Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Gádor István művei a Janus Pannonius Múzeumban. Gyűjteményismertetés

292 HÁRS ÉVA tapadó öreg házak sora végigkúszik a vázák felü­letén, azokat egészen befedi, mint egy teljes pa­noráma-kép. (34—36. képek.) Vázáinak egy má­sik csoportja madaras rajzokkal készült. Egyszerű bokály formákat választott, vagy keskeny nyakú, öblös testű vázákat formált, nagyobb méretekben, amelyek lehetővé tették a gazdag díszítést. Ismét előkerült az „íróka", engobos alapon fehér, plasz­tikus rajzot, többnyire madarakat alakított vele a művész. (37. kép.) Másutt vörösbarna ecsetrajz­ból került a váza felületére a hajladozó ágak, fi­nomvonalú levelek között pihenő sasmadár. (38. kép.) Az ábrázolás folyamata ilyenkor mindig a teljes felületet betölti, a váza, mint kerek plaszti­ka, a minden-oldalról szemlélhető művészi ábrá­zolás tolmácsolója. Ezekben az években művé­szeink közül néhányan az újat kereső kísérletek helyett régi emlékeikhez fordultak. Gádor István egy halas kompozíciót alkotott, amely szín- és formaképzésében a húszas évek stílusához, a Wie­ner Werkstätte kerámia-munkáihoz vezette visz­sza a művészt. (39. kép.) Az emlékezés nem volt maradandó. Gádor kí­sérletező kedve hamar túllépett rajta. A kompo­zíció szerkezeti felépítéséből kiindulva, az előbbi­nél sokkal racionálisabb kerámiaplasztikát alko­tott. Hal, hullámokkal című művén (40. kép) már nyoma sincs a díszes, naturális formaalakításnak, itt a zárt, szerkesztett, fegyelmezett vonalak ural­kodnak. Ez a gondolat ismét további egyszerűsí­tésre késztette. Kertplasztika — elemekből с mű­vénél (41. kép) talán az előző kompozíció „hul­lám"-jának plasztikus megformálása adta a gon­dolatot a művésznek, hogy hasonló, egyszerű sza­lag végtelenné összeragasztott eleméből további „építkezéssel" térplasztikát alakítson, amely a környezet, a modern kert, a játszótér dísze, oda­illő tartozéka lehet. Gádor István későbbi, az 1970-es évek elején sorozatban készülő elem-tér­A művész a Zsolnay gyárban, 1974-ben készült térplasztikáival. plasztikáinak ez a mű talán első kísérlete lehe­tett. 1954—1960 között Gádor István szemléletében ismét a szobrász plasztikai látása vált hangsúlyos­sá. Simavonalú, gömbölyített felületű „szobro­kat" mintázott, amelyek emberi alakra, fejre, madárformára utaltak. Szigorú, zárt formák, amelyeknek körvonala élesen rajzolódik a térbe, s amelyek tömege súlyos, monumentális hatású (42—44. képek). Máskor viszont éppen a karcsú, hajlékony formák jellemzik alkotásait (45—46. képek). A kerámia „használati" célszerűségére a művész itt természetesen nem törekedett, célja a környezet szépítése, a formák harmóniájával su­gallt gyönyörködtetés. Sokszor azonban ezt a két célt összekapcsolta. Több vázát formázott olykép­pen, hogy a vázatest egy nőalak torzója, de alkal­mas arra, hogy virágot tartsunk benne. így a vi­rágcsokor kiegészíti, mintegy befejezi a művészi alkotást. (47. kép.) Az ötvenes évek végén ez a perszonifikáció különösen erőteljesen jelentke­zett Gádor István alkotásain. Ahol a váza, vagy szobormű alakja nem utalt emberre, erősen el­vonatkoztatott értelmű figurák rajza jelezte a mű­vész közösségi szándékát, emberi kapcsolatait. (48—53. képek.) Gádor kiváló technikai tudását és mindig meg­újuló, friss alkotó szellemét bizonyítja a hatvanas években készült tálak végtelen sora és számtalan változata. A mázkísérletek, technikai újítások a tálak egyszerű alapformáin könnyebben végezhe­tők, a keramikus mesterség sajátosságai — az alapanyag, a máz, a rátett díszítés vagy rárajzolt ábra összefüggései tisztábban mérhetők. Gádor élt ezzel a lehetőséggel. Miután dísztárgyat készí­tett, mindenekelőtt a formát egyszerűsítette. A szabályos, kerek tálforma nála szabálytalanná vált, a perem különvalósága megszűnt, a belső díszítés szerint hangsúlyozható, vagy elhanyagol­ható lett. A kerek forma elnyújtása, torzítása ha­sonlóképpen az ábrázolás célját szolgálhatta (54 —55. képek). Gádor máztechnikai bravúrjainak legszebb és legérdekesebb példáit őrzik e tálak, amelyeknél különböző fémek, üvegek megolvasz­tásával, ezeknek az anyagoknak a hagyományos mázakkal és festésmódokkal történő együttes al­kalmazásával a felületek csodálatos gazdagságát és változatosságát érte el. (56—59. képek.) A tálakkal egyidőben Gádor a kerámia képek, ill. falburkoló kerámiák számos változatát készí­tette el és sajátos, egyéni szemléletét alakította ki. A többnyire 20x40 cm-es méretű lapokon áb­rázolásait szabadabban alakíthatta, mint a kerek tálakon. 2 A szögletes forma ugyanakkor a geo­metrikus szerkesztettségre, architektúra ábrázo­lására, s egyfajta rajzi „építkezésre" késztette. A múzeumi gyűjteménybe került sorozat ábrázo­lásai a figurális rajzok mellett főként ezt az épí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom