Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)
Régészet - Maráz, Borbála: Chronologische Probleme der Spätlatenezeit in der Südtiefebene (Südost-Ungarn)
124 BORBÁLA MARÁZ rokban fordul elő leggyakrabban. A székkutasi tál analógiái hasonlóképpen LT С—D-korú temetkezésekből származnak. 7-17 A lignitkarperec és a bronz övlánc ahhoz a LT C 2 —D periódusokra keltezhető lelethorizonthoz tartoznak, melynek többi jellegzetes leletét grafitos-fésűs agyagcsöbrök, vas övláncok, késő LT-drótfibulák, üvegkarperecek és három-négytagú hólyagos lábperecek alkotják. 18-54 Az utóbbi tárgytípus, mely à "székkutasi sírból is ismert, a Kárpát-medence egyik legjellegzetesebb késő LT típusa; a rajta kívüleső területeken teljességgel hiányzik. 55-57 A 10—-6 tagú változat nem tekinthető közvetlen tipológiai előzményének, mert a két variáns között a L TC 2 idején hiatus van és az ez idő alatt használatban levő tárgyak közt egyetlen olyat se találunk, mely összekötő kapocs lehetne köztük. 58-59 A három és négytagú hólyagos lábperecek esetében az egyes példányok közt gyártásuk vagy felhasználásuk szempontjából semmiféle időrendi különbség nem mutatható ki (kísérőleleteiknél sem!), éppen ezért igen nehéz és hasztalan próbálkozás ezen tárgytípus elterjedését bármilyen i. e. II— I. századi történeti eseményhez (pl. boi vándorlás) kötni. 62 Az egész Kárpát-medencében ugyanis a LT С periódus kezdetétől (sőt már a LT B 2 /C fordulójától) kezdve az LT D végéig, de legalábbis i. e. 50 tájáig a kelta temetőkben és telepeken igen egységes leletanyagot találunk, amelyben az egyes divatváltozások egyformán és kimutatható időrendi különbség nélkül játszódnak le a Kárpát-medence különféle tájegységein. A LT C 2 és D periódusok határát nem lehet konkrétan meghatározni, de az ide sorolható leleteket sem tudjuk tipológiai és kronológiai szempontból szétválasztani; 60-61 így aztán a boi vándorlás eseményéhez sem tudunk konkrét régészeti anyagot kapcsolni. Az elmondottak értelmében a székkutasi sír földbekerülésének idejét csak nagy általánosságban határozhatjuk meg ésaXT C 2 —D periódusra keltezhetjük. A mártélyi temetkezés viszont — az üvegkarperec alapján — az i. e. I. század második felére datálható. Az üvegkarpereceket ugyanis a kutatás általában késő LT leletnek tartja és használatuk idejét az i. e. II— I. századra keltezi. 69-72 A karperecek közül viszont a mártélyi példány áltál képviselt variáns LT D-korú,. i. e. I. század végére keltezhető lelőhelyeken fordul elő, ahol pénzleletek datálják pontosan. 73-8a Történeti következtetések Üvegkarperece alapján a mártélyi sír, kerámialeleteit tekintve pedig a földeáki temetkezés és az apahidai temető néhány sírja, 68 továbbá a Csongrád — Vidre szigeti kis telep 67 az i. e. I. század második felére datálható és azt bizonyítja,, hogy a Dél-Alf öld és Erdély területe nem néptelenedett el a dákok és Burebista hódításai következtében. Erre egyébként sem írott történeti, sem pedig régészeti adatunk nincs; olyan dák leletek, melyek az i. e. 50-től a szarmaták alföldi betelepedéséig terjedő korszakot kitöltenek, a mai napig nem kerültek elő a Kárpát-medence keleti felében. 65 A dákok i. e. I. századi mozgolódásaira mindössze a körösszakáli köztársaságkori éremlelet utal. 66 A késő LT-kori keltaság Kelet-Magyarországon és Erdélyben kis kiterjedésű falvakban és vicusokon élt egészen a szarmata jazyg törzseknek az Alföldre történő beköltözéséig. 107 Az időszámításunk kezdete és az i. sz. 20 körüli időkbe*?-hagyták el a kelták az Alföldet ; egy részük (a csallóközi és a szlovák alföldön élő keltákkal együtt) az ÉK-i Kárpátok felé vándorolhatott, ahol ebben az időben (a nyugati germán előretörés következtében is) a lelőhelyek igen megsűrűsödtek (lásd Puchov-kultúra!). 108 Az alföldi kelták másik része pedig DNy felé, a Scordisci közé menekülhetett, amit a Dráva—Száva—Duna közti területeken koncentrálódó és megszaporodó oppidumok bizonyítanak. 109 Annak, hogy az i. e. I. században megerősödött dákok nyomása és hódító tervei az Alduna-vidék és a Szerémség (azaz a Scordisci szállásterülete), nem pedig az Alföld felé irányult, az antik auctorok adatain kívül legfontosabb bizonyítéka éppen a szerémségi késő LT-oppidumok létrejötte (védelmi célból), valamint az Alföld területén a dák hódítások idején is helybenmaradt keltaság leletanyaga.
