Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)
Régészet - Kiss, Attila: Megjegyzések a mai Szlavónia és Szerémség X–XI. századi ethnikai viszonyaihoz és az ún. Bjelo Brdo kultúra névadó temetőjének értékeléséhez
82 KISS ATTILA anyag alapján a X. század utolsó harmadának kezdete előtt nem kezdődhetett meg a temetkezés. De a feltételezett, legkorábbi 970-es ante que non és a Péter éremmel (1038—1041, 1044—46) keltezett korszak közötti kb. 70 esztendős időszakon belül úgy látszik, hogy a temető kezdésének időpontja — az elpusztult temetőrész cca 30 m-es kiterjedése alapján — inkább a felső időhatárhoz állt közelebb. (Ezredforduló?) A temető felhagyását ugyancsak az éremleletek és Brunsmid térképének tanúsága szerint nem lehet a XI. század utolsó harmadának elejénél sokkal későbbre helyezni. A temető jeltételezett keltezése tehát : a X. század utolsó harmadának elejétől (ezredforduló) a XI. század utolsó harmadának elejéig. A temető kezdésének időpontja — ha a történeti összefüggéseket is vizsgáljuk — kapcsolatba hozható a magyar államalapítás telepítéseivel 52 , vagyis azzal a betelepítési folyamattal, mely a dunántúli teljesen feltárt temetők egyik csoportjának létrejöttét is eredményezhette. A Bjelo Brdo-i temetőben a temetkezések abbamaradásának több oka lehet: 1. újabb áttelepítés, 2. áttérhettek a valamelyik közeli templomos helyen a templom körüli temetkezésre, 3. vagy esetleg a temetőhöz tartozó település elpusztulhatott a magyar—bizánci háború pusztítása során. (1071) Az elmondottakat összevetve megállapítható, hogy közép-európai méretekben a X— XI. századi szlávok régészeti kultúráját nem kizárólag, sőt csak kis mértékben jelenti a Bjelo Brdo kultúra, viszont a XI. századi magyarok régészeti emlékanyaga — temetőkben — csak a Bjelo Brdo kultúra területén kereshető. A kultúra eltérj edésé52 KISS 1968. nek legnagyobb része a Kárpát-medence magyar ethnikumának lakóterületeivel esik egybe, de ez a régészeti kultúra jelentkezik a Kárpát-medence szláv lakta területein is és Kárpát-medence szláv lakosságának is anyagi kultúráját jelenti. A mai Szlavónia és Szerémség területén — amely terület a két ethnikum lakóterületének határán fekszik — a régészetjjremlékanyagban a nyugati csoportnál a Bjelo Bido kultúra anyagát a köttlachi karantán-szláv és dalmata horvát-szláv hatás ; a keleti csoportnál a Bjelo Brdo kultúra anyagát a magyar ethnikum jelenléte színezi. Ez a helyzet egybevág a heterogén ethnikai képpel is, amire a nyelvészeti adatok már korábban is felhívták a kutatás figyelmét. A Dráva—Száva közén a két népesség közötti ethnikai határ egyedül a régészeti anyag alapján nem húzható meg. A történeti és helynévi adatok azonban hozzásegítenek ahhoz, hogy a régészeti anyagnak részletes közlése előtt meg nem ítélhető tárgyi és rítusbeli, jelenleg még minimálisnak látszó különbségei az ethnikai különbségek meghatározása szempontjából élesebbekké és megfoghatóbbakká váljanak. A Dráva—Duna—Száva köz X— XI. századi ethnikai viszonyainak tisztázása nagymértékben a jelenleg közöletlen temetők (Batajnica 102 sír, Vukovar 437 sír) és a szórványok publikálásától függ, akkor lesz mód arra, hogy a keleti, kevertlakosságú területen mikroanalízis során az ethnikai kérdés a megnyugtató megoldáshoz közelebb kerülhessen. 53 53 Ezúton mondok köszönetet Díenes Istvánnak és Györffy Györgynek dolgozatom lektorálásáért és tanácsaikért, Cs. Sós Ágnesnek a dolgozat megírásakor tett kritikai megjegyzéseiért.
