Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Helytörténet - Madas, József: Török temető Pécsett

118 MADAS JÓZSEF északra, már akkor beépített terület volt, csak az utcától délre feküdhetett a kérdéses kert. Tehát valahol a mai Felsőmalom utca és az Irányi Dániel tér között, ahol a XVII-ig században a Tettye medre vezetett. A „mellett" kifejezést csak úgy értelmezhetjük, hogy a török sírok a kerttől keletre voltak, mivel a Tettyétől nyugatra már csak a várost övező út és a városfal árka volt. Vagyis az Irányi Dániel térre kell gondolni, összhangban látszik lenne ezzel a Dunántúl с napilap 1913. augusztus 24-iki számában megjelent egyik hír. Eszerint a tér közepe táján, a Fehér farkas vendéglő és a városi bérházak közötti úton, kábelfektetés közben több, szabályos sorban fekvő, jó állapotú csontvázat találtak. Fenti leírás a mai ,,Zipernovszky Károly" gimnázium és gépészeti szakközépiskola helyére utal, mely 1913-ban még beépítetlen volt. Mivel arról, hogy a talált sírok korát és jellegét meghatározták volna, nincs értesülés, mely a török temetőnek ellent mondana, msrészt keresztény temető azon a részen sohasem volt, feltehető egy itteni török temető léte. Végül a legteljesebb és legmegbízhatóbbnak látszó információt vizsgáljuk meg. Pinzger

7 kutatásainak legfőbb forrása — a most nem hozzáférhető — egykori jezsuita évkönyv, a Litterae Annuae Collegii Quinqueecclesiensis, tehát egykorú forrás volt. A jezsuiták birtokainak felsorolásánál a következőket írja: ,,A szigeti kapun kívül eső, dombra épült Xav. sz. Ferencről és sz. Rókusról elnevezett kápolna. Ezt az eredetileg török sírhelyet P. Bittevi a hívek csekély anyagi hozzájárulásával kápolnává alakította át és a „pestis-pátronusokról" nevezte el. A kápolnától délre terült el a török temető, amelyet a jezsuiták az alapítólevél értelmében lefoglaltak. (A kollégium építéséhez) a köveket az elhagyott török temetőből szállították a Miglio-féle bizottság engedélyével. A körülötte levő gondozatlan terület szintén török birtok volt. A kertnek szánt térség birtokba vételéhez hozzájárultak a Miglio-féle bizottság, Nagy adminisztrátor, Kéry Balázs. Keletre van a domb alján a Kerkjela-forrás, út Delisimunovich szöllőihez és temető, dél felé van más a szőlőkbe vezető út. Nyugaton a domboldalon túl volt a Tilesy alispán tulajdonát képező, elhatárolt kis völgy. Északon Wagner tricesimator birtokáig terjed. Az egész birtok hosszúsága 140, szélessége 120 öl." „A krónikásnál az előbb említett Kerkjela-forrás Idris baba forrás elnevezés alatt fordul elő. Ennek magyarázatára említjük, hogy Idris baba, aki valamikor Pécsett élt, s a törökök szemében szent volt és messze vidéken is nagy tekintélynek örvendett. Halála után a törökök tiszteletből 7 Pinzger Ferenc S. J. : Emlékezzünk régiekről. II. rész. Jézustársasága pécsi Pius-gimnáziumának Értesítője az 1935/1936. iskolai évről. pp. 8, 24, külön sírhelyet emeltek neki. Ezt alakították át utóbb kápolnává." Pinzger fenti, hitelesnek látszó közléseiből alábbiakat lehet megállapítani. 1. A mai Rókus domb a jezsuiták adomány útján nyert birtoka volt, az Idrisz baba türbével együtt. E birtok déli határa a mai Alkotmány utca vonala. Ez a terület nem volt török temető. 2. A jezsuiták XVII-ik századi Xavér kápolnája Idrisz baba türbéjével azonos, nem pedig a mai Xavér kápolna helyén állott, mint azt Szőnyi vélte. 3. Az Idrisz baba türbétől délre terült el a török temető, melyből a hosszú, vörös sírköveket a jezsuiták építkezésüknél felhasználták. 4. A Rókus dombtól keletre keresztény temető volt. 5.A jezsuiták építkezésükhöz a sírköveket nem a Jakováli Hasszán dzsámi közeléből, hanem a Rókus domb környékéről nyerték. Fentiekben voltak összefoglalhatók azok az eddig ismert adatok, megállapítások, amelyek pécsi török temetőkkel kapcsolatosak. Vizsgáljuk meg ezek után, hogy a fentebb említett, most előkerült 1714. évi okmány mennyiben járul hozzá a kérdések tisztázásához. Azok az adatok és az a leírás, melyet a tárgyalt adásvételi szerződés nyújt, nem szolgáltatnak elegendő támaszt a temető helyének és terjedelmének pontos meghatározásához. Azonban — mint később kitűnik — egyéb körülmények szerencsés összejátszása lehetővé teszi ezt. Az okmány teljes szövegét, feloldva az igen gyakori rövidítéseket, alább közöljük. A tituláris rövidítéseket változatlanul hagytuk. Nos Capitulum Cathedralis Ecclesiae QuinqueEcclesiensis, Memoriae commendamus tenoré praesentium Significando quibus expedit Universis: Quod Generosus Dnus Joannis Bana, tamquam Syndicus Confrater Rndorum Patrum Conventus Quinquie-Ecclesiensis Ordinis Minorum Sancti Francisci Seraphici, Provinciáé Divi Regis Ladislai, Coram Nobis personaliter constitutus; matúra prius et exacta animi Sui Deliberatione intra Sessionem praehabitam, voluntate etiam et consensu, imo et mandato Superiorum ejusdem Sacri Ordinis accedente, fassus est coram Nobis, retulitque vivae vocis Suae ministerio hunc in modum. Quomodo tum ex Regulato praelibati Sacri Ordinis Instituto; tum et Superiorum uti praeattactum esset, ordinatione, et mandato, antelatus Conventus, exiguos quosdam non — nullos fundos, hic in Territorio Quinque-Ecclesiensi, per varias Mattis Suae Sacratissimae Commissionis, ac praesertim Inclytam Administraturam Cameralem Budensem, pro necessaria dictorum Patrum ibidem degentium Subsistentia, eidem Collatos, amplius tenere, ac possidere neque posset, neque vellçt. Hinç idem Dnus Confrater Syndicus, com-