Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)
Művészettörténet - Aknai, Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis néhány tudománytörténeti problémája
286 AKNAI TAMÁS stílusmeghatározása. A korstílus elméleti meghatározásának útján természetszerűleg kellett eljutni a két világháború közötti időszak reprezentatív stíluseszményeinek, a 20-as és 30-as évek totális stílusának megragadásáig. 68 A „háború előtt" kiszólás, a „belle époque" iránti nosztalgia az „I'll see you again" és a „we'll meet again" dallamai, a színesre festett party-autók, a spray, a bege, a raffinement újabb izgalmai is benne voltak már ebben a Hillier által „totalitarian stylnak" nevezett képletben. Az art nouveau elmosta a határt a „fine" és az „applied art", valamint a „decorative" között, s mindez a 20—30-as évekre felvesz egy egészen határozott funkcionális jelleget, mely Paul Poiret-ből és Coco Chanelből ugyanannyira táplálkozik, mint a Bauhaus szelleméből és az Esprit Nouveauból, Boucheron 1903-as teáskannájának alakjából és Puiforcat 1937-es edényeinek áram vonalaiból. Akkor, amikor a szecesszió stílusának specifikumait meg akarja határozni a művészettörténet, újra csak képtelen, de lokálisan érthető szóösszetételeket alkalmaz, és mindjárt ezzel is kifejezi a szeceszszió dinamizáló tulajdonságait. Maurice Reims könyveiben a következő megjelöléseket gyűjtötte össze az 1900-as évek művészetére 69 : Stile 1900 stile nouille, liberty styl, stile floreale, arte floreale, stile Morris, stile Metro, stile coup de fouet, stile Maximus, stile Gaudi, stile Guimard, yachting styl, Glasgow school, modernsta, Jugendstil, Lilienstil, belgische Stil, Veldestil, Studió-Styl stb. Az „art deco" formatörténeti előzményei ugyan a szecesszióba nyúlnak vissza, de oly mértékben nem válik újra a díszítmény uralkodóvá ebben a művészeti „stílusban", mint a szecesszióban. Nem élt már a „lambrequin" felszínessége. És amikor a szecesszió nem felelt a mozdony, földalatti, mosógép, és villanylámpa kihívására, a művészet és technika diskrepanciáját sem volt képes áthidalni. Az art nouveau ideológiája a művészeké volt. Az „art deco" a formatervezők gondolatvilága lett. Amíg az „art nouveau" tanulsága a folklorisztikus hagyomány társítása a funkcionális helyzetbe kerülő, szélesen értelmezett műtárgy mellé, addig az „art deco" a félig előregyártott házak teljesen előregyártott nyílászáróiból, nikkelezett fémcsövekből — vagyis a Bauhaus mű1 Idézi Németh Lajos: Minerva baglya. Bp. 1973. 8. 1., 24. jegyz. 2 Pogány Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészeiben, Bp. 1959. 6. 1. 3 Bialostocky: Stil und Ikonographie. Dresden, 1965. 9. 1. helyeiben kialakított lehetőségekből — formálta meg jellegzetességeit. A mozdonyokra és autóbuszokra, házak homlokzataira ragasztott mustrák valamely individuális díszítőkedv megnyilvánulásai voltak, hozzátoldás, mint a cigánykaravánok összkomfortos lakókocsijaiból kitekintgető tarkabarka ruhás figurák, vagy John Lennon Rolls Royce-ának pszichodelikus látomásokkal telefestett hűtője. A cezanne-i „moyens d'expression de sensation" lehetőségeinek háttérbeszorítása volt az art deco, és ebben az értelemben közhelyszerűen kibékítette önmagán belül a korai konstruktivizmus és expresszionizmus elméleteit, azokat a formális elméleteket, melyet Giedion W. Karola szavaival Kandinszkij is „valamely irracionális és misztikus egység érdekében a rajz elemeinek új formális rendszereként" közölt, de Doesburg és Gropius elméleteit is. Az „art decoban" már meglehetősen nehéz a festészeti-szobrászati-építészeti egységes térformálási koncepciót kimutatni, bár az állandó, és meghatározó keret, az építészet ekkor váltja be a személyes és kollektív „konfort" igényén keresztül Berlage és Muthesius nagy álmát. Ugyanekkor a „designer" is megjelenik, a lakberendező, aki esetenként lekerekíti a derékszögű sarkokat, karavánszerájt varázsol a negyvenedik emeletre, vagy az „Ile de France" óceánjáró luxuslakosztályaiba kiosztja Lorenzo Medici elefántcsontkarszékének tökéletes mását. Az „art deco" magyar hatása is igen jelentős volt, tárgyakon keresztül bizonyíthatóan létezett. Kádár Béla, Bortnyik Sándor, Molnár Farkas stb. tevékenysége is jól illeszkedik e stíluskategória keretei közé. A képző és építőművészeti szintézis megoldásait követni kell mindazokban az újkori alkotásokban, melyek úgyszólván előzmény nélkül jöttek létre. pl. a mozi építésével kapcsolatos komplex feladatokban. Az építészet, technika, művészet, közönség problematikája az urbanisztikában válik egységes testté, s a szociológiával, politikával karöltve teremt koegzisztenciát az egymással csak oly kivételes esetekben összehangzó alkotási területek között. 70 Rendkívüli feladatokat ad a kutatás számára a szocializmus művészi eredményeinek szimultán szemléletére való törekvés. E munka elvégzése jövendő kötelességünk. /[ Francastel, Pierre: Művészet és társadalom, Budapest, 1972. 391. 1. 5 Véllek & Warren: Theory of Literature, London, 1963. 129. 1. Idézi Miklós P.: Helikon, 1968. 3—4. 338. 1. 6 Marx, Karl: Gazdasági-filozófiai kézirat 1844ből. Bp. 1962. 73. 1. JEGYZETEK
