamáló pózban jelennek meg, elmaradhatatlan, „szél fútta" kendővel karjukon. Allegorikus szobrocskái szenvelgően, vagy patetikus színezettel hangsúlyozzák a szecessziós érzület és nőfelfogás alapvető képleteit: az erotikát, végzetszerűséget. (Luna, Rózsaillat, 1900; Fc: 5494, 6064) Ez utóbbi a Ver Sacrum egyik címlapképével rokon. 24 E figurák személytelenségében a korszak idolumot képező törekvése jelentkezik. Másutt épp a személytelenség az emberalakot csak formaként kezelő nivelláló magatartásból adódik. Abt korai edényein a fül, illetve a fogó feladatát betöltő álló alakok dekoratív sziluetthatásra építettek, szimmetriájuk bizonyos ünnepélyességet kölcsönöz az edénynek. A funkciót e plasztikák kevésbé szolgálják, inkább a tapintás, illetve a szem számára szolgáló ínyencségek. (Fc. 5431. 1899-ből.) Gauguin 1886—8SHsözött készült kerámia edényein megjelenő figuráknak mintegy késői leszármazottai a XX. század első éveiben a vázák oldalából kiemelkedő, gazdag mozgású sellők, najádok, tritonok, táncolók tömege. A későbbiek folyamán ezek mozgásának nyugtalan vonalrajza, elvont vonalornamense marad, de mellettük gyakoriak a díszítésben a természethűen ábrázolt, szabadon mintázott vagy öntött növénymotívumok.
