Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: Az ormánsági „szépasszony” helye a magyar néphitben

232 ZENTAI TÜNDE rontották — azt elmentem, de már akkorra meghalt, már a lánya gyógyétott. Az még mindég él, de a rendőrség megtiltotta neki, mert állítólag sokat kért. Ez igaz vót, így történt, ha nem röstellném, meg is mutatnám a lábomat, meglátszanak rajta a sebhelyek most is. — Nem is apja, hanem most jut eszembe, ipa vót a Fekó bácsi a mastani j avasasszonynak. [Drávacsehi, Szolga Sándor, sz. 1906.] 7. Kislányok vótunk, karácsony előtt, tudom, még ilyen szerdai napon történt, elmentünk ki az udvarra, csúszkáltunk. Vártunk az édösanyámat haza, Siklóson vót, hogy hoz nekünk valamit karácsonyra. Kimentünk, csúszkáltunk, a szülinek föl volt törve a sarka, nehezen csúszkált. Pedig csak mint egy lavór kerülete, akkorika kis víz vót befagyva, azon csúszkáltunk, azt térdre esött, megütötte a térdit, még aznap fönn vót, másnap is, de fájt neki nagyon. Az édösanyám elvitte mindjárt csontrakóhoz, gondóták, hogy eltörött a térde. Na, aztán az valamit csinált neki, de semmit, úgy hogy fájt csak, fájt neki tovább. Nahát elvitték az orvoshoz, nem látott rajta semmit, ugye akkor még nem vót ilyen nagy tudás, mint most az orvosok. Aztán akkor persze hát ez így csak maradt, maradt, akkor fogta magát a bátyám, elment Szalántára a javasasszonyhoz, mer azt mondták, hogy nézzük, kérdözzük meg, hogy ő nem tud-e valamit csinálni. Az azt mondta neki, hogy kilenc határnak a kilenc féle gyümölcsfa ágábú vigyen haza, de úgy, hogy jöttibe-mentibe ne szóljon senkihöz. Aztán azt főzzük meg, és azzal gőzöljük. Hát bizony meggőzőték, sajnos, vizes borogatás kellött volna a mostani tudás szerint. Ugye? Azt mondta a javos, hogy belelépött szépasszony tálába, ezer asszongya, ezer dagadt meg a lába, ezer fáj neki. És azt mondja, ha ezt a gyümölcsfát megfőzzük, azt mondja, ennek használni köll, mer ha ez nem használ, akkor nincs olyan orvos, aki meggyógyítsa. [Csányoszró, Jozip Péterné, szül. 1914. — Mf.] 8. (Mire mondták, hogy „Belépett a szépasszonyok tálába?") Hát én nem tudom, tuggya, csak az én uram igön sokszor beszélte, hogy annyira igyeköztem haza, de hát csak elmaradtam, elmaradtam, mer hát ha az embör belelép a szépasszonyok tálába, akkor nem tud elgyünni haza. Hát hogyhát mi vót az a szépasszonyok tála, hogyan vót, vagy miképp vót, hát én eztet nem tudom. (Hol lehetett belépni?) Hát éjjel, éjjel, mikor járkáltak. Hát ez olyan babonaság vót ám, hogy éjjel, mikor járkáltak, mer nincs ám az a szépasszonyok tála sohon se. [Zaláta, Iván Péterné, szül. 1896. — Mf.] 9. (Ki volt a szépasszony?) Itt vótunk harmincegyben, itt Csányoszróba a pásztorházná, itt e. Ménesgulyásnak szegődtem ide, izé csikósnak, másképp ménesgulyásnak. Bátyámnak vót kis Laji nevű fia, a kisebbik bátyámnak, és az március harmincadikán aludt az ágyán, külön aludt az ángyomtu, mer mindig sírt a kis gyerök, a bátyám külön aludt, így letették a szalmazsákot az ablak elé. Má kezdött virradni, még ki se virradt egészen, akkor valami hármat rásuhintott a högyibe a vánkosra, így a bátyám betakarózott, — a högyibe hármat, mintha hosszi pácával vágtak vóna rá, csak úgy suhant. — A bátyám azt hitte, hogy ángyom izél, még rászólt az ángyomra, hogy: „Mi van veled? — az ángyomnak mondta — hogy ilyent ütöl?" hogy minek bánti ütet. „Én nem bántom" — az ángyom mondta, akkor a bátya azt mondta, hogy olyant ütött hölgyibe hármat, hogy. Akkor a néném is fölébredt, az mondta: „Ni ott van!" — aszongya — egy olyan tiszta fehér szoknyában, öltönyben van ott az ágy előtt, ott áll, néz arra az ángyom felé, meg ahol a néném szólt, arra is nézött az a, olyan fekete arca vót neki, nagyon csúnya, annak a fehér alaknak. Fehér, izé tiszta fehér szoknya vót rajta. A néném azt mondta, hogy: „Ni, ott van!" A mustohám meg meghallotta, és leugrott, az izé, ágyrú, a kilincshő odaszaladt, hogy majd, akkó má kimönt, a néném mög mondta, hogy most megy ki, most megy ki. Néztünk, és nem láttunk egyőnk se, csak a néném látta. A mustohám fölugrott, hogy leköti a kilincsöt, leköti, hét éves gatyamadzaggal, azt nem sikerült a terve, lekésött a mustoha, hogy. A néném vót a anyámnak a hetedik gyeröke, a néném, a testvérnéném, hétbeli születésű. A néném látta meg. Egyőnk se, a néném háromszor mondta: „Ni, ott áll az ágy előtt!" Ott nézött, olyan csúnya fekete arcvonása vót neki. (És minek nevezték ezt?) Ezt úgy hittak, szépasszonynak, hogy valamikori. Ez 31-ben vót. [Csányoszró, Géczi József, szül. 1909. — Mf. ] 10. (Kik voltak a szépasszonyok?) Azt is hallottam mesélni az öregektől. Az öreg Kumanek bácsi beszélte mindig a szépasszonyt, hogy az erdőbe találkoztak vele, és — nem emlékszem rá. [Vajszló, Váczi Mária, szül. 1893. — Mf.] 11. Öreganyám is beszélte egyször a szépasszonyokat, hogy megnyargalták a lovat éjjel az istállóba. Ügy tudták meg, hogy beteg lett a ló, azt elmentek a besenci javoshoz, az mondta meg, azt adott is valamit, hogy azzal orvosolják, de nem emlékszöm ám má, mi vót az, valamit el kellött ásni a jászol alá, de még valamit adott, de nem emlékszök rá. Csak úgy mondta, hogy a szép-