Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

VILE-TÖRTÉNETEK 243 23. Marin baco Vendel, to on divanil, kad isel iz divana pa tuka kod maktara takva ga lepa zena docekala, imala noge ko srna, a kika njoj do zemlje visela, rudasta, lepa, sad ona lepő za njim, a on nekak smuk z drugem drumom, pa bez doma. 24. Dudás kad isel z Brlobasa, tam bil u svadbi, tam so ga na Mekotkama vile docekale i zvale nek njim duda, one so kolo plesale. Taj dudás bil Zvonarov baco Mijo. 25. Moj stari japa navcil divanit kad bil on jos mlad, onda mi smo imali svinje, a on bil kanas. Onda on otisel tam kanalu, a vec bilo potli polna, a tam bil focki kanas. On kaze njemu da как ce on otiti doma? A on veji da ga neje stra. On mu veji: ,,Pazi tuka ima vila! Ta saki den dojde tuka, gret se ognju." Onda bila vec jesen, a to on как kaze njemu, a to jedanput samo so polezale svinje, a to dojde zena, a kopite imala, a veji nosa kodar i ne imala, samo malog. I onda svinje so polegale, a ta zena se grêla tam kod ognja i glednola po njima. A kanas kazal starem japi da ne slobodno na nju gledet, nego dole treba gledet. I onda kad se nagrela onda lepo otisla odonud. Njemu veji kanas: „Sad se mores dici! Sad lepo idi doma, al se nemoj ogledat natrag, jel ako se okrenes natrag onda ce ona stati i bu isla za tebom!" I lepo stari japa se oputil i isel je doma, a tam u Farkasu, u cosku, on vidi da njegve svinje pa otisle so u kanal, pa so polegale. Ka je to? A to pa bila vila. A on legel pa otisla vila, pa se digel i vec Zdrava Marija bila kad stigel doma, a prevec ga bilo stra. 26. Так so divanili da na Fekicevi medi bil jeden rast. Tu bila jedna, suva, debela grana. A tuka isla jedna vila sédet, tuka se cesala. A dosel je Bozic, a stari ljudi uvek so si takve suve grane pripravljali, a taj stari Fekicev nekoji i on ce silorn tu granu odseci. A vila njemu sisa da nek ne dira to, nek ne dira. On otisel je gore i to on piji, to piji, a vila otisla je tam pa ga lepo rinola. Opal je i ubil se. 27. Moj stari japa tak divanil, kod Stevcevi bila jedna — to so rekli da vila — ta ne imala noge prave, nego ko kobila imala, onda uvecer kad bi stela sivat, onda ta bi skinola Danicu i bi na skrinju delà i tak bi sivala. 28. Moja majka divanila, da nje stari japa, da kad so seno vozili, kad bi zmetali, onda bi uvek kazal i pokazival na gredu „Blago bilo nama dok se tu vila cesala!" 29. Moj stari japa negda to pripovedo, ja sam bila mala deklicka, da jedan covek otiso u lug. Tamo bio jedan veliki panj. Tamo sedela jedna gizdava zenska, jako bila lepa. Imala dugacku kiku, crnu i kaze to su kazali da je to bila vila. 30. Divanila jedna zena da kako to bilo. I to je bilo negda. Puno su imale mleko krave, onda od 23. Marin Vendel bácsi mesélte, amikor „divánból" (a fiatalok és az öregek jártak házakhoz, ahol beszélgettek) jött itt a magtárnál, olyan szép asszony várta, olyan lába volt, mint az őznek, a haja a földig ért, göndör, szép, most az szépen utána eredt, neki sikerült a másik úton elszaladnia. 24. A dudás Szentborbásról tartott haza, ott a Mekotkákon várták meg a tündérek és hívták, hogy dudáljon nekik, ők kólót táncoltak. Ez a dudás a Zvonár Mihály bácsi volt. 25. A nagyapám szokta mesélni, amikor fiatal volt, akkor sok disznónk volt, ő kanász volt. Akkor ő elment a kanálishoz, de már dél elmúlott, ott volt a foki kanász. Mondja neki, hogy megy vissza? Válaszol, hogy nem fél. Mondja : „Vigyázz ! Itt tündér van. Ez minden nap ide jön a tűzhöz melegedni." Akkor már ősz volt, és ahogy mondja neki, egyszer csak a disznók lefeküdnek, és oda jött az asszony, és patája volt, és mintha orra nem lett volna, csak kicsi. Akkor a disznók lefeküdtek és ez az asszony ott melegedett a tűznél és rájuk nézett. A kanász mondta az öreg apámnak, hogy nem szabad reá nézni, hanem lefelé kell nézni. Amikor megmelegedett, akkor szépen elment onnan. Mondja neki a kanász: „Most felkelhetsz. Most szépen menj haza, de ne tekints vissza, mert ha visszafordulsz, akkor ő megáll, és utánad megy." És szépen a nagyapa elindult és ment haza és ott a Farkas sarkánál látja, hogy a disznai megint a kanálisba mentek és lefeküdtek. Mi ez? És megint a tündér volt. Ö lefeküdt és elment a tündér, felkelt és már az „Űr Angyala' 'volt mire hazaért, de nagyon félt. 26. Ügy beszélték, hogy a Fekicsék mezsgyéjét* egy tölgyfa volt. Itt egy száraz, vastag ág volt. Ide járt egy tündér ülni, itt fésülködött. Megjött a karácsony és az öreg emberek mindig száraz ágakat készítettek, és az egyik öreg Fekics ő erővel lefűrészeli ezt az ágat. A tündér csóválja a fejét, hogy ne bántsa ezt, ne bántsa, ö felmászott és fűrészeli, fűrészeli és a tündér oda ment és szépen lelökte. Leesett és agyonütötte magát. 27. Az én nagyapám úgy mesélte, hogy Stévcsevéknél volt egy — azt mondták, hogy tündér — ennek nem volt igazi lába, hanem mint a lónak, akkor amikor este varrni akart, akkor levette az Esthajnalt és a szökrönyre tette és úgy varrt. 28. Az anyám beszélte, hogy az ő nagyapja, amikor szénát hoztak, amikor lerakodtak, mindig mondta és a gerendára mutatott: „Jó volt nekünk, míg itt a tündér fésülködött!" 29. Az én nagyapám régen azt mesélte, én még kis lány voltam, hogy egy ember a Lúgba (erdő neve) ment. Ott egy nagy göcs volt. Azon egy gyönyörű nő ült, nagyon szép volt. Hosszú haja volt, fekete és azt mondták, hogy ez tündér volt. 30. Mesélte egy asszony, hogy hogyan is volt. Régen volt ez is. A teheneknek sok tejük volt, ak-