Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

VILE-TÖRTÉNETEK A DRÁVA MENTI HORVÁTOKTÓL FRANKOVICS GYÖRGY A szláv népek hiedelemvilágában is megtalálhatók a tündérekről (vile) szóló hiedelemtörténetek. Elnevezésük nem mindig egyezik meg, de funkciójukat tekintve nem találunk lényeges különbséget. E kérdéskör vizsgálata fontos a magyar anyag szempontjából is. Gyűjtésemmel anyagot kívánok szolgáltatni az összehasonlító kutatásokhoz, s egyben be szeretném mutatni a horvát anyag gazdagságát. A Dráva-menti horvátok nyelvszigetének nyolc községében végeztem anyaggyűjtést. A gyűjtőmunkába bevontam a négy somogyi horvát község tanulóit is, akik az 1969/70-es tanévben nagy lelkesedéssel vettek részt. Az anyag zömét magnetofonnal gyűjtöttem 1966—1972-ig. A történeteket a személyi átélés jellemzi. Megtalálható bennük a kötődés a vilékhez, a meseszerűség és sok közöttük a lezárt, kerek történet. A vilék mindig szépek, fiatalok, könnyű selyemruhát viselnek, vagy azt sem. Hosszú, leeresztett szőke hajuk derekukig ér. Mindig vidámak, kivéve ha felbosszantják őket. Énekelnek és kólót táncolnak. Körtáncuk nyomai jól észrevehetők a legelőkön, réteken — itt körbe-körbe magasabb a fű. Ezt a füvet nem szabad lekaszálni, az állatokkal lelegeltetni, de még a körbe lépni sem. A fű kör alakban selymes és fekete, középpontjában szintén, mert ott állt a dudás. A „vila" kígyóvá alakul át, ha falusi leánnyá szeretne változni. A fogaknak itt is szerepük van mint pl. a tudomány átadásánál. Férjeik a falusi legények közül kerülnek ki, akik természetfeletti erővel is rendelkeznek, de lehetnek azok zmaj-ok (sárkányok) is, akiktől gyermekeket szülnek. Egyes történetekben úgy ismerjük meg őket, mint szent lényeket. Sok adatközlő elbeszélésében szerepel : lólábúak és szárnyaik vannak, bármikor eltűnhetnek, nincs orruk. A hegyekben, erdőkben vagy tündérországukban élnek. Szépen énekelnek. Éneküket földi halandó nem érti. Akkor járnak, amikor dörög az ég, esik az eső, s leginkább éjjel láthatók. Az emberek kérését teljesítik. Ha megkérik őket, nagy gazdagságot — állatokat és földet — szereznek. Olyan makkal rendelkeznek, amely egész évben biztosítja az állatok eleségét. A falusi vedovnjak (látó) néha túljár az eszükön, és ellopja tőlük a makkot a faluközösségnek. Aki táncukat, éneküket megzavarja, azt megbüntetik. Nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint a faluban élő tudósemberek. A vilék szemébe nem szabad nézni, mert az vakságot idézne elő. Ahol énekelnek, ott a ház népe szerencsére tesz szert, elveszett patkójuk megtalálójának is szerencsét hoznak. Akik szebben tudnak náluk énekelni, megnémítják — ezt a harmadszori figyelmeztetéskor teszik. Feladatuk közé tartozik a falu határának megőrzése, a jó termés biztosítása és a jégverés elleni védelem. Egyes történetekben funkciójuk megegyezik a boszorkányokéval, azonban a legtöbb esetben az világosan elkülönül. Természetfeletti hatalommal rendelkeznek, pl. leszedhetik az Esthajnalcsillagot, majd annak fényénél varrnak. Általában jóindulatúak. A hiedelem-anyagot gazdagította a magyar anyag és a könyvekből ismert Marko Kraljevicsről szóló énekek. Több adatközlőm nem egyet tudott emlékezetből idézni: sikerült több éneket is gyűjtenem, de ezek közlésétől most eltekintek. IRODALOM Ar delié, V.: Vile i vjestice, Zbornik za narodni ziyot i obicaje Juznih Slavena (a későbbiekben ZNZO) knj. XXII. Cajkanovic, V.: Studije iz religije i folklora, Srpski etnografski zbornik (a későbbiekben S. e. z.) XXXI. Filakovac, I.: Vjerovanja (Retkovci u Slavoniji) ZNZO knj. X. Dordevic, T.: Vestica i vila u nasem narodnom verovanju i predanju, S. e. z. LXVI. Henry, L.: Porijeklo religije, Zagreb 1946. Karadzic, Vuk St.: Srpski rjecnik III izdanje, Beograd 1898. Kolman-Rukavina, M.

—Mandic, Oleg: Svijet i zivot u legendama, Zagreb 1961. Kusar, В.: Narodno blago, Zagreb 1966. Lovretic, J.: Otok, ZNZO knj. VII. 1902. Nodilo, N.: Religija Srba i Hrvata, Rad Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti 77—110. Petrovic, A.: Grada za izucavanje nase narodne religije, Glasnik etnografskog muzeja u Beogradu XIV. Schneeweis,, E.: Grundriss des Volksglaubens und Volksbrauchs der Serbocroaten, Celje 1935.