Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Kmetty János művei a Janus Pannonius Múzeumban. (Gyűjteményismertetés)

268 HÁRS ÉVA hez. Mindemellett sajátos, egyéni festői nyelvezetet alakított ki, megalapozott, gondos műhelymunkája eredményeként. — „Nem kubista, de akárcsak azok, szigorú törvényszerűséggel szerkeszt, formái súlyosak, tömbösen tagoltak, színei nem csillogók, hanem parázslón a mélyből izzanak elő ... Nem árulja el belső hevültségét, nincs benne semmi fellengősség." — Jellemezte Kassák Lajos, 1941-ben, műteremlátogatása alkalmával.

6 Kmetty János munkássága — a viszonylag szűk témakörön belül is — sokrétű és gazdag. Egy-egy téma variálása műveinek sorában sohasem jelent ismétlést. A csendéletek és interieurök újra meg újra átfogalmazott képei a változások során újabb minőségeket eredményeznek: a kifejezésre szánt gondolat elmélyítését, a lényeges tisztább, racionálisabb kiemelését, egyszerűsödést. Kállai Ernő a kertészkedéshez hasonlította azt a módszert, amellyel Kmetty a csendélet motívumok „szűkre fogott körében évek hosszú során át igen belterjes festői gazdálkodást folytatott".

7 Ez a belterjes gazdálkodás azonban gondosan művelt, érett termést eredményezett, olyan műveket, amelyeken az esetlegességnek, megalkuvásnak nyoma sincs. Sajátos Kmetty János centrális szerkesztési módja: figuráit, táj- vagy csendéletmotívumait úgy építi fel, hogy a néző tekintetét először a kép középpontja vonzza. Ezzel mintegy kényszerít a teljes kompozíció együttlátására, nem engedi a szemet a részletekben elkalandozni. A konkrét, a megjelenített, a kompozíció zárt keretében kifejezett gondolat a fontos, a maga puritán egyszerűségében, festői igazságában. Kompozícióinak során lépésről lépésre, képről képre veszi birtokba a festésre választott motívumot, s addig műveli, míg a festői kifejezés számára elérhető legtisztább megfogalmazásáig el nem jut. E művelet során gyakran az egyszerűbbtől halad a bonyolultabb felé, anélkül azonban, hogy a kiindulás alapelvétől eltérne, s a tisztázás folyamatáról lemondana. Egy-egy kép önmagán belüli rendje a variációk sorozatának nagyobb egységébe szervesen épül. A múzeumi gyűjteményünkben lévő korai művek közül külön ki kell emelnünk a „Csendélet almákkal, napraforgókkal" című olajfestményt. (8. sz. kép.) A Cézanne-i értelmezésű csendéletfogalmazás klasszikus példája e mű, Kmetty életművének egyik kiemelkedő alkotása. A csaknem négyzetes kompozíció középpontját felülnézetben szemlélt asztal tölti be, amelyen a fő figyelmet keltő motívum a korsóban elhelyezett hatalmas napraforgó-csokor. Mégis, a tetszetős virágmotívummal egyenlően hangsúlyos a korsó előtt, a 6 Kassák Lajos: Műteremlátogatás Kmetty Jánosnál. Magyar Nemzet 1941. nov. 16. 7 Kmetty János gyűjteményes kiállítása. 1937. nov. 7—21. Frankéi Galéria katalógusa. (Bevezető:) Kállai Ernő: Kmetty János újabb képei. kép középpontjában elhelyezett, almával telt kosárka, s együtt jelenik meg mindezekkel az abroszra odavetett gyakori csendéletmotívum, az asztalkendő, a rajta, mellette, az asztal lapján elszórt almákkal. A kompozíció zárt, megfogalmazása racionális, hangulata mégis lírai, ibolyakék színkezelése harmonikus. A csendélet-téma korai feldolgozásaiból egy másik, az előbbinél egyszerűbb, puritánabb felfogású kompozíciót is kiemelhetünk, a Csendélet zöld kancsóval címűt. (14. sz. kép.) Ennél is a rálátásos szemlélet a meghatározó, amely ismét centrális központba fogja a festői mondanivalót. Dominál az asztal közepére vetett csíkos abrosz, amelyen az almák ezúttal talpas tálban elrendezve kaptak helyet. A tál mögött a füles kancsó most virág nélkül, üresen áll, mégis, a tálhoz való viszonyában fontos szerepe van: formai és színbeli ellenpólus. A hanyagul odavetett asztalkendővel és az asztal lapján szétszórt almákkal a művész célja láthatóan az, hogy a kompozíció szigorú, geometrikus rendjében a nyugtalan mozgalmasság kontrasztját biztosítsa. A színek itt is világosak, a kékek sárgákkal, zöldekkel gazdagodtak. Ez a puritán csendélet-motívum a múzeumunkban őrzött művek között több variációban szerepel. Valamennyi azt tanúsítja, hogy a művész kezében a motívum itt csupán formai eszköz a keresett vizuális tartalom kifejezésére. Az almák, körték lehetnének gömbök, vagy gúlák is, hisz a művészi mondanivaló nem anyagi mivoltukra, gyümölcs-létükre vonatkozik, hanem a képmezőben elfoglalt szerepükre. Ez a szerep a kép legfontosabb elemének, a kompozíciónak az alárendeltje. Kmetty János képein minden vonal, minden szín a pontosan átgondolt, megfontolt kompozíció valamely szerves tartozéka. Láthatatlan szálak rendje tartja együtt és egységben a kép részleteit, olyannyira, hogy azok összességében már minden egyformán fontos, semmi el nem hagyható, ugyanakkor bármely részlet — az egészből kiemelve — önmagában is teljes. Ez a látszólagos ellentmondás abból következik, hogy Kmetty János a külső forma mögött a tartalom belső hordozóját keresi s ezt mindenekelőtt a szerkezeti rendben, a kép felépítésében találja meg. — Mégis, nem véletlen, hogy Kmetty kubusok és gömbök helyett almákat, füles korsókat és virágokat rendez csendéletté, s az is céltudatos, hogy ezeket a motívumokat sohasem légüres térbe, hanem mindig valóságos környezetbe helyezi. A festői élményt tehát mindenkor a valóság látványa szolgáltatja. Ám a megvalósítás, a képpé-formálás során a művész a látványtól már bizonyos fokig elvonatkoztat és rejtett törvényszerűségeket tár fel. A fentebb említett csendéletek között e tekintetben a 2. számú jut el a legmesszebbre. A kompozíció következetesen síkok-