Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Sáfrány, Zsuzsa: A Janus Pannonius Múzeum gyufatartói

A JANUS PANNONIUS MÚZEUM GYUFATARTÓI SÁFRÁNY ZSUZSA A múzeumokban évek, évtizedek óta halmozódó anyag a kutató és feldolgozó munka mellett kiállítási célokat is szolgál. Az állandó és időszakos kiállítások azonban csak ízelítőt adnak, egyegy múzeumi gyűjtemény ennél sokkal gazdagabb, teljesebb. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyveiben több ízben jelent meg dolgozat, amely tárgycsoportot ismertet, összképet rajzol az adott témakörről különböző szempontok alapján: térés időbeli elhelyezkedésről, formáról, technikáról stb. Most újabb részlettel, építőkővel igyekszünk hozzájárulni egy korábbi terv teljesítéséhez. A borotvatartók, sótartók, ivópoharak (csanakok) rendszerezése Füzes Endre munkája. (1960, 1961, 1962.) A látszólag jelentéktelen, de a paraszti életformában nem lényegtelen gatyamadzaghúzók készítéséről, díszítő motívumairól Mándoki László számolt be (1963: 259—277). A fentiekben vázoltakból kitűnik, hogy a pásztorművészeti gyűjtemény újabb csoportjával szeretnénk folytatni a múzeum anyagának bemutatását. A magyar néprajzi szakirodalomban Herman Ottó hívta fel a figyelmet a pásztorművészetre. Tapasztalatairól 1881-ben, a „Magyar Pásztoremberek remeklése" с előadásában számolt be.

1 Nem a teljesség igényével, mégis rá kell mutatnunk néhány későbbi műre, amelyek a kutatás további lépéseit segítették. A Malonyay-sorozat harmadik kötete (1911) Sági János munkája. A „Balaton melléke" gazdag képanyaga sok érdekes adatot szolgáltat, lehetőséget ad párhuzamok, analógiák felismerésére. A további kutatások újabb összefüggések megállapításának alapjául szolgáltak. Madarassy László nevét és munkáit kell itt kiemelnünk. (1932, 1934 a—b.) Ortutay Gyulának 1941-ben jelent meg „A magyar népművészet" с munkája. 1945 után készültek Manga János és Domanovszky György kiadványai;

2 szintén egyéniségkutató szempontok alapján, de már monografikus igénnyel. Manga János kandidátusi dolgozata több mint két évtizedes munka, tapasztalat eredménye, amely a dunántúli pásztorművé1 Előadása nyomtatásban is megjelent: HERMAN 1892. 2 DOMANOVSZKY 1955, MANGA 1954, 1961. szét történeti rétegeit társadalmi összefüggéseiben elemzi (1960). Ugyancsak Manga János tollából jelent meg 1972-ben a „Magyar pásztorfaragások" című kötet. Az állattartás népünk egyik legrégibb foglalkozása, amely évszázadok során természetesen erősen változott, de sok ősi elemet is megőrzött. A pásztori életforma változása az állattenyésztés és a rohamosan fejlődő mezőgazdaság versengése következtében indult meg. A pásztorok életrendjét foglalkozásuk határozta meg. Életüket a falvaktól távol eső tanyákon, erdőkben töltötték. Élettapasztalataik jórészt csak foglalkozásuk, a természet megismerése terén gyarapodtak, s ezeket művészetükkel, a pásztori múlt emlékeivel a hagyomány hordozta tovább. A pásztorság „érdemes rend" a nép körében, külön hagyományokkal és szokásokkal. „A pásztor nem éri be azzal, hogy egyes, szükséges holmiját csak úgy készítse meg, ahogyan az a használatnak éppen megfelel, de holmija iránt való szeretetét is megmutatja, ráviszi lelkének a szabad természet ölén megtermékenyült gyönyörűségét."

3 Pásztorművészet az ország egész területén kialakult, mégis Somogy, Baranya, Veszprém és Zala megye tűnik ki gazdag formakincsével, a díszített tárgyak sokféleségével. A magyar pásztorművészet az európai parasztművészet internacionális és modern kölcsönhatásaitól többé-kevésbé mentesen, jellegzetesen lokális s a síkföldi pásztorélet sajátosságaiban gyökerező, keleti ízű népi művészet emlékeit őrzi. A pásztorok természetesen nemcsak a régebbi, megszokott tárgyakat készítették és díszítették, hanem azokat újabbakkal is gyarapították, s a tárgyak díszítésében is hozzáadták elképzeléseiket a hagyományból átvett mintákhoz és technikákhoz. A pásztorművészet fejlődését a hagyomány és az egyéni újítások kölcsönhatása eredményezte. Ez a változás szinte periodikusan következett be a XVIII. század második felétől kezdődően: a vésett technikától a spanyolozáson és a karcoláson keresztül a domborfaragásos technika kialakulásáig és a XX. század elejétől a pásztorművé3 MALONYAY 1911:53.