Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

VILE-TÖRTÉNETEK 249 sam odma primio u glavu. Odma sve sam primio ! One nemaju decu, ona je kao Mesec. Z muskarci niso zivele. Ona begeni pevat. Ona je sveta zena. Njoj cövek nemre divanit ustran, ona ce odma potrgat. Vila nemre dat srecu. Ona nece nikog dirat, ona nije coprnica. Ona polje cuva u letu, bolje nego poljak. Nas atar je veliki, al nikad nije sam. Uvek ima koja cuva i obnoc i obdan. Nji vise ima obnoc nego na danu. Ni samo naseg atara nego sve, Madarsku one cuvajo. One jedo kruva ko sto i mi. Vila ce otiti u ducan, ako осе, sve ce znosit. Nju nemre videt nitko! More otit i u crkvu к misi. S vaku nedelju so u crkvi, sam ona se nece pokazat ni popu. 51. Tu nedaleko od mené, tu je dolazila. Svaku vecer bi к njim dosla. Vila bi preko Bare preletela na Breg, onda bi odala do njega, do njegove komoré di on spavo. Onda bi bila blizo do ranja z njime. Vile so po sumama stojale. Lepe zenske, samo so nosa niso imale, samo dva prela. Po sumama so se vidavale, bi se cesale, jedna drugu. Jedna za drugom sedi, onda cese jedna drugu. Decu so imale, i one so bile deçà, kad so bile maie. Vile so od zmaja imale decu. Taj decko tako se spasil od vile da so prodali kucu i na drugim kraju so kupili, onda ona nije znala da dije i nije dolazila. 52. Martincan je bio vedovit со vek, vedovnjak. Taj kazo svojim kolegi: „Markena stani mi na palac! Na nogu!" — bosi so isli negda. Kako mu ovaj stao na nogu al ti se digno u oblak gore. Al to vidi taj kolega njegov da to dole i raste savija taj vijar, kako free se. I oni tu preko Drave odose, na te male planine so dosli. Od male planine na veliku planinu. Otisli tamo i seli dole. Oni seli a sada nema vijara. Sad kaze: „Markena uzmi nogu s palca!" Ovaj uzo nogu a onog nestalo onda, tog vedovnjaka, nema ga. ,,Ej, sto cu ja sad tuka na velikoj panini?! Sad kuda cu ja?" Kako ce doma? On gledi al to jedno kolo. Dekle igrajo. Jedna drugu drzi za ruku i on gledi dobro к njiraa. One nemajo nosa samo dva prelca. Jedna lepsa nego druga. Te nist njemu kazat песо, ni on njima, jel take on jos ni vido. Al to bila trava onako svilna, tamo jedan pedalj velika. A evo dojde taj vedovnjak. „Markena stani mi na palac brze!" I on njemu stane na palac. Sad oni oped gore odleteli i vide oni Dravu, sad ce vec dojt do Drave, e, al te koje so nje poterale, nekakve vile, al dostici со nje. Ne budo mogli utec preko Drave. Ej, kad so bile blizo kod njiju, a ovaj nesto pregrizo u zubii iacio dole. One se urono za tim so bacio, sad on bez, dotle on pobego preko Drave ovamo u svoju kucu i kaze: „Markena uzmi nogu z mojega palca i bez u kucu!" Onda kaze: „Zatvori se u kucu tu nas nemro dirat! Da so nas s putom ufatile potrgale bi nas!" mindent megtanultam. Nekik nincs gyerekük, ő olyan mint a Hold. A férfiakkal nem éltek. Ö énekelni szeret. Ö szent nő. A férfi vele nem beszélhet kétértelműén, azonnal széttépnék. A tündér nem adhat szerencsét. Senkit sem bánt, ő nem boszorkány. Ö nyáron a mezőt őrzi, jobban mint a csősz. A mi határunk nagy, de soha sincs egyedül. Mindig van aki nappal és éjjel is őrzi. Éjjel többen vannak mint nappal. Nem csak a mi határunkat őrzik, hanem az egész Magyarországot. Kenyeret esznek mint mi. A tündér ha akarja bemegy a boltba és ha akarja mindent kihordhat, öt nem láthatja senki ! A templomba is mehet misére. Minden vasárnap a templomban vannak, csak ő a papnak sem mutatkozik. 51. Ide nem messze, ide járt. Minden este eljött hozzá. A Barán átrepült a Bregre, akkor gyalog ment hozzáig, a kamrájáig, ahol aludt. Akkor közel reggelig ott volt vele. Az erdőben laktak. Szép asszonyok voltak, orruk nem volt, csak kettő lyuk. Az erdőkben mutatkoztak, egymást fésülték. Egyik a másik mögött ül és fésüli a másikat. Gyerekeik voltak, ők is gyerekek voltak mikor kicsik voltak. A sárkánytól volt gyerekük. Ez a legény úgy szabadult meg a tündértől, hogy eladták a házat és a falu másik végén vettek, akkor nem tudta és nem jött többé. 52. A szentmártoni ember látó volt. Ez mondja a kollégájának: „Marko állj a hüvelykujjamra! A lábamra!" — valamikor mezítláb jártak. Ahogy ez a lábára állt, ezek a levegőbe emelkednek. És látja a kollegája, hogy lent a vihar tölgyeket hajlít, mindent csavar. És ők a Dráván át ezekre a kis hegyekre érkeztek. A kis hegyről a nagy hegyre. Odamentek és leültek. Leülnek és a vihar megszűnt. Most mondja: „Marko, vedd le a lábad a hüvelykujjamról!" Ez levette a lábát és az eltűnt ez a látó, nem volt sehol. „Ej mit csináljak én ezen a nagy hegyen? Hová is mehetek?" Hogyan mehet haza. Néz és ott egy kóló van. Lányok táncolnak. Egyik a másiknak a kezét fogja és ő feléjük néz. Nekik nincs orruk, csak kettő lyukacska. Egyik szebb mint a másik. Ezek nem szólnak neki semmit, ő sem szól hozzájuk, mert ő ilyent még nem látott. És olyan selymes volt a fű, egy arasz hosszú. És íme megérkezik a látó: „Márkó gyorsan állj a hüvelykujjamra!" És ő a hüvelykujjára áll. Ismét felrepülnek és látják a Drávát, most már a Drávávig érnek, de ezek akik megkergették, valamilyen tündérek, de utolérik. Nem tudnak átszökni a Dráván. Ej, amikor a közelükbe értek, ez valamit átharapott a szájában és ledobta. Ezek utána buknak, most ők futnak, addig a Dráván át a házába ért és mondja: „Márkó vedd le a lábad a hüvelykujjamról és fuss a házba!" Akkor mondja: „Zárkózz be, itt már nem bánthatnak ! Ha utolértek volna, széttéptek volna minket!"