Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)
Régészet - Bándi, Gábor: Újabb adatok a bronzkori nyélcsöves csákányok elterjedéséhez
70 BANDI GÁBOR észlelhető, még akkor is, ha figyelembe vesszük az aunjetitzi előfordulásokat is. A típus koszideri időszakban igazolható továbbélése során sem mutatható ki lényeges területi szóródás. A készítésben és használatban, elsősorban a mészbetétes edények népe dél-dunántúli csoportja, illetve a rákóczifalvi csoport jelent változást, az ezidőben ugyancsak helyben maradó vatyai népesség mellett. A nyélcsöves csákányok ,,A-típusánál" mutatkozó időrendi adatok és területi szóródás egyaránt arra utalnak, hogy ez a variáns lehetett a fiatalabb. Ha a két forma elterjedését együttesen vizsgáljuk azonnal szembetűnik, hogy a „B-típus" viszonylag szűk területre korlátozható használatával szemben az ,,A-variáns" lényegesen nagyobb szóródást mutat. A felső Tisza-vidéken, illetve még tovább ÉK-felé, másrészt ÉNy-i irányban a Szlovák-Morva területeken jól megfigyelhető a használati centrum széttolódása. (6. kép.) A határozottan egységes funkciójú, lényegében azonos alapformát képviselő fegyver két típusának merev időbeli szétválasztására természetesen semmi alapunk és okunk nem lehet. A rendelkezésre álló adatok inkább arra alkalmasak, hogy egy jellegzetes Duna vidéki bronzfegyver földből előkerült darabjainál, — időrendi és területi szempontokat figyelve, — a merev tipológiai elemzés buktatóira figyelmeztessünk. Épp a nyélcsöves csákányok fentebb elemzett típusvariációi mutatják igen szemléletesen, hogy bár valószínűleg a szimmetrikus, ívelt pengéjű „B-típus" lehetett a zárt centrumban készített alapforma, mégsem lehet az „A-variánst" pusztán tipológiai utódának tekinteni. Az időben feltétlenül párhuzamosan, de a szomszédos népcsoportoknál elterjedt „fiatalabb" típus, sokkal inkább más műhelycsoportokat és divatot jelent. Ha mindezeken túl, még az egymás mellett élő népcsoportok időben bekövetkező történeti eseményeit, sorsuk esetleg eltérő alakulását is figyelembe vesszük, egy ilyen fegyver „életének" is lehet természetesen kronológiai jelentősége. Valószínűnek látszik, hogy pl. a nyélcsöves csákányok ,,Btípusának" használata, még a koszideri kincsleletek földbe kerülése előtt vesztett jelentőségéből a Duna vidéki eredőterületen. A Tisza mentén és tovább kelet felé Kárpát-Ukrajnában az „A-típust" használó népcsoportoknál inkább kitolódhatott ez az időhatár. Külön érdekes adat a nyélcsöves csákányok peremterületi továbbélésére a felsőbalogi kincs különös variánsa, 37 és egy kárpát-ukrajnai szórványos darab. 38 Ezek is az „Atípus" családjához sorolhatók, de a fok- és a nyélcső kiképzésénél már idegen tipológiai vonásokat mutatnak. összefoglalás : 1. A siklósi és Pécsszabolcsi leletek alapján a nyélcsöves csákányok „B-típusának" készítési és használati körét ki kell terjeszteni a mészbetétes edények népe dél-dunántúli csoportjának területére. 2. A csákányvariánsok elterjedését és időrendi adatait áttekintve valószínűnek látszik, hogy korábbi megállapításokkal szemben, a szimmetrikus ívelt pengéjű „B-típus" volt a fegyver alaptípusa. 3. Az aszimmetrikus, keskeny pengéjű „A-típus" elterjedése határozottan eltérő képet mutat. A Kárpát-medence ÉNy-i és ÉK-i peremterületein élő népcsoportok használták, elsősorban a koszideri-időszakban. 4. A két variáns részben eltérő időrendje és szétválasztható elterjedése e periódus Kárpát-medencei történeti eseményeivel magyarázható. 39 37 Hampel J., i. m. I. XCIV. t. 8. 38 K. Bernjakovic, Slov. Arch. 8 (1960) 388., Taf. IX. 5. '•* •"'39 A tanulmány rajzmellékleteit Szíjártó Kálmán készítette, köszönet munkájáért. — Ezúton mondok köszönetet Kovács Tibornak is hasznos tanácsaiért és a cikk lektorálásáért.
