Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Helytörténet - Horváth, Csilla: Mozaikok a pécsi kisipar történetéből az 1930-as években

160 В. HORVÁTH CSILLA így hozták meg az egyezséget, s befejeződött a sztrájk.

40 1935-ben az építőipari segédek sztrájkoltak béremelésért, 10—30 filléres emelést kértek, azonban csak 2—3 filléres emelést kaptak a vállalkozóktól, mert igen alacsony összegért vállalták el az építkezést, hogy egyáltalán megkapják a munkát.

41 1936-ban ismét a konfekció számára dolgozó szabók kezdenek bérsztrájkot 30%-os emelést követelve. A kereskedők azonban csak 20%-os emelést adtak.

42 1936-ban a cipészsegédek is bérmozgalmat indítottak 60—70%-os béremelést követelve, ugyanis csak 32, 22, 11, 8—12 filléres órabéreket fizettek nekik. 12—15%-os béremelést értek el, de kb. 60 segéd továbbfolytatta a sztrájkot, azonban ők sem kaptak több emelést.

43 1941-ben a szociáldemokrata szakszervezetbe tömörült asztalossegédek munkabéremelési kérelmet terjesztenek be az Ipartestület Asztalosipari szakcsoportjához. Elutasítják őket, mert a szakcsoport nem határozhatott el béremelést. Ez a legkisebb béreket megállapító bizottság hatáskörébe tartozik. Oda utasítják őket, s ha a munkaadók is indokoltnak tartják az emelést, akkor megkaphatják ezt. Sztrájkot a?.ónban nem indítanak az asztalossegédek.

44 1935-ben kezdték bevezetni fokozatosan a 8 órás munkaidőt. Ez eddig 11 és 9 és fél óra között váltakozott a különböző iparosoknál. A segéddel dolgozó asztalos mesterek a 9 órás munkaidő mellett döntöttek, mivel ez a segéd nélkül dolgozóknak megengedett. Nekik az üzleti, művezetői, kalkulátori, könyvelői munka sok idejüket veszi igénybe, s a tényleges munkára kevesebb időt tudnak fordítani.

45 1936-ban országosan meghatározzák a segédek legkisebb munkabéreit. Pécsett az asztalossegédek elfogadott legkisebb bérét a gyakorlatban eltöltött időtől függően 30—60 fillérben állapították meg. A kárpitosoknál is ugyanezt fogadták el, ezenkívül a túlórázásért 25%-os pótdíjat kaptak. Ezekben a szakmákban a gépmunkások 40— 60 fillér között kaphattak szintén a gyakorlatban eltöltött évektől függően.

46 Az építőiparban így alakultak a bérek: Kőműves és ácsmesterek legmagasabb órabére 60—44 fillér, a legalacsonyabb bér 38—34 fillér. Segédmunkások legmagasabb bére 28 fillér, legalacsonyabb 22 fillér, segédmunkás nőknek legmagasabb 22 fillér, legalacsonyabb 14 fillér.

47 A húsiparban a segédek legkisebb munkabérét ismét csak a gyakorlati évektől függően 18— 34 pengő heti bérben határozták meg. A 4 szakmunkásnál többet foglalkoztató üzem első segédje vagy üzletvezetőjének 36 pengő a heti keresete.

48 Az iparosok képzése és továbbképzése nehéz probléma volt. A 150. oldal grafikonjából kitű-» nik, hogy a kisiparosság utánpótlása körül bajok vannak már ebben az időben. Minden vállalkozás annyi ideig életképes, ameddig megfelelő, sőt magánál képzettebb utánpótlásról tud gondoskodni. A tanoncok számának csökkenése mellett a meglévő tanoncok képzettsége is egyre hiányosabb. Jól látják ezt a kisiparosok érdekeit képviselő ipartestületek, s a legkülönfélébb módon igyekeznek ezen segíteni. Először is az Iparosok Lapján keresztül többször is felhívják a tanonctartó mesterek figyelmét, hogy a mesterségét jólértő iparost neveljenek tanoncaikból, s ne a házkörüli munkák kisegítőinek használják őket. így lesznek majd kontárok és gyenge képességű iparosok, akik tovább nehezítik a többi iparos amúgyis nehéz helyzetét. A versenyképes kisipar megteremtésének egyetlen módja lehet csak: a jól és szakképzett iparos osztály megteremtése. Ez pedig mindenkinek érdeke. A tanoncok iskolában eltöltött idejét nem szabad fölösleges időtöltésnek minősíteni. 1929-ben javaslatot tesznek az új ipartörvénynek a tanoncoktatással foglalkozó részéhez. 1. Csak 6 elemi után lehessen az iparostanonc iskolába iratkozni. 2. 3 éves legyen a képzés ideje. 3. Segédlevelet csak az kaphasson, aki a segédvizsgán megfelelő eredményt ért el. A mostani helyzet ugyanis az, hogy 2 elemivel is felvesznek a tanonciskolába, sok a mulasztás, s vannak olyan esetek, amikor már 1 év múlva felszabadulhatnak. Ezek semmiképpen nincsenek hasznára a kisiparnak.

49 Ennek értelmében hozták létre 1929-ben elsőként az országban ,,az első modern nagy perspektívák elé tekintő szakirányú iparostanonc iskolát". Modern berendezését és felszerelését a helyi Ipartestületi Szakosztályok készítették. Az iskolát a Rét utcában építették. Gyakorlótermük van a pincéreknek. Rajztermük van a fémiparosoknak, díszítőiparosoknak, bőriparosoknak, faiparosoknak, építőiparosoknak. Műhelyük van a női szabóknak, építő-, fém-, bőriparosoknak és az asztalosoknak. Fizikai és kémiai előadók is találhatók. Mellette épült fel a 80 személyes tanoncotthon.

50 A következő évben az iparostanonc iskola nagysikerű rajzkiállítást rendez a környék más ilyen jellegű iskoláinak részvételével.

51 Az erőlködések és eredmények ellenére az iparosság sőt vezetőik is keveset törődnek az iparosoktatás ügyével. Nem tudják megérteni, hogy a kisiparosság nemcsak az általános gazdasági válság miatt, hanem amiatt is sínylődik, hogy termelésével, munkájának kvalitásával nem tud lépést tartani a szükséglettel. Hiányzik az iskolai felkészültség, a szakképzettség, üzleti látókör, rek-