Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: Képelemzés. (Galimberti Sándor: Amsterdam, 1914.)

280 AKNAI TAMÁS sük egy szorosan összefonódott művészcsoport­ként is megállta a helyét. A Nemzeti Szalon 1914-es februári kiállításának katalógusa mellett sokszorosítva közzétették programjukat avval a szándékkal, hogy a vizuálisan új összefüggések­nek fogalmi úton, a közlés hagyományosabb mód­ján könnyítsék meg a befogadását. 6 A „Művészi fejlődésünk" címet viselő manifesztum hétköz­napi kifejezésmódja, természetesen egyszerű nyelve többes szám első személyben közli: „ . .. iparkodtunk (régebben t. i. kiemelés tőlem A. T.) . .. a naturalista törekvéseknek megfele­lően a természetet minél több szeretettel vissza­adni. Nemsokára azonban ez nem elégített ki ben­nünket ..." A Nemzeti Szalon ezen 1914. februári kiállítása tekinthető az Amsterdam című képben megjele­nített formai újdonságok összefoglalás előtti „nomenklatúrájának". A kiállításon jobbára az aviatikus nézőpontú képek szerepeltek. A „Párizsi 6 „Művészi fejlődésünk A Nemzeti Szalon tavaly bemutatta a magyar kö­zönségnek a fiatal külföldi futuristákat. Most, követ­kezetes szabadelvúséggel szóhoz juttat kettőnket — azokat a modern magyar piktorok között, akiknek törekvései egyenesen ellenkeznek a megszokottal. A Szalon ezen jóindulatáért és szabadelvűségéért ez úton is hálás köszönetet mondunk. * A publikum a két szélső teremben olyan művekkel ismerkedik meg, melyek hozzá közel állnak. Ezen festményeinkben iparkodtunk a naturalista törekvé­seknek megfelelően a természetet minél nagyobb sze­retettel visszaadni. Nemsokára azonban ez nem elé­gített ki bennünket. Egyes motívumoknál felmerülni láttunk felesleges dolgokat, amelyek nem érdekeltek azokat elhagytuk, láttunk lényegeseket, ezeket vi­szont kiemeltük. (19. sz. és 87. sz.) Művészi fejlődésünk újabb etappjában arra töre­kedtünk, hogy a természetet a vászonba alakítsuk és igyekeztünk nagy szemhatású motívumokat kisebb területű vásznakba beleszorítani. Ezen problémák megoldásának fokozatos fejlődése látható a 41., 42. és 10. sz. képekben. Ezen próbálkozások és törekvések vezettek el ben­nünket a mához, azaz azon célunkhoz, hogy elhagy­junk minden feleslegeset, kiemeljük azt, ami nekünk lényeges és ezt a kiemelést a túlzásig fokozzuk. A piktúrában nem akarunk irodalmat, a téma mel­lékes számunkra, minden korláttól menten teljes sza­badsággal iparkodunk megoldani az előttünk álló problémákat. Például az 59. számú festmény problé­mája (akt, intérieur, téli táj) a szemhatáron kívül eső tárgyaknak a képbe való belefestése. A mostanában festett képek közül való a szokásos­tól eltérő beállítású „Mintázó asztal gyümölccsel" (14.) sz. Miután a rendes távlat szerint a nekünk lé­nyegest eléggé kiemelni nem lehetett, a kontúrok perspektívája meg lett fordítva és csak a síkok plasz­tikájának visszaadása volt a cél. * Ezen pár sor természetesen csak halvány és hiá­nyos útjelzője eddigi művészi fejlődésünknek, de ta­lán hozzá fog járulni ahhoz, hogy törekvéseink meg­értőkre találjanak." 1914. február. pléhtetők" 7 és a diagonális kompozíciójú, ugyan­csak felülnézetre komponált „Havas részlet Nagy­bányáról". 8 Ezekben a képekben mindazok a szer­kesztési sajátosságok megvannak, amelyek az Amsterdamban. A rálátásos képtípus fokozatosan foglalta el helyét, megjelenése együttjárt a tér­hatás fokozását szolgáló kolorisztikus és tematikai elemekkel. 9 A postcézanne-i látásmód, a „tör­vény" és egzaktságra törekvő új stílusban elmé­lyülő művészek között meglehetősen sokan talál­ták meg azt a középutat, amely Galimbertire is olyan jellemző volt. Részben az előzményekhez való vonzódás, részben az új látásmód követelte „elszakadás" végletei között fejtették ki tevé­kenységüket. Ebből a szempontból Galimberti kortársai közül a fauvizmus és kubizmus eredmé­nyeit egyaránt gazdagító Derain, Braque, Benes is jellemző teljesítményekkel rendelkeznek. 10 Az Amsterdam című képben megjelenő expresszio­nista világszimbólum keresése formailag közvet­lenül gyökerezik a reneszánsz körkompozíció tondó-megoldásaiban. Ennek bizonyítéka, hogy Dénes Valéria képei között nem egy tondó-típusú kompozíció van. Esetében a nagybányai natura­lizmus nézőpontjának, az „egy nézőpontnak" nem horizonttal párhuzamos, hanem a horizontot ki­záró felülnézeti felhasználásával találkozunk. De az „egy nézőpont" változatlan marad, illetve csak később, 1911 után jelenik meg nála a többnéző­pontúság bevezetésével deformált evokatív ha­tású térszemlélet. 11 A Galimberti házaspár pári­zsi működése során szinte teljes szinkronban dol­gozott Gleizes-zel és Metzinger-vel, akik ugyan­csak foglalkoztak a körkompozíció, a tondó forma átalakításával és az új kubista térszemlélethez való közelítésével. A csillagászati és topográfiai ismeretek gazdagodásával ha nem is tapasztalati, de szemléleti valóságnak lehetett tekinteni a föld­től való függőleges eltávolodás képzeteit és az eközben létrejövő látványt. A legkisebb kerület melletti legnagyobb használható képfelületet je­lentette tehát ez az „elvi" eltávolodás a vízszintes lineáris perspektívától. Galimbertinél, mint leg­több kortársánál, ez a felülnézet még nem a lineá­ris perspektíva tagadását, hanem csak felbontá­sát jelentette. Ez azt jelenti, hogy a képen belül nem marad 7 A Nemzeti Szalon kiállításának (1914. febr.) kata­lógusában a 4. és 5. tétel. 8 U. i. a 7. tétel, reprodukcióval. 9 A németalföldi festészetben erre vonatkozó uta­lásokat lásd Gerszi Teréz: Bruegel és századának né­metalföldi festészete. Corvina, 1970. 29. 1. A térmély­ség és képidinamika fokozását célzó kompozicionális eszközök elemzését ld. ifj Pieter Brueghel: Búcsú с képénél (SZ. M. 7613 ltsz.). 10 Küppers, E.: Der Kubismus. 1920. 6—7. tábla. 11 1972 decemberében került a Janus Pannonius Múzeum birtokába Dénes Valéria Táj című festmé­nye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom